A Szingapúrban élő Pinkert Katu természetes úton szerette volna világra hozni első gyermekét, ami bár nem volt könnyű, de sikerült! A folytatásról olvashattok.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
Különleges helyi szokások
Szingapúrban az a szokás, hogy a kismama az első 6 hétben ki sem szállhat az ágyból: a nagymamák, a nagynénik és gondozónők látják el őt és a kisbabát.
Az anyukák közül manapság sokan 3 hét leteltével visszaállnak a munkába, és az teljes mértékben szokatlan, hogy egy édesanya maga látja el a babáját. Katura nagyon furcsán néztek, amikor 3 hetes kisbabájával a parkban sétálgatott. Szingapúrban olyannal is találkoztak, hogy az anyuka a férjével elöl sétált, a dajka pedig mögöttük tolta a kisbabát.
A munka országában
Szingapúr a munka országa, a karriernek nagy becsülete van. A legtöbb szülő hajnalban elmegy otthonról, és csak este érkezik haza. Így nagyobb gyermekek esetén is jellemző a bent lakó dadus alkalmazása. A hordozás nem szokás, babakocsiban tolják a babákat. Később a totyogókat övre rögzíthető kis ülésre emelik fel.
A magas beosztású anyukák jellemzően 1 gyermekesek, az indonéz és maláj származásúaknál az a jellemző, ami Európában: 2-3 gyermek. A kínaiaknál 1 gyerek van, ha fiú, az indiaiaknál pedig általában sok.
Se bölcsi, se ovi
Szingapúrban nincs védőnői hálózat, a babát a gyermekorvoshoz kell vinni oltásra, ellenőrzésre vagy betegség esetén. Itt az a szokás, hogy az anya csak átadja a gyermeket a doktor kezébe – és mivel a babák általában nem is az édesanyjukkal, hanem a dajkával érkeznek, az orvosi ellátások során nem szokás információkat adni a nevelő részére.
Szingapúrban nincs bölcsi vagy ovi, előiskola és iskola van, és szinte minden fizetős (akkor jár az ingyenes ellátás, ha valaki generációk óta kint él).
Zoénál csodálatosabb kislányt nehezen tudtak volna elképzelni: adaptív, szuper okos, korát meghazudtolóan értelmes leányka. Szülei hálásak, hogy épp ő a gyermekük, és mindig mosolyogva gondolnak arra, hogy a születési helye és ezáltal örök „otthona” Szingapúr.
Ismét itthon
Katuék másfél éve költöztek vissza Magyarországra. Részben a Covid miatt, részben egy új munkalehetőség és egy új terhesség repítette őket haza. A kisfiuk már itthon született, ami egészen más történet, mint a korábbi. Mivel több mint egy évtizedet éltek külföldön, most kissé „otthontalannak” érzik magukat itthon. Katu szerint ez nagy valószínűséggel hajtóerő lesz vándor életmódjuk későbbi folytatásához.
