A bölcsődébe kerülés jelentős fordulatot jelent a gyermek és a szülők életében is. Segíti vagy gátolja-e az új helyre, az új közösségbe való beilleszkedést, ha ugyanabból a családból több testvér jár egyazon intézménybe?
Szerző: Pampalini Bölcsőde
A szocializáció útján
A gyermek fejlődése szempontjából az elsődleges szocializációs környezet a család. A szocializáció
fontos eleme az érzelmi kötődés, a kisgyermek életében ezt elsődlegesen az édesanyjával és a családtagjaival való kapcsolata alapozza meg. A családban kapunk első ízben mintát anyai, apai és a testvéri, emberi kapcsolataink kialakításához. A család által közvetített értékrend alapján tanuljuk meg további emberi kapcsolatainkat megalapozni, alakítani.
A gyermek életében a bölcsőde jelenti azt az állomást, ahol családjából kikerülve rendszeresen találkozik korban, fejlettségi szintben hasonló kortársaival. Együtt alkotnak majd olyan közösséget, ahol mindenki egyéni ritmusának megfelelően fejlődik érzelmileg és értelmileg, valamint szociális kapcsolatait alakítja családi minta szerint. A bölcsődei szakemberek feladata segíteni a gyermekek beilleszkedését, alkalmazkodását ezen az úton. A bölcsődei adaptáció nem könnyű szakasz a gyermek és családja életében – ezt a testvér jelenléte megkönnyítheti, de meg is nehezítheti.
Külön vagy együtt?
Állami bölcsődékben a csoportok összeállításánál szakmai elv, hogy nem lehet a gyerekek között egy évnél nagyobb korkülönbség. Amennyiben ez nem áll fenn, akkor kerülhetnek a testvérek egy csoportba, de ez nagyon ritka eset. Általában egy évnél nagyobb a korkülönbség, így a testvérek egy bölcsődébe, de másik csoportba járhatnak.
Beszoktatás egyszerre?!
A szülőnek navigálás szempontjából ez jó megoldás, a beszoktatásnál viszont nehéz dolga van. Szükséges lehet mindkét szülő bevonása testvérek beszoktatásához. A szülőknek előre meg kell beszélniük, hogy ki melyik gyermeket szoktatja be! Nem tanácsos egymást váltogatni menet közben, mert a gyermeknek szüksége van állandó és biztos kapaszkodóra ebben a nem könnyű helyzetben. A bölcsődében tett látogatás során a szülőknek nagyon fontos feladatuk felkészíteni a gyermekeiket új környezetük elfogadására. Jó, ha mindkét gyermekkel megismertetik testvérük csoportját, kisgyermeknevelőjét is, ha részletesen elmesélik nekik, mi fog velük történni. Válasszanak jelet együtt, beszéljék meg, ki mit szeretne vinni a bölcsődébe, mivel fog aludni, vigasztalódni.
Abban az esetben, ha egyiküknek nehezebb a beilleszkedés, a másik testvér meglátogathatja őt a csoportjában, játszhatnak együtt egy kicsit. Lehetséges azonban, hogy nem a kívánt megnyugtatást érjük el ezzel, hanem ellenkezőleg: a találkozás csak még jobban felzaklatja a már amúgy is szomorú gyermeket. Ebben a helyzetben a bölcsődei kisgyermeknevelőknek kell jól dönteniük, akik szakértelmükkel, rugalmasságukkal terelgetik a testvérpárt az adaptálódás útján.
Minden gyermek más
Mindkét gyermeket önálló egyéniségnek kell tekinteni, hiszen más igényekkel rendelkeznek, különböző fejlődési szakaszokban járnak, más temperamentummal rendelkeznek, ennek megfelelően kell támogatást nyújtani beilleszkedésükhöz. Ennek érdekében, ha arra van szükség, egy ideig tartsuk távol egymástól a testvéreket, amíg kicsit csitulnak az érzelmek és csak később, kis idő elteltével találkozzanak újra, amikor már mindketten biztonságosan beszoktak új környezetükbe. Addig is az udvaron, játék közben összefuthatnak. Családi bölcsődében szülői kérésre kerülhetnek egy csoportba a testvérek. Így a beilleszkedésük sokkal könnyebb lehet. Kisgyermeknevelőként azonban ez esetben is nagyon fontos odafigyelni az egyéni szükségletekre. Mivel különböző korosztályokról van szó, egyszerre lehet építő és nehezítő körülmény a testvér jelenléte. Szakemberként úgy kell a különböző korosztályú gyermekek napirendjét kialakítani, hogy egymás igényeinek kielégítését ne akadályozzák.
A kisgyermeknevelőknek fontos kialakítani és megtartani az egyensúlyt, azt az optimális szintet, ahol a más-más korosztályhoz tartozó gyermekek egyaránt élvezik az együtt töltött időt, segítik egymást, de a csoport minden tagja egyéni ritmusban halad a saját fejlődési útján.
Ikrek a bölcsődei csoportban
Különleges és kedves élethelyzetet teremt a bölcsődei csoport életében, ha ikrek érkeznek. Ez esetben külön kell választani az egypetéjű és kétpetéjű ikrek esetét. A kétpetéjű ikrek esétében egy kicsit könnyebb a helyzet, mert köztük vannak látható külső eltérések, így tulajdonképpen „normál” testvéreknek látják őket társaik. A kisgyermeknevelőnek is könnyebb a külső jegyek alapján különálló személyként megismerni őket és kialakítaniuk az egyéni bánásmódot.
Teljesen más hozzáállást igényel az a helyzet, ha egypetéjű ikrek kerülnek a csoportba. A külső jegyek alapján nehéz őket megkülönböztetni. Nem segít az sem, ha a szülők egyformán öltöztetik őket, vagy ha például nem nevezik őket a nevükön, hanem „az ikreknek” szólítják őket. Noha külsőleg teljesen egyformák, belső tulajdonságaikban, temperamentumukban biztosan különböznek. Szakemberként beszélni kell erről a szülőkkel, mert a gyermekek szempontjából fontos, hogy önálló személyiségként fejlődjenek, és felnőttként majd külön életet élhessenek.
Minden információ egy helyen az ikrekről!
IKREK különszámunk megvásárolható websopunkban!
Megoszlanak a vélemények arról, hogy már a bölcsődében szükséges-e szétválasztani őket a saját érdekükben. Tény, hogy akadályozhatják egymás önállósodását – késhet például a beszédfejlődésük, mert szavak nélkül is megértik egymást. Ez egyszerre csodálatos és nehezítő körülmény. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sok esetben egyénileg, külön csoportban jobb nekik. Hihetetlenül érzékeny kötelék van köztük, rendkívüli, ahogyan azonnal átveszik egymás érzéseit, akaratlanul visszahúzva vagy éppen felemelve egymást egy-egy nehezebb helyzeten. 3 év alatti egypetéjű ikrek esetében bölcsődei szakemberként arra kell törekedni, hogy egyénileg, külön-külön foglalkozva velük, egyéniségükhöz mérten érjük el önállósodásuk olyan szintjét, amivel megalapozzuk óvodás éveiket.
Szülőként szintén fontos, hogy „te-ként”, egyedileg, a nevükön nevezve, ne pedig „ti-ként” kezeljék őket, hogy személyiségfejlődésük a saját ütemükben folyhasson.
Ne feledjük, hogy különleges kapcsolatuk ugyan örökké megmarad, de előbb-utóbb külön életet élnek majd, saját emberi kapcsolatokat kialakítva.
