„Feleség vagyok és egy nagy csapat gyerkőc édesanyja. Waldorf-óvónő, aki örök álmodozó és élvezi az élet minden apró mozzanatát” – írja önmagáról Szentjobbi Kriszta, aki kiváló családi és enteriőrfotóival is felhívta magára az internetezők figyelmét. Most gyermekei születésének nem mindennapi történetét osztja meg velünk.
Szerző: Podonyi Hedvig újságíró
Mindig ilyen népes famíliát képzeltél magad köré? Esetleg családi tradíciót követtetek azzal, hogy öt gyermeket vállaltatok a férjeddel?
Nincs ilyen családi tradíciónk, a szüleimnek például nincs is testvérük, mindketten egykék. Nálunk ez másképp alakult. A férjemmel tizenévesen ismerkedtünk meg, négy év múlva összeházasodtunk, és tudtuk, hogy fiatalon szeretnénk szülők lenni. Egyébként az első két gyerkőcnél nem voltam olyan laza, mint most, hogy „ráülök a hullámokra” és pont jól vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. Kezdetben még mindent nagyon tökéletesen akartam csinálni és volt, hogy ebben a folytonos igyekezetben egy kicsit el is fáradtam.
Újra és újra vágytam az újszülött babára! Annyira szerettem a gyermekágyi időszakot, hogy az az első 6 hét életem legszebb öt 6 hete volt. Annál jobb semmi nem lehet! Szerencsés vagyok, mert elkerült a kétségbeesés, az ijedtség…. Lubickoltam a babaillatban, az ismerkedésben.
Gondolom, ebben nagy szerepe van annak, hogy jó társra találtál. Ki állt még melletted?
A férjem tényleg nagyon jól helytállt ezekben a dolgokban, nagy segítségem volt mindig. Hozzáteszem: olykor azért nálunk is előfordulnak „robbanások”.
Úgy éreztem, ha ettől is, attól is tanácsot kérnék, csak azt érném el, hogy mindenki mást mondana, hiszen mindenkinek más válhat be.
Otthon szülést terveztél – hogy lett ebből császár?
Régóta tudtam, hogy otthon szeretnék szülni és a férjem támogatott ebben. Az első babánkat várva elvégeztünk egy otthon szülési felkészítést is. De amikor már a 41. héten jártam, jött egy félelemérzet, egy ijedtség, és az orvosommal végül megbeszéltük, hogy kórházban fogok szülni. És milyen jó, hogy így történt, mert Zsoma belekakilt a magzatvízbe, amiből aztán sokat nyelt is. 18 órás vajúdás után egyszer csak észrevették, hogy 40 fokos lázam van és a vérnyomásom az egekbe szökött, a baba szívhangját sem lehetett már jól hallani. Sürgősségi császárral szültem, Zsoma pedig a fertőzés miatt kezelést kapott, elég sokáig benn kellett maradnunk a kórházban.
Fel sem merült az a lehetőség, hogy a második gyermeked másképp szülessen?
Dehogynem, sőt az otthon szülés vágya még mindig megvolt bennem – csakhogy erre már nem volt lehetőség. Ugyanahhoz a kezelőorvoshoz jártam, mint korábban, és hüvelyi szülésre készültünk. Majd pedig percre pontosan lejátszódott mindaz, ami előzőleg: láz, magas vérnyomás. Viszont ekkor már több tapasztalatom volt és azonnal szólni tudtam, hogy baj van. Ismét mekóniumos lett a magzatvíz, de Zselykének szerencsére semmi baja nem történt. Vele hamar hazamehettünk. A következő gyerkőcünk, Zsigmond pedig programozott császárral született. Utána Zsanka is.
