Kislánykoromtól kezdve arról ábrándoztam, hogy egyszer édesanya leszek. A nálam kisebb gyerekeket már kiskamasz koromban is anyai szeretettel és gondoskodással vettem körül a családban.
Szerző: Kovács-Mihócza Orsolya blogger, Barangoló család
Később megadta a sors, hogy valóban anya lehessek, méghozzá ötgyermekes anya. Senki sem lepődött meg azon, aki kicsit is ismert, hogy másoddiplomaként, már munka mellett elvégeztem a tanítóképzőt. Igen, mindenképp akartam, hogy papírom is legyen arról: közöm van a gyerekekhez, hivatalosan! Mindezek mellett továbbra is vágytam rá, hogy mihamarabb anya lehessek. És ha már anya, szülő, nem állunk meg egy- vagy kétfős gyereklétszámnál, tudatosan szeretnénk nagy családot – határoztuk el fiatalon a férjemmel.
Egy: Berci
Első várandósságom az előzményeknek megfelelően „delíriumos” várakozással telt – bár nehezített pályán, mert arra nem számítottam, hogy olyan rosszullétek is járhatnak a babavárással, amilyenekről addig sejtelmem sem volt.
Figyelemelterelésként rengeteget olvastam, enni úgysem tudtam, csak azt, amit hirtelen megkívántam. A konyhába képtelen voltam betenni a lábamat, mert már attól is öklendezni kezdtem, ha a férjem kinyitotta a hűtő ajtaját… Szóval, bármennyire örömteli hónapokat jelentett is, az első várandósság nem volt könnyű számomra. A szülés sem. A fiam, aki mind a mai napig kényelmes természetű, bent szeretett volna maradni, tetszett neki az all inclusive ellátás.
Jócskán a szülés dátumán túl, extra napokat kapva türelmes doktor bácsimtól, végül oxitocinos indítással jött a világra. A hagyományos, régi protokollos, fájás közbeni tágítós szülés során bizony voltak pillanatok, mikor azt ordítottam, hogy szedjék ki belőlem, mert szétszakadok, de bölcs, idős doktorom ilyenkor csendesen csak annyit mondott: „Türelem, most járja ki az utat a testvéreinek ez a kisfiú!” Végül Berci természetes, hüvelyi úton született, mint ahogy aztán később mind a négy testvére – tényleg „kijárta” nekik az utat.
Kettő: Lóci
Második csemeténk szoptatás alatt fogant. A két fiúcska között mindössze 18 hónap van – talán ezzel magyarázható, hogy Lócival egyáltalán nem voltam rosszul: olyan kevés idő telt el az előző várandósságom óta, hogy a testem még emlékezett. Annyira jól voltam, hogy szinte el is felejtettem, hogy babát várok. Előfordult, hogy véletlenül nekiiramodtam, futottam a busz után, pedig utólag éreztem: ez már nem esett jól a picinek. Hason akartam aludni, és egy nyári esküvőn hajnalig táncoltam, mire a testem óriási keményedéssel jelezte, hogy ez most sok volt. Az első várandósságom után azonban így is bámulatos volt a különbség. A kis totyogó mellett is bármire képes voltam! Úgy éreztem, szupererő szállt meg. Ez az! Élvezni is lehet a terhességet, nincsenek itt rosszullétek, kérem szépen!
Pontos, precíz kisfiam is berúgta az ajtót: éjfélkor elindult, és könnyű, gyors szüléssel kicsúszdázott közénk egy augusztusi reggelen, méghozzá azon a reggelen, mikor a lakásunkat vettük. Igen, a férjem a szülőszobáról egyenesen a bankba ment aláírni a szerződést. Szültünk, majd vettünk egy lakást. És ekkor még csak dél volt.
Három: Borika
A harmadik gyermekünk két és fél évvel később érkezett. „Hurrá, kislány!” – nyögtem boldog örömmel, amikor kiderült, hogy az. Nyögtem, mert újra egyfolytában rosszul voltam, sok-sok héten át. Egy kis óvodást és egy bölcsis korú totyogót terelgetni súlyos terhességi rosszulléttel – fogalmazzunk úgy, hogy nem könnyű feladat. A babakocsiba kapaszkodtam, így szédelegtünk el nap mint nap az óvodába.
(Később igyekeztünk bepótolni.) Nagyon rossz érzés, amikor születik egy babád és azonnal elveszik tőled, az ő
érdekében… De így alakult, és csak órákkal később tudtam bemutatkozni neki. Ez fájdalmas pont a mi közös történetünkben, ugyanakkor soha nem fogom elfelejteni, milyen csodálatos volt először megpillantani őt, az én tökéletes kislányomat! Ezután egy cseppet elfáradtam, és néhány évig gondolni sem tudtam arra, hogy további gyermekünk legyen. A negyedik baba négy évvel a harmadik után érkezett.
Négy: Vilike
Negyedik gyermekünket várva is voltak rosszulléteim, volt kívánósság, extrém fáradtság, de neki a születése volt igazán kalandos. A 39. héten ugyanis elkaptam egy nagyon durva hányós-hasmenős betegséget. Egyetlen korty víz sem maradt meg bennem. A kiszáradástól való félelem miatt még a kórház, mentőhívás gondolata is felmerült bennünk, de kitartóan próbálkoztam, hátha legalább egy fél korty folyadék, egy negyed ropi bent marad. Végül megúsztam a kórházat! Néhány napom maradt a szülésig – és mondogattam is a kisbabámnak: „Vilike, nehogy most indulj, még fel kell erősödnöm! Tudnom kell segíteni neked!” Vilike pedig már akkor is okos kisfiú volt, és várt. Várt, amíg meggyógyultam, megerősödtem, majd egy szép februári éjjelen egyetlen óriási rúgással megrepesztette a burkot. Azt hittem, már sokat láttam, de ez is újdonság volt: még sosem tapasztaltam meg korábban, milyen az, ha ömlik a magzatvíz!
Ám ez még mind semmi. Sima szülés következett volna, ha a férjem ugyanezen órában nem kezdi meg kiszolgáltatott hánykódását a mosdóban… Ott álltam ömlő magzatvízzel, három alvó gyerekkel, és egy hányó férjjel. Nem ez volt életem legfelemelőbb élménye, bármennyire vártuk is már a fiatalúr érkezését. Felkaptam a telefont, hívtam anyukámat: be kell jönnie szülni velem! Apósom fél órán belül nálunk termett, hogy vigyázzon a gyerekekre és az egyre rosszabb állapotban lévő fiára… Így esett, hogy negyedik gyermekünk női körben született, női energiák között, de még hagyományos protokoll mellett. A választott szülésznőm, édesanyám és én voltunk jelen, a fiatal doktor csak néha nézett be. Nagyinak ez a nap életre szóló élmény lett – senki nem így tervezte, a körülmények ajándékaként kapta a kezébe pottyanó kisunokát. A szép női szülésélmény és az új, fiatal orvosom hányavetisége után úgy döntöttem: ha lesz még gyermekünk, ő otthon fog születni, bábák segítségével.
Öt: Blanka
Lett ötödik gyermekünk, és úgy, ahogyan szerettem volna. Második kislányom hosszas bábai felkészítés után, soha korábban nem kapott személyes figyelem mellett, otthon született december 26-án, karácsony másnapján. Ő lett a mi karácsonyi ajándékunk, és az ő születése gyógyította be minden korábban felgyűlt bizonytalanságomat, félelmemet, szülés közben szerzett lelki sebemet.
Mi, anyák aktív részesei vagyunk a teremtés csodájának – kívánom, hogy ezt mások is minél többen megtapasztalhassák!
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
