A félelemérzet megjelenése a gyerekeknél teljesen természetes fejlemény: elsősorban annak jele, hogy kezdenek egyre jobban tudatában lenni a körülöttük lévő világnak, és egyúttal persze értelmezni is próbálják mindazt, amit érzékelnek.
Szerző: HelloBaby magazin
A félelem a sötéttől (vagy még inkább a sötétben látni vélt jelenségektől) általában 2-3 éves kor között jelentkezik. Szükséges hozzá, hogy a gyermeknek már aktív legyen a fantáziája, ám még ne legyen elég idős ahhoz, hogy magabiztosan el tudja különíteni a fantáziát a valóságtól. Lényeges továbbá, hogy ebben az életkorban a gyerekek memóriája már nagyobb időegységeket is képes áthidalni, vagyis a napközben szerzett, számukra olykor ijesztő tapasztalatok is tovább a fejükben maradnak. Mindemellett érdemes kihangsúlyozni, hogy a kisgyerekek igen könnyen átveszik a testvéreik vagy a barátaik félelmeit is.
A félelem a sötétségtől (vagyis a niktofóbia) egyébként kifejezetten gyakori jelenség, és bár nem csak gyerekeknél tetten érhető, a rendkívül aktív gyermeki fantázia masszívan felerősítheti: a nappal látott-hallott jelenségek a játszótéri csatáktól a mesék szereplőiig még akkor is életre kelhetnek számukra a lámpaoltás után, ha egyébként stresszmentesen telik előtte a nap és a lefektetést megelőző rituálé.
Amit ne tegyünk
Ha szembesülünk vele, hogy gyermekünk félni kezdett a sötétben, akkor semmiképp se ijesztgessük őt még viccnek szánva sem (hiszen nem tud még magabiztosan különbséget tenni vicc és tény között), de ne is próbáljuk bagatellizálni a félelmeit. Azzal sem érdemes próbálkozni, hogy felnőtt logikával érvelve oszlatjuk el fejük felől a félelmek komor felhőit, mert nagy valószínűséggel csak annyit fognak kiolvasni ebből, hogy nem érezzük át kellőképpen a számukra nagyon is valóságos helyzetet, ergo nem is tudjuk őket megvédeni.
Ijesztőbb tartalmú filmeket vagy könyveket lehetőleg ne nézzen ebben a korban a gyerek, és semmiképp se fenyegessük őt olyasmivel, hogy “ha nem viselkedsz jól, akkor elrabol a boszorkány!”.
Amit tehetünk
Legjobb, ha beszélünk gyermekünkkel ezekről a félelmeiről: ha szabadon mesélhet róla, mi bántja, akkor láthatja, hogy elfogadjuk a félelmeit és nem vonjuk kétségbe érzéseinek valóságosságát. (Ne mondjunk neki például olyat, hogy “az olyan nagy lányok, mint te, már nem félnek a sötétben”!) Nyugtassuk meg, hogy mi mindig ott vagyunk, ha szüksége van ránk, ha pedig a félelemnek megragadhatóbb a tárgya, adjunk neki lehetőséget rá, hogy felülkerekedhessen a félelmetesnek képzelt figurákon: rajzoljuk le például őket, gyerekünk pedig ezt követően téphesse szét a papírlapot.
Nyugodtan próbálkozhatunk afféle kompromisszumos megoldásokkal is: az éjszakai fény például nem fogja megzavarni a gyermek alvását, jelenléte ugyanakkor nagyon megnyugtató lehet a számára. Sokat számíthat az is, ha megengedjük, hogy kicsit nyitva legyen hálószobájának ajtaja. Érdemes továbbá alkalmazkodnunk a gyermeki fantáziához: ha például szörnyeteget sejt a szekrényben, akkor (akár kedvenc játékainak őrseregével a nyomunkban) kutassuk át együtt a szekrényt – mondjuk, egy varázspálcával vagy játékfegyverrel a kézben.
Ugyanezen az ösvényen haladva remek megoldás lehet, ha összeállítunk gyermekünkkel egy “alvós dobozt”, amelybe odakészíthetünk egy zseblámpát (és pótelemet – hogy sose lehessen baj), a kedvenc játékfiguráját, valamint varázspálcát és egyéb “mágikus” eszközöket, melyekkel felveheti a harcot az éjszaka lényeivel. A lefekvési rutin részéve tehetjük, hogy áttekintjük ezt a dobozt, majd utána együtt benézünk a szobasarkakba is, hogy gyermekünk világosan láthassa, hogy nincs is azokban semmi.
Fontos, hogy gyermekünk pozitív élményeket kapcsoljon a hálószobájához: vagyis ha megoldható, inkább ne zavarjuk be büntetésből a szobájába.
Másrészt pedig jutalmazzuk a bátorságát: ha gyermekünk bármilyen apró lépést is megtesz félelmei leküzdése felé (például már nem kapcsolja fel az éjszaka közepén a villanyt), akkor ünnepeljük meg ezt méltó módon. A szakértők szerint meglepően sokat segíthet továbbá, ha az éjszakai félelmek megjelenésekor gyermekünknek egy új játékfigurát ajándékozunk, akiről azt mondjuk, hogy azért van ott, hogy megvédje őt az éjszaka – képzeletbeli – teremtményeitől – neki pedig az új jövevényt kell megóvnia.
Természetesen sokat segíthet, ha gyermekünknek az éjszakai félelmeket feldolgozó meséket olvasunk. És persze legyünk türelmesek: a gyerekek 4-5 éves korukra általában maguktól kinövik ezeket a típusú félelmeiket.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
