A legújabb miniszteri rendelet alapján akár 24 órával a szülés után is minden küzdelem nélkül elhagyhatja a szülészetet az az anya és baba, akik megfelelnek a rendelet előírásainak. Ennek prózai oka, hogy az egészségbiztosítás már ezt a rövid bent tartózkodást is finanszírozza, míg régebben csak 72 bent töltött óra után járt jól a kórház.
Sződy Judit laktációs szaktanácsadó IBCLC összeállítása
Aki eddig haza akart menni szülés után hamarabb, annak minden tárgyalóképességét be kellett vetnie, de így is könnyen lehet, hogy eltántorították terveitől, részben, mert a kórháznak anyagi érdeke fűződött a benntartózkodáshoz, másrészt pedig a neonatológus vagy a szülész kockázatosnak érezte a korai hazatérést. A rendelet elfogadásával az anyagi hátrány megszűnik. De vajon mi a helyzet az egészségügyi kockázattal?
Egészségesen kórházban?
Nézzük az egyik oldalt! Az egészséges kisbabának és anyának valóban semmi de semmi keresnivalója a kórházban, ha otthon megkaphatják azt az ellátást, amire a kritikus első napokban szükségük van. Ebben az esetben a kórházi tartózkodás inkább káros, mint hasznos az anya-baba páros számára. Az újszülött alapvető élettani szükséglete ugyanis, hogy megszakítás nélkül az édesanyja (vagy apja, nagymamája stb.) közvetlen közelében tartózkodjon, lehetőleg testkontaktusban, és bármikor mellre kerülhessen, amikor jelzi, hogy szopizni szeretne. Tehát fontos, hogy soha ne válasszák el az édesanyjától. Az anyának pedig folyamatos, tiszteletteli támogatásra van szüksége, amely erősíti az önbizalmát, és azt a hitet, hogy ő maga el tudja látni a kisbabáját. A tiszteletteli támogatás partneri viszonyt feltételez, és azt, hogy a segítő felismerje és elismerje az anya szükségleteit.
Az anyának a családjára is szüksége van, leggyakrabban az apa jelenlétére, de ez teljesen egyedi, mondjuk inkább úgy, hogy arra a személyre a családjából, aki a legjobb támasza tud lenni. Mégpedig éjjel-nappal.
Valljuk be, ezeket a feltételeket a legtöbb magyarországi szülészeti intézmény nem tudja biztosítani. A szülés utáni napokat legkevésbé a nyugalom jellemzi. Ha megnéznénk bármelyik kórház napirendjét, láthatjuk, hogy mennyire kedvezőtlen az anyának és a babának egyaránt. Hajnali hőmérőzés, takarítás, kisvizit, nagyvizit, gyermekorvosi vizit, szűrővizsgálatok, oltás, látogatás, anyakönyvezés, védőnői tájékoztatás, csecsemősnővér, kórházi fotós, szülész, szülésznő, esetleg szoptatási tanácsadó, reggeli, ebéd, vacsora osztása, újabb rokoni látogatás, esti vizit, szobatársaknál ugyanezek az akciók…szinte minden percben történik valami. Éjjel pedig, ha a saját baba aludna, szinte biztos, hogy a szobatársé felébred. És be kell látnunk, ezekre – kevés kivétellel – mind szükség van! Csakhogy a nagy kórházi rendszer képtelen tekintettel lenni az anya és a baba természetes ritmusára. Ha a baba éppen aludna vagy szopizna, ezeknek akkor is meg kell lenniük, az anya tehát próbál alkalmazkodni, húzni az időt két szoptatás között, vagy éppen megpróbálja elaltatni a picit, amikor nem aludna magától, aztán kelteni, amikor nem ébredne, csak, hogy megfeleljenek a kórházi napirendnek. Ez pedig elég sok bonyodalomhoz és feszültséghez vezet. Tartós szoptatási problémát is okozhat.
Akkor miért ne menjen mindenki haza?
Az első három-négy nap az alkalmazkodás időszaka. Az anyánál és a babánál is ilyenkor a legnagyobb az esély arra, hogy valamilyen probléma merüljön fel. Az anyánál például vérzés, probléma a méh összehúzódásával, gyuladás stb. Ennél jellemzőbb a baba adaptációs zavara, illetve az első napokban fellépő problémák. A magzati állapotból való kilépés a baba minden szervrendszerében jelentős változásokat okoz: a keringés, az emésztés átáll, a légzés beindul, a vér összetétele megváltozik, az idegrendszer alkalmazkodik, a stresszhormonszint ingadozik. A sok változásba több kisebb-nagyobb „baki” csúszhat be, melyek legtöbbje ma már egy átlagos kórházban is jól kezelhető, de szakorvosi felügyeletet mindenképp igényel.
Ha ezeket a problémákat (légzési nehézség, sárgaság, szívzörej, táplálási nehézség) nem veszik észre, abból nagy baj lehet.
Sajnos ma Magyarországon sem a védőnői hálózat, sem a háziorvosi rendszer nincs felkészülve arra, hogy egynapos újszülötteket biztonságosan fogadjanak, majd a további napokban rendszeresen látogassanak. Az egyik gyakorlati probléma, hogy a neonatológia (újszülöttgyógyászat) külön tudományág. Az átlagos háziorvos nem biztos, hogy tisztában van azzal, hogy melyek azok a finom jelek, amelyek adaptációs zavarra utalnak. A védőnők felkészültsége szintén hiányos ebben a tekintetben, hiszen eddig nem is volt feladatuk ezzel a kérdéssel foglalkozni. További nehézség, hogy az ország egyharmadában még házi gyermekorvos sincs, a területet „vegyes praxisban”, alapvetően felnőttek gyógyítására felkészült orvosok látják el.
A másik fontos probléma az idő. A védőnők és a háziorvosok hétköznap dolgoznak, a védőnők „rendes” munkaidőben, a háziorvosok váltott műszakban. Ha egy baba pénteken vagy szombaton tér haza a szülészetről, könnyen lehet, hogy nem látja sem védőnő, sem orvos a legkritikusabb időszakban.
Átgondoltabban!
Ha a család szempontjait vizsgáljuk, látjuk, hogy mindkét oldalon van feladat. Kórházi szülés esetén mindenképpen a korai hazaadás lenne az optimális, ám ehhez biztosítani kellene a megfelelő hátteret. Az otthonszülésről szóló 35/2011. (III. 21.) kormányrendelet azt szabja feltételként, hogy neonatológiai gyakorlattal rendelkező csecsemő- és gyermekgyógyász lássa a babát, valamint az anya és az újszülött állapotát képzett bába ellenőrizze. Ehhez hasonló színvonalú ellátás dukálna ambuláns szülés esetén is, ekkor valójában a szülés utáni 24 órát sem lenne szükséges a kórházban kivárni. Nagyjából ezt a modellt követi több nyugat-európai ország és az Amerikai Egyesült Államok.
Lehetne cél az is, hogy a szülészeti intézményeket tegyük olyanná, hogy az anya és az újszülött biztonságban legyen, emellett személyre szabott gondoskodást kapjon, miközben a fontos családtagok támogatását is élvezhesse, korlátozás nélkül. Ehhez néhány magánintézmény és VIP osztály már közelít, de nem teljes sikerrel.
Valójában az állami intézmények is tehenének lépéseket azért, hogy a kórházi ártalmak jelentősen csökkenjenek. Ehhez azonban komoly szemléletváltás kell és új gondozási módok kialakítására lenne szükség. Például újra meghatározni a kórházi munka célját, az orvosok, a szülésznők, az ápolók, a családtagok és a páciensek szerepét.
Fontos lenne azt is biztosítani, hogy ha az első napokban otthon következik be valamilyen kórházi kezelést igénylő probléma, akkor a gyermekkórházban a szülőt és az újszülöttet egy egységként kezeljék, vagyis természetes legyen, hogy az anya a babával együtt van, mégpedig minél többet testközelben, ha a kezelés módja ezt megengedi. Ezzel együtt a kórházak munkatársainak értenie kell szoptatás élettanához és támogatásához.
Mit tehet, aki a korai távozást választja?
A legjobb megszervezni az első napokban egy neonatológus látogatásait és készenlétét, akár magánúton is. Az sem árt, ha a szülők is felkészültek abban, hogy felismerjék, melyek azok a jelek, amelyek problémát jeleznek, és melyek azok a jelenségek, amelyek furcsák ugyan, de nem kórosak. Így időben segítséget kérhetnek, viszont nem fognak fölöslegesen az ügyeleten kikötni az újszülöttel egy ártatlan piros pötty vagy furcsa pisi miatt.
Rám is vonatkozik?
A korai hazabocsátás feltételei
Az Emberi Erőforrások Minisztere által kiadott rendelet:
Az újszülött 24 órát követő intézményből történő elbocsátásának feltételei
Problémamentes terhesség és szülés utáni esetekben a szülő nő és a normális újszülött diagnózisú, 2499 g feletti születési súlyú újszülött, 24 órát követően az intézményből történő elbocsátására – a szülő nő kérésére – abban az esetben kerülhet sor, ha a szülés időpontja a 37- 41. terhességi hét között történt, spontán jó állapotban született az újszülött és a posztnatális időszak is eseménytelen volt. A 24 órát követően az intézményből történő hazabocsájtás csak abban az esetben alkalmazható, ha azt minden érintett egészségügyi állapota indokolja, amelyért az intézeti elbocsátó orvos a felelős személy. Hazabocsájtás részletes előfeltételei:
1. A szülés a 37-41 hét között történt (hüvelyi, nem műszeres befejezéssel).
2. Az anya multipara (vagyis többedszer szülő),
3. A klinikai lefolyás zavartalan volt, a hazaadás előtti orvosi vizsgálat nem talált olyan elváltozást, ami további megfigyelést igényel.
4. A hazaadás előtti 12 órában az újszülött légzése, szívműködése, testhőmérséklete dokumentáltan a fiziológiás határokon belüli volt.
5. Legalább két alkalommal ürített vizeletet az újszülött.
6. Legalább egy alkalommal ürített mekóniumot (magzatszurkot) az újszülött.
7. Legalább két, egymást követő alkalommal táplálható volt az újszülött, a szopás, nyelés és légzés koordinációja problémamentes volt.
8. Az anyai szűrővizsgálati eredmények maradéktalanul rendelkezésre állnak, nem indokolnak további beavatkozást.
9. Az intézet biztosítani tudja az objektív hallásszűrés elvégzését, a BCG oltás megadását, az újszülött adaptációjának pulzoximéteres ellenőrzését, legalább transzkután bilirubin mérést, illetve ezek elvégzéséről más intézményben gondoskodik.
10. Az újszülött szűrővizsgálatai tekintetében (csípő, hallás, anyagcsere betegségek) a szükséges intézkedéseket a kezelőorvos megtette (visszarendelés).
11. Az újszülött kötelező BCG oltása tekintetében a szükséges intézkedéseket a kezelőorvos megtette (visszarendelés).
12. Az anya kétséget kizáróan képes felelősséggel ellátni újszülött gyermekét, azoknak a képességeknek és tudásnak a birtokában van, ami alapján felismeri a normálistól eltérő állapotokat.
13. Megfelelő szociális háttér rendelkezésre áll az otthoni ellátás biztonsága érdekében.
Megjelent a HelloBaby! magazin 2017. augusztus-szeptemberi számában.
