A gátmetszést el lehet utasítani, esetleg fel lehet rá készülni, de úgy tűnik, csak az utolsó pillanatban dől el, hogy vágnak-e vagy sem.
Szakértő: Nováky Rita szülésznő, Országos Bábaszövetség elnöke
A gát és a hüvely az egyik legszentebb területünk – fontos “helyszíne” a párunkkal való legszorosabb kapcsolatunknak és gyermekünk születésének. Nem csoda, ha a nők ragaszkodnak a védelméhez, és nem engedik, hogy a kórházban átvágják azt. De vajon van-e szülés gátmetszés nélkül? Nováky Rita szülésznőt, az Országos Bábaszövetség elnökét, a Perinatus Alapítvány önkéntes munkatársát kérdeztük.
Rövidíti a kitolást
A gátmetszésre a szülés kitolási szakaszának végén kerül sor, amikor a baba feje feszíti a hüvely és a végbél közti területet (ez a gát).
Ilyenkor az orvos vagy a szülésznő egy egyenes ollómetszéssel megnyitja a gátat, így segítve a baba születését” -magyarázza Rita, aki azt is hozzáteszi: a gátmetszéskor is van gátvédelem. Vigyáznak, hogy az elindított “sebzés” ne szakadjon tovább.
Akkor van szükség gátmetszésre, ha a gát önmagától nagyobbat repedne, mint amekkora a gátmetszés lenne, illetve fontos tudni, hogy a metszés megrövidíti a kitolás idejét.
A gátvédelemhez idő kell
A fenti eseteket leszámítva, a gátmetszés szükségességéről megoszlanak a vélemények. Rita szerint nincs szükség annyi gátmetszésre, mint amennyit itthon végeznek, mert a nemzetközi adatok is azt mutatják, hogy ha nincs sürgető helyzet, az édesanya szép lassan, a természet rendje szerint képes tágulni és kiengedni a babáját. Persze ehhez idő kell, és némi kooperáció a babával, valamint a szülőszobai személyzettel.
“A szülésznő segíthet a gát tehermentesítésében és védelmében például azzal, hogy szól az anyának, mikor sóhajtson, mikor váltsa fel az erős nyomást lihegő légzésre. Így van arra esély, hogy lassú tágulással, gátsérülés nélkül bújhasson ki a baba.” A gátvédelemmel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: mi van, ha repedni kezd a gát? Rita azt mondja, ez valóban előfordulhat, ha a baba erősebben, sürgetőbben jön, mint amilyen gyorsan az izmok és a szövetek tágulni tudnak. “A repedés jellemzően sokkal kisebb és felületesebb sérülés, bár talán nehezebb ellátni, mint az egyenes vonalú vágást. Viszont legalább ott van és akkora, ahol és amekkorára a természet “alkotta”.
Félelem és rettegés
A kismamákban sok a kétely, mert nagyon szélsőséges, főként negatív véleménnyel és tévhittel találkoznak. Akik tudatosan természetes szülésre készülnek, megijedhetnek, ha a gátrepedésről azt hallják, hogy az inkontinenciát, méhsüllyedést, elégtelen szexuális életet okoz.
Rita szerint sok orvos ezekkel a téveszmékkel próbálja elfogadtatni a kismamákkal a gátmetszés tényét és lehetőségét. ” A gátmetszésnek a kezdeti fájdalom után általában nincs szövődménye – ha esetleg hegesen gyógyul, az önmagában még nem akadályozhatja a szexet vagy a következő baba jöttét. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az intim terület mégiscsak főként az örömszerzést szolgálja, és komoly lelki sérülést okozhat, ha egy nő úgy érzi, a legkiszolgáltatottabb helyzetben vágták meg a “szerelem helyét”. Van, aki nehezen épül fel a testi és lelki sebzés alól, pláne, ha eleve gátvédelemmel akartak szülni”- magyarázza a bába.
A pillanat dönti el
Dönthetünk-e a gátvédelemről mi magunk?
“A kismama természetes kívánsága, hogy gátját csak a babája nyithassa meg, ne pedig egy olló – ez jól van így, én is így gondolom, ám muszáj valamennyire megengedőnek lennie”- emeli ki Rita.
Véleménye szerint ez nem jelenti azt, hogy mindent meg kell engednie az orvosnak és a szülésznőnek, hanem azt, hogy ha arra kerül sor, el tudja fogadni a metszés tényét.
“Ha az osztály protokollja megengedi a gátvédelmes szülést, akkor -több tényezőt, például az anya szöveteinek állapotát, a magzat méreteit és állapotát, a fájások ritmusát figyelembe véve – a szülésznő és az orvos mérlegel, kell-e a beavatkozás?
A gátmetszés tehát mindig pillanatnyi döntés, amit előre senki nem tud megjósolni.
Ajánljuk még a témában:
