Örvendetes módon itthon is egyre nagyobb nyilvánosságot kap azoknak a szülőknek a hangja, akiknek a családdá válás csodájához méltatlan körülmények között kellett átélniük gyermekük születését. Pozitív fejlemény, hogy a változás szükségességét a kormányzat is elismeri: A közelmúltban 10 milliárd forintnyi összeget különített el “Családbarát Szülészetek” támogatására.
Jelen összeállításunkban a magyar családok szüléstörténeteire, igényeire leginkább rálátó civil szervezetek képviselőit, illetve a Bababarát Kórház Kezdeményezés tapasztalt felmérőbiztosát kérdeztük arról, milyen változásoknak örülnének a leginkább a szülők és a babák, és milyen lépésekben látnák ők reálisnak mindezt megvalósulni. A kormányzati oldal szándékairól, elképzeléseiről a következő lapszámunkban fogunk írni.
Szöveg: Károlyi Natália
Szakértők: Iványi Anna aktivista (Másállapotot a szülészetben!),
Fazakas Pálma (mentálhigiénés szakember, az EMMA vonal szakmai vezetőjeé (EMMA Egyesület)
Dr. Kun Judit Gabriella orvos, IBCLC, a Semmelweis Egyetem Laktációs Szaktanácsadó Képzésének oktatója
Honnan indulunk?
– Mikor érkezik meg végre a magyar szülészet Európába? – tette fel a kérdést még 2004-ben az azóta már elhunyt szülés körüli szakértő, dr. Marsden Wagner. Bírálatában “szovjet típusú modellnek” nevezte az akkoriban még országos szinten viszonylag egységes gyakorlatrendszert, mely az elavult szokások mindenáron történő betartásán alapult, a szülő nők, családok szempontjai, valódi érdekei pedig nemhogy háttérbe szorultak, de még az sem volt egyértelmű, hogy szabad vágyaiknak, elképzeléseiknek lenni arról, mit is szeretnének. Az ő “dolguk” a régi, tekintélyelvű szemlélet szerint mindössze annyi volt, hogy minden körülmények között együttműködő és hálás “páciensek” legyenek.
Elhúzódó, nehéz vajúdás az újjászületés előtt
Azóta sok víz lefolyt a Dunán: A változásra nyitott, széles látókörű magyar szakemberek rendületlenül “törték az utat” új lehetőségeket teremtve a továbbra is zömében “katonás” rendszerben. Országszerte egyre több bababarát címet szerzett intézményben élvezhették az anyák és a babák a valóban folyamatos együttlétet és szoptatástámogató szemléletet. A családok pedig egyre tájékozottabbakká váltak – nemcsak a szülés valódi természetéről, és az újszülöttek természetes szükségleteiről, hanem jogaik tekintetében is. Az apák mellett megjelentek az egyéb hozzátartozók, sőt a hivatásos dúlák is a szülőszobán, és bár inkább csak egy-egy különleges esetben, de időről időre megtörtént, hogy egy család úgy döntött – saját felelősségre inkább a saját otthonunkban pihengetnének már a szülés után néhány órával. Ám a fejlődés korántsem volt egységes vagy egyenletes: Ugyan egyre több szerencsés anya tud beszámolni pozitív, megerősítő kórházi szülésélményről, sok intézmény a reményteljes fordulatok után pár évvel visszacsúszott a régi megszokásokba. És akadnak olyan helyek is, ahol megingathatatlanul tartják magukat a több évtizedes szabályok: az újszülötteket különválasztják az anyukájuktól, a szülőkád (ha egyáltalán van) csak a többi használaton kívüli alternatív vajúdástámogató eszköz tárolására szolgál, vagy ahol csak a kitolási szakban érkezők úszhatják meg a tájékoztatás nélküli, felesleges rutin-beavatkozásokat – vagy ők sem. Egyedül az egekbe szökő császár-arány nevezhető országszerte egységesen érvényesülő tendenciának.
Átláthatatlanság, kiszámíthatatlanság és a partneri viszony hiánya
– A mozgalmunkhoz beérkezett több, mint 600 anyai történetben ezek a leggyakoribb visszatérő elemek. Az anyák gyakran számolnak be arról, hogy tiszteletlen bánásmódban volt részük, illetve a fejük felett, megkérdezésük nélkül születtek döntések a tulajdon testükről. Azonban még ezeknél is nehezebben emésztik meg az aranyóra elmaradását, újszülött babájuk elkülönítését – tájékoztat Iványi Anna. – A változás sok esetben nem pénz kérdése, de azért van példa arra is, amikor először is a tárgyi alapfeltételeket szükséges megteremteni a méltó szüléshez. Gondolok itt a többágyas vajúdóhelyiségek átalakítására intim, családi szülőszobákká, a kulturált zuhanyzók, WC-k kialakítására, a mosoda korszerűsítésére, hogy sose legyen hiány tiszta lepedőből. A kiírt pályázatok első körében ilyen célokra lehetett támogatást kapni, sok kórház élt is a lehetőséggel, ami bíztató. Azonban csalódottan szereztünk tudomást az anyák visszajelzéseiből arról, hogy egyes intézményekben épp a felújításra hivatkozva próbálták – jogsértő módon – kitiltani az apákat a szülőszobáról, vagy megszigorítani a látogatási rendet. Ez elég szemléletesen mutatja, mennyire az alapoknál kell majd kezdeni a családbarát szemlélet átadását a pályázatok második körében, ahol szemléletformáló továbbképzésekre is pályázhatnak a kórházi szakdolgozók.
A második rész itt: https://hellobaby.hu/mit-varnak-a-magyar-szulok-a-csaladbarat-szuleszetektol-2-resz/
A cikk a HelloBaby! magazinban jelent meg! Légy Te is előfizetőnk!
