Ma már egyre kevésbé számít tabutémának a szülésélmények megosztása, az anyai élmények validálása, elfogadása, az esetleges traumák feldolgozása. A várandósság megélése, annak természetes érzelmi és fizikai hullámzása is egyre szélesebb körben szabadon vállalható és elfogadott. De mi a helyzet a magzatokkal, a baba születésélményével?
Szerző: Dobiné Olasz-Papp Nóra anya-magzat kapcsolatanalitikus, dúla
Ma már tudjuk, hogy a várandósság során a magzat nem passzív „elszenvedője”, hanem nagyon is aktív részese a folyamatoknak. Akaratlagos mozgás végzésére képes, széles érzelmi skálája van, képes dühöt, szomorúságot, vidámságot, elégedettséget érezni, álmodik. Szükségleteit már méhen belüli élete során képes kifejezésre juttatni: jelzi, mit szeretne vagy épp nem szeretne. Tudatosan nyilvánul meg.
Kapcsolat és fogadtatás
Ideális esetben anya és magzata között a várandósság hónapjaiban megnyílik a tér és kialakul az igény a kölcsönös egymás felé fordulásra, a kapcsolódásra, melyet a kíváncsiság és a szeretet táplál.
Fantasztikus érzés annak biztos tudatában világra jönnie a babának, hogy feltétel és elvárás nélküli szeretettel várják, hogy biztonságos környezetbe érkezhet, ahol szeretik, kíváncsiak rá, személyiségére, egyediségére, ahol megtartó teret kaphat kibontakozásához. Ahol az lehet és azzá válhat, akinek született. Ez óriási erőforrás az élet kezdetéhez!
Kommunikáció a születés után
Minden kisbaba vágyik a kommunikáció, a kíváncsiság megőrzésére, a kapcsolódás folytatására megszületése után is. Első ránézésre ugyan magatehetetlen kis gombócnak tűnhet az újszülött, ami a fizikai törvényeket ismerve bizonyos fokig igaz is, ám megfelelő eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy elsődleges gondozóit maga mellett tartsa és természetes, megkérdőjelezhetetlen fizikai és érzelmi szükségletei kielégülhessenek.
Nagyon sok megerősítést kaphat az adekvát szülői válaszokból, reakciókból, például: „Fontos vagyok, amit érzek, rendben van, húzhatok határokat, szabad őszintének lennem, önmagam lehetek és így fogadnak el engem”. Ideális esetben kölcsönös az érzelmi megélés és a szülő önmagára is ki tudja vetíteni ezeket az üzeneteket, megerősítéseket, így különösen hitelessé és gördülékennyé válik a külső-belső kommunikáció.
Röviden az IBT-ről
Napjankban gyakran esik szó arról, hogyan élte meg a szülést az anya, ám arról egyelőre keveset beszélünk, hogy eközben a baba is sok mindent átél, hogy fontos lenyomatokat hagynak benne a méhen belüli és a születés körüli időszak tapasztalásai. Ezeket tisztán és őszintén meg is mutatja például testbeszédével vagy épp a sírásával. Az integratív babaterápia, az IBT abban segít, hogy erősen „kihangosítja” és közelebb hozza a szülőkhöz a baba megéléseit, jelzéseit – biztonságos, megtartó közegben érthetővé téve számukra azokat. Különbséget tesz emlékezeti és szükségleti sírás között.
Mindez támogatja a megfelelő szülői visszajelzéseket, melyek megkönnyítik azt, hogy a baba képes legyen integrálni bizonyos méhen belüli vagy születéskori időszakából származó benyomásait, feldolgozza esetleges nehéz megéléseit, traumáit, melyek fizikai vagy érzelmi síkon érték őt. Ezáltal nyugodtabb és kiteljesedettebb lesz, a szülők pedig erősödő kompetenciaérzetet élnek meg, magabiztosabb anyává-apává válhatnak. Szülőként mindannyian tudjuk, milyen a kisbaba vigasztalhatatlan sírása, milyen például a hasfájós időszakok frusztráltsága, tehetetlenségérzése.
A módszer kidolgozása Matthew Appleton angol pszichoterapeuta és kranioszakrális terapeuta nevéhez fűződik, aki felnőttekkel is végzett perinatális regressziós munkát. Magyarországon jelenleg az első magyar IBT -szakembercsoport képzése zajlik.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
