2017. óta akár 24 órával a szülés után is minden küzdelem nélkül elhagyhatja a szülészetet az az anya és baba, akik megfelelnek a rendelet előírásainak. Ennek prózai oka, hogy az egészségbiztosítás már ezt a rövid bent tartózkodást is finanszírozza, míg régebben csak 72 bent töltött óra után járt jól a kórház.
Sződy Judit laktációs szaktanácsadó IBCLC összeállítása
Van kockázat?
Aki ezelőtt haza akart menni szülés után hamarabb, annak minden tárgyalóképességét be kellett vetnie, de így is könnyen lehet, hogy eltántorították terveitől, részben, mert a kórháznak anyagi érdeke fűződött a benntartózkodáshoz, másrészt pedig a neonatológus vagy a szülész kockázatosnak érezte a korai hazatérést. A rendelet elfogadásával az anyagi hátrány megszűnik. De vajon mi a helyzet az egészségügyi kockázattal?
Egészségesen kórházban?
Nézzük az egyik oldalt!
Az újszülött alapvető élettani szükséglete ugyanis, hogy megszakítás nélkül az édesanyja (vagy apja, nagymamája stb.) közvetlen közelében tartózkodjon, lehetőleg testkontaktusban, és bármikor mellre kerülhessen, amikor jelzi, hogy szopizni szeretne.
Tehát fontos, hogy soha ne válasszák el az édesanyjától.
Az anyának pedig folyamatos, tiszteletteli támogatásra van szüksége, amely erősíti az önbizalmát, és azt a hitet, hogy ő maga el tudja látni a kisbabáját. Ez a támogatás partneri viszonyt feltételez, és azt, hogy a segítő felismerje és elismerje az anya szükségleteit.
Az anyának a családjára is szüksége van, leggyakrabban az apa jelenlétére, de ez teljesen egyedi, mondjuk inkább úgy, hogy arra a személyre a családjából, aki a legjobb támasza tud lenni. Mégpedig éjjel-nappal.
Valljuk be, ezeket a feltételeket a legtöbb magyarországi szülészeti intézmény nem tudja biztosítani.
Mi történik a kórházban?
A szülés utáni napokat legkevésbé a nyugalom jellemzi. Ha megnéznénk bármelyik kórház napirendjét, láthatjuk, hogy mennyire kedvezőtlen az anyának és a babának egyaránt. Hajnali hőmérőzés, takarítás, kisvizit, nagyvizit, gyermekorvosi vizit, szűrővizsgálatok, oltás, látogatás, anyakönyvezés, védőnői tájékoztatás, csecsemősnővér, kórházi fotós, szülész, szülésznő, esetleg szoptatási tanácsadó, reggeli, ebéd, vacsora osztása, újabb rokoni látogatás, esti vizit, szobatársaknál ugyanezek az akciók…szinte minden percben történik valami.
Arról nem is beszélve, hogy tud-e a frissen szült édesanya pihenni? Amikor a szomszédot folyton látogatják, amikor más babája egyfolytában sír, amikor a túlfűtött kórházi szobában nem lehet ablakot nyitni…
Éjjel pedig, ha a saját baba aludna, szinte biztos, hogy a szobatársé felébred. És be kell látnunk, ezekre – kevés kivétellel – mind szükség van! Csakhogy a nagy kórházi rendszer képtelen tekintettel lenni az anya és a baba természetes ritmusára. Ha a baba éppen aludna vagy szopizna, ezeknek akkor is meg kell lenniük, az anya tehát próbál alkalmazkodni, húzni az időt két szoptatás között, vagy éppen megpróbálja elaltatni a picit, amikor nem aludna magától, aztán kelteni, amikor nem ébredne, csak, hogy megfeleljenek a kórházi napirendnek. Ez pedig elég sok bonyodalomhoz és feszültséghez vezet. Tartós szoptatási problémát is okozhat.
Akkor miért ne menjen mindenki haza?
Az anyánál például vérzés, probléma a méh összehúzódásával, gyulladás stb. Ennél jellemzőbb a baba adaptációs zavara, illetve az első napokban fellépő problémák.
A sok változásba több kisebb-nagyobb „baki” csúszhat be, melyek legtöbbje ma már egy átlagos kórházban is jól kezelhető, de szakorvosi felügyeletet mindenképp igényel.
Ha ezeket a problémákat (légzési nehézség, sárgaság, szívzörej, táplálási nehézség) nem veszik észre, abból nagy baj lehet.
Sajnos ma Magyarországon sem a védőnői hálózat, sem a háziorvosi rendszer nincs felkészülve arra, hogy egynapos újszülötteket biztonságosan fogadjanak, majd a további napokban rendszeresen látogassanak. Az egyik gyakorlati probléma, hogy a neonatológia (újszülöttgyógyászat) külön tudományág.
Az átlagos háziorvos nem biztos, hogy tisztában van azzal, hogy melyek azok a finom jelek, amelyek adaptációs zavarra utalnak. A védőnők felkészültsége szintén hiányos ebben a tekintetben, hiszen eddig nem is volt feladatuk ezzel a kérdéssel foglalkozni. További nehézség, hogy az ország egyharmadában még házi gyermekorvos sincs, a területet „vegyes praxisban”, alapvetően felnőttek gyógyítására felkészült orvosok látják el.
A másik fontos probléma az idő. A védőnők és a háziorvosok hétköznap dolgoznak, a védőnők „rendes” munkaidőben, a háziorvosok váltott műszakban. Ha egy baba pénteken vagy szombaton tér haza a szülészetről, könnyen lehet, hogy nem látja sem védőnő, sem orvos a legkritikusabb időszakban.
Folytatás következik…!
Ajánljuk még a témában:
Ajánljuk új Gyermekbetegségek című szakkiadványunkat – melyben a csecsemő gondozás is helyett kapott – !
