Ez a történet Liliről szól, aki napsugárként érkezett szülei életébe és azóta is beragyogja mindennapjaikat.
Szerző: Olasz Papp Nóri
Berni és a párja négy éve ismerték egymást és két éve voltak házasok, mikor kisbaba utáni vágyuk felébredt. Nem egészen egy évi sikertelen próbálkozás után orvoshoz fordultak az István kórházban. Bernivel arról beszélgettünk, milyen érzéseket ébresztett benne a vizsgálat- és kezeléssorozat.
Milyen vizsgálatokat végeztek, és ez a sorozat milyen eredménnyel zárult?
– Vérvizsgálatokkal indult a folyamat, majd nálam petevezeték átjárhatósági vizsgálatot végeztek. Számomra ez nagyon kellemetlen beavatkozás volt, erős fájdalommal járt, s közben imádkoztam, hogy mindent rendben találjanak! Páromnál andrológiai leletet is kértek. A nőgyógyászom által ajánlott orvoshoz fordultunk a Kaáli Intézetben, több vizsgálatot ott végeztek el, míg másokat az István kórházban. Úgy éreztem, kívül-belül, tetőtől talpig átvizsgáltak minket: rengeteg vérvétel, AIDS teszt, Hepatitis szűrés, pajzsmirigy ellenőrzés, hormonszintek, ultrahang vizsgálatok következtek és azt is megfigyelték,hogy a petefészkek mennyire működőképesek. Fél évünkbe telt, mire mindegyiken túl voltunk. Mindkettőnknél találtak eltérést, s ez kizárta a természetes fogamzást, így számunkra a lombik eljárás maradt az egyetlen lehetséges út. Mikor kiderült, milyen hosszú a várólista a Kaáliban, egy másik intézményhez szerettünk volna fordulni, de tévedtünk, hogy ott gyorsabban fog menni: náluk éppen kétszer annyi időt kellett volna várni.
Gyötrelmes lehetett a várakozás, a felkészülés, miközben igyekeztetek pontosan feltérképezni a lehetőségeket!
– Igen, izgalmas és idegtépő volt a várakozás meg a tudat, hogy hosszú út állt még előttünk. 2011. augusztusára volt előjegyzésünk a lombikra. Orvosunk javaslatára addig inszeminációval (mesterséges megtermékenyítés) próbálkoztunk. Ehhez kisebb dózisú hormonkezelésre volt csak szükség, és kevesebb volt a beavatkozás. Ám az eljárás sajnos nem járt sikerrel.
Hogyan élted meg a lombikra felkészítés hosszú folyamatát?
– Sok feszültséggel járt, mert alaposan megszenvedtem a mellékhatásokat. Elég rosszul voltam a hormongyógyszertől. Két hónapig folyamatosan fogamzásgátlót kellett szednem, ezen a ponton besokalltam, irgalmatlan hormonmennyiség volt ez! Azt éreztem, törlődik a szervezetem megkomponálása, nem lehetett menzeszem! Ha a szervezetem próbálkozott, és mégis kezdett megjönni a menstruációm, a hormonadagot tovább kellett emelni. Nagyon feszült voltam ettől! Ezután következtek az otthoni injekciózások, melyben párom volt segítségemre, nekem komoly tűfóbiám van. Nehéz volt beadni nekem az injekciót, elég vékony voltam, orvosom javasolt is némi hízást. Az injekciózást kontroll kísérte, s ezen látszott, hogy a petesejtek nem a vártnak megfelelően nőttek, ezért még tovább kellett emelni a dózist. Ez végre meghozta a várt eredményt! Ezután kijelölték az időpontot a petesejt leszívásra, ezt szerencsére altatásban végeztek. Öt petesejtből három termékenyült meg, és ezekből egy fejlődött, nőtt szépen, a másik kettő nem.
Meg tudod fogalmazni, mit éreztél akkor?
– Szavakba nem tudom önteni! Meg lehetett nézni mikroszkóp alatt a folyamatot, gyönyörű volt a kis sejtkupac! Az orvos, Dr. Krizsa Ferenc nagyon emberséges volt. Jól esett, hogy amikor remegtem a vizsgálatok alatt, fogta a kezem. A beültetés 2012. január 13-án, pénteken történt meg. Számunkra a péntek 13-a azóta is szerencsés nap! A pozitív teszt után nem sokkal mentünk a várandósságot igazoló első ultrahangra, és hallhattam Lili szívhangját!
Milyennek látod a várandósságodat az azóta eltelt négy év távlatából?
– Az eleje nehéz volt, mert az első három hónapban vérezgettem, ám, mikor betöltöttem a 12. hetet, valahogy megnyugodtam, békésebb időszak következett. Nagyon sokat beszélgettem Lilivel a beültetés percétől fogva! Végül császármetszéssel szültem az István kórházban, ezt nagyon rosszul éltem meg, de ez már egy másik történet.
Az egész folyamatban mi volt számodra a legnehezebb?
– Minden egyes menzesz mélységes csalódást jelentett. Az elkeseredés, a fájdalmas vizsgálatok, a hosszú procedúra is próbára tett minket, majd a vérezgetések is kételyeket ébresztettek bennem, de nagyon vártunk és vágytunk már a kisbabánkra, bármit megtettem volna érte!
Miért osztottad meg a történeteteket velünk?
– Hogy erőt adhassak másoknak, akik szintén hasonló cipőben járnak! Azoknak üzenném, akik már tudják, hogy lombik eljárással kaphatnak esélyt, hogy megéri! Minden nehézség ellenére mondom ezt, mert majd ott fog szuszogni mellettük a kis gombócka! Nem mindegy, hány év telik el hiábavaló várakozás és reménykedés közepette, mialatt a teherbe esés esélyei évről évre csökkennek. Érdemes minél hamarabb teljes és alapos kivizsgálást kérni, bár tudom, ez nem olyan egyszerű, hiszen az orvosok egy év sikertelen próbálkozás után kezdenek bármi érdemelegeset tenni.
Megjelent a HelloBaby! magazin 2016. június-júliusi számában.
