Néha annyira felgyorsulnak az események, hogy már nincs idő kórházba menni akkor sem, ha nem otthonszülést terveztünk. Ilyenkor jókora adag lélekjelenlétre van szükség, ahogy Anett és Gábor története is mutatja.
Lejegyezte: Zimmerer Anita
Hoffmann-Baros Anett és férje Gábor majdnem tíz éve ismerték meg egymást, majd hamarosan össze is házasodtak. Egy évvel később megszületett első gyermekük, Milán, majd két év múlva a második, akinek születése nem volt szokványos történet. A második terhesség szinte észrevétlen volt számára, mert kisfia annyira lekötötte a figyelmét, hogy, mint mondja, „nem nagyon ért rá” a terhességgel foglalkozni. Legalábbis az elsőhöz képest, amikor még volt ideje mindent elolvasni, feljegyezni, mindenre jobban odafigyelni. Rendkívüli élmény volt számukra, amikor kiderült, hogy ezúttal kislány érkezik a családba! A második babának a Bogi nevet választották. Anett a 38. hétben járt, amikor megszületett a kicsi.
Rutinos gyorsan szülő
Anett „gyors” szülés terén már rutinos volt, hiszen a kisfia is mindössze négy óra alatt született meg. Bogi születése még ennél is gyorsabbra sikerült! A fájások otthon, éjfél körül kezdődtek, Anett hajnali háromig sétálgatott a lakásban, mert úgy gondolta, így könnyebb lesz. Ekkor ébredt fel a férje, és Anett kérte, szedjék össze a holmijukat, mert lassan indulniuk kellene a kórházba.
Erre azonban már nem került sor. Negyed órával később, mire mindent összepakoltak, elfolyt a magzatvíz. Anett szó szerint úgy érzete, „szétcsúszik a medencéje”, és azzal a lendülettel már jött is lefelé a gyerkőc a tolófájásokkal.
Rögtön kiderült számukra, hogy innen már nem mennek sehová.
Gábor hívta a mentőket, persze közben felébredt a kisfiuk is sírva, akit le kellett vinnie a szerencsére csak egy szinttel lejjebb lakó nagyszüleihez.
Anett bevonult a fürdőszobába, ahova férje is pillanatokon belül betoppant, hogy segítsen.
Anett az első pillanatban rémültnek látta, de gyorsan összeszedte magát, és már légzési tanácsokat is adott a kismamának. Két tolófájás között megölelték egymást. Szinte egyszerre mondták ki, hogy menni fog!
Egy nyomásra kint volt a baba feje, majd a következővel az egész kicsi lány megérkezett apa kezébe!
Az első szülésnél a kitoláskor vákuummal segítettek rá a tolófájásokra, az apát pedig kiküldték ezalatt, ám most teljesen magától lezajlott minden, mint a karikacsapás. Még ekkor is csak fél négy felé járt az idő.
Bogi azonnal felsírt. Gábor tiszta törölközőt hozott, abba bugyolálták be a kis jövevényt, majd megtörölgette az arcát, orrát. Nyugalom és csend volt körülöttük. Aztán lekucorodtak hármasban a fürdőszoba közepére, és várták a mentőket! Átölelték egymást. Meghitt és egyszerre szörnyen izgalmas volt a helyzet, nem csoda, ha olyan hosszúnak tűnt az a negyed óra, amíg a mentő megérkezett. Gábor az első döbbenet után nagyon ügyesen helyt állt, de ma már csak mosolyognak a szaktanácsain, például azon, hogy a felesége ne nyomjon! Aki visszakiabálta neki, hogy „nincs olyan, hogy ne nyomjak! Ezt nem lehet visszatartani!”
Annyira gyorsan történt minden. Anett az egyik pillanatban megérintette a kicsi fejét, a következő percben pedig már ott volt a baba teljes életnagyságban.
A mentők vágták el a köldökzsinórt, a kismamának pedig infúziót kötöttek be.
Anett a saját lábán sétált le az emeletről a mentőhöz. Aztán indultak a kórházba.
Kórházban
Mire felértek az osztályra, már mindenki Bogival foglalkozott. Szerencsére minden rendben volt vele, bár a szokatlan körülményekre való tekintettel a kiskönyvben 0/10-es APGAR érték szerepel, noha első pillanatban is tökéletes életjelenségeket mutatott a három kilós, 48 centis kicsi lány. Azután ellátták a kismamát is. Ahogy Anett meséli, ez sokkal nehezebb volt, mint maga a szülés. A gyors, sőt viharos kitolás miatt hatalmas repedés keletkezett. Azt a varrást senkinek sem kívánja. Összesen két órát töltött a szülőszobán, majd átsétált a kórterembe.
Szerencsére a regenerálódás gyors volt. Aznap még kért fájdalomcsillapítót, de három nappal később már elég fürge volt. Különösebb utókezelést nem alkalmazott később sem a repedés helyén. Egy megfázás kapcsán köhögés kínozta és ez okozott kellemetlenséget. Átmenetileg inkontinencia problémák is felléptek, de szerencsére egy hét alatt rendeződött az állapot. A kórházból végül öt nap után mehettek haza, és mivel mindez december végén történt, karácsonyra otthon is voltak.
Tanulságok
Anett a tapasztalatai alapján úgy gondolja, könnyebb állva vajúdni és szülni is. Ahogy a természet megírta, távozik a magzatvíz, és azzal a síkossággal érkezik lefelé a baba. Ennek ellenére nem választaná az otthon szülést, mert nagyon rémisztő otthon „egyedül” ilyet átélni.
Míg az első babával sokat szenvedtek a szoptatással, Bogi nagyon ügyes volt, így ezzel nem volt gondjuk. Bár egy kilót hízott havonta, a hatodik hétig nagyon sokat sírt. A szülést körüllengő hihetetlen eufória hamar elmúlt. Anett hirtelen egyedül maradt a két gyermekkel, és enyhe depresszió alakult ki nála. Nehezen viselte Bogi sírósságát. Ma már, másfél év távlatából, megszépültek az emlékek. Erre a különleges születésre mindig emlékezni fognak. Akkor is, ha csak fürdeni mennek a fürdőszobába… A tágabb család megdöbbenéssel fogadta a nem mindennapi szüléstörténetet. Rengetegen gratuláltak nekik, bár Anett szerint a legtöbb elismerést a férje kapta, aki végre igazi apás szülést élhetett át! Úgy tűnik, a természet tehetséges és igazságos rendező! Bogi napjainkban másfél éves múlt. Néhány szót már beszél, ezek között az első az “apa”.
Megjelent a HelloBaby! magazin 2016. október-novemberi számában.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez