Nem is tudom, lehet-e azt az érzést szavakkal leírni… De ha megpróbálnád, mi jutna eszedbe a pillanatról, amikor a vérvétel délutánján megtudtátok az eredményt?
Aznap egész nap annyira idegesek voltunk mindketten, hogy igazából nem is volt köztünk értelmes kommunikáció, minden pillanatban az járt a fejünkben, hogy vajon milyen hírt kapunk. Mikor Vereczkey Doktor úr közölte az eredményt, illetve ahogy felvezette, én azt hittem, hogy kiugrik a szívem… Aztán elhangzott a nagyon magas HCG szint (1640), és én azt hittem, hogy rosszul hallok, igazából fel sem fogtam. Egyszerre jött ki belőlem a feszültség miatt a nevetés és a sírás, azt sem tudtam fiú vagyok –e vagy lány. Határtalan boldogság fogott el.
Az embriótranszfer közben/után milyen gondolataid voltak?
Húúú, na ezt nagyon nehéz leírni. Gyakorlatilag abban a két hétben, míg otthon kellett pihennem, egyfolytában cikáztak a fejemben a gondolatok. Negatív és pozitív gondolatok egyaránt. Egyik percben az, hogy miért ne sikerülne, a másikban meg az, hogy miért sikerülne az első. Egy kicsit idegőrlő volt. Úgy terveztem, hogy majd sokat olvasok ebben a két hétben, de gyakorlatilag egy oldalt sem sikerült elolvasnom. Bekapcsoltam a tv-t és mindenféle filmet megnéztem. Ez az egy kapcsolta ki az agyam. Illetve a klinika, a Versys Clinics pszichológusa, Higi Vera által személyre szabott relaxációs hanganyag, amit kifejezetten erre a két hétre készített nekem. Ezt minden nap meghallgattam!
Úgy tűnt Szilárd előre érezte a pozitív híreket. Ki volt a bizakodóbb?
Igen, ő mindig pozitívabb felfogású mindenben, mint én, ebben is az volt. De azért én úgy gondolom, hogy ezzel is csak engem akart erősíteni, hogy ne gondoljak rossz dolgokra, mert az nem segít, úgyhogy ő folyamatosan csak a jó gondolatokat sugározta felém. Belül ugyanolyan feszült volt, mint én.
