„Már babának sem volt nyugodt: éjjel-nappal sírt. Amint járni kezdett, köpködött és harapott. Kisgyermekként kővel dobálta a többieket, állatokat kínzott…” – írja hiperaktív kisfiáról egy édesanya. Mit élnek át a szülők, mire hiperkinetikus gyermekükről diagnózis születik és mi vár rájuk azután? – kérdeztük Koltai Kinga pszichológust.
Szakértő: Koltai Kinga pszichológus, szerző: Szále Kata
Mennyire gyakori ma a hiperaktív gyermek, és mik a hiperaktivitás tünetei?
Nehéz pontos számot mondani, becslések szerint a gyerekek 10%-a érintett. A két fő tünet: a figyelem, a koncentráció fenntartásának nehézsége és a motoros nyugtalanság. Jellemző még a kontroll hiánya, a hirtelen, gondolkodás nélküli cselekvés, az impulzivitás, a szabályok elutasítása. Ezekre nagyrészt óvodás- vagy iskoláskorban derül fény, de már egészen kicsi korban is vannak jelei, például a feltűnő aktivitás, és az óvatosság hiánya.
Hogyan lehet megkülönböztetni, hogy egy kisgyermek stresszes környezete hatására viselkedik-e furcsán, vagy valóban hiperkinetikus szindrómában szenved?
Akinél az aktuális környezeti helyzet okozza a tüneteket, annak elmúlnak a tünetei, ha a szükségleteit kielégítheti (szülői figyelem, szeretet, mozgás). Ő valójában a környezetére reagál. Vagyis, ha a szülők változtatnak, a gyerek is változni fog. A hiperaktív – ADHD-s – gyerekeknél ez sajnos, nem ilyen egyszerű. Leginkább tehát a tünetek állandóságában van különbség. Ám az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, attention deficit hyperactivity disorder) diagnózisát csak megfelelő szakmai stáb (pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus) állíthatja fel – tesztek, felmérések és megfigyelések alapján. Ez sokszor nem könnyű, mert más zavarok, károsodások is állhatnak hasonló tünetek mögött (tanulási zavar, értelmi, érzékszervi károsodás).
Gyógyítható-e a hiperaktivitás?
Nem, minthogy ez nem betegség, inkább állapot. Léteznek gyógyszeres kezelési formái – szigorú szakorvosi kontroll mellett –, amelyek közvetlenül az idegrendszerre hatva csökkentik a tüneteket. Illetve alkalmazható kognitív viselkedésterápia, melynek célja, hogy a szakemberek a gyermeket életkorának megfelelő szinten megtanítsák együtt élni ezzel az állapottal, és segítsék abban, hogy képes legyen hatékonyan uralni megnyilvánulásait. Fontos a szülők felkészítése, hogy ők is tudjanak segíteni a gyermeküknek.
A tünetek a gyerek növekedésével általában csökkennek, felnőttkorra akár csak egészen enyhe formában maradnak fenn. A hiperaktív gyerek című könyvében dr. Silvia Franz fel-hívja a figyelmet arra, hogy az édesanyák kialvatlansága, valamint a nagy stressz, ami egy hiperaktív gyermek nevelésével jár, ugyancsak nehezíti a helyzetet. A kimerült szülők kevésbé képesek konzekvensek maradni, ettől a gyermek bizonytalanná válik és súlyosbodhatnak a tünetei.
Mi segíthet a szülőknek kiszabadulni ebből az ördögi körből?
A különféle szülőcsoportok, amelyekben a szülők kicserélhetik tapasztalataikat, és célzott segítséget is kaphatnak a szakemberektől.
Sokat segíthet a támogató családi környezet, amely olykor tehermentesíteni tudja a szülőket.
Egyre korábban adjuk gyermekeink kezébe az okostelefont, a számítógépet, a televízió távirányítóját stb. – hogyan befolyásolja ez az ADHD-t?
Ha túlterheljük a gyermek idegrendszerét, nem csoda, ha azután ezt ki kell mozognia magából. Emellett a nem megfelelő tartalom nézése bizonyítottan növeli az agresszív viselkedést és az impulzivitást.
A mai világban természetesen elengedhetetlen az okoseszközök használata, ezeket a gyerekek elől sem lehet teljesen elzárni, de nem mindegy, hogy mennyi idősen és mennyi időt tölthetnek el velük, továbbá hogy mit csinálnak, mit nézhetnek rajtuk. Ez a szülő felelőssége!
Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében olvastam, hogy az állandó, nyugodt napi ritmus, a jóval kevesebb program és inger rengeteget tud segíteni a hiperaktivitással küzdő gyerekeknél. Egyetért vele?
Igen, hiszen valamennyire a hiperaktivitással küzdő gyermekek is reagálnak a környezetükre, még ha a tüneteik nem tűnnek is el.
Nagy aktivitásuk ellenére sem jó tehát, ha sok-sok programmal pakoljuk tele a hetüket – játszóház, többféle sport, nyelvóra, zenetanulás stb. –, ami lefárasztja őket. Nekik is szükségük van pihenőidőre.
Ha valakinek a gyermekénél felmerült az ADHD gyanúja, forduljon a lakóhelye szerinti illetékes gyermekpszichiátriai ellátóhelyhez!
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
