Rendkívül hasznos, ha a szülés előtt álló nő tisztában van a főbb anatómiai jellegzetességekkel, a szülés normál és természetes folyamatával, a császármetszés indikációival, lefolyásával, a fizikai és érzelmi történésekkel. De mi a helyzet az apákkal?
Szerző: Dobiné Olasz-Papp Nóra kapcsolatanalitikus, dúla
A régebbi időkben a szülésre, szülőségre való felkészüléshez nem állt rendelkezésre túl gazdag választék, ám ma már igazán széles a skála. Az apák szerepe is nagy változásokon ment át az utóbbi évtizedek során a várandósságban, a szülés körül, majd a frissen született család részeként. Szerencsére ma már semmi fura nincs abban, ha szeretnék kivenni a részüket ebből a komplex folyamatból.
Néha még maguknak a várandós nőknek is lehet szinte felfoghatatlan az a tudat, hogy egy különálló életet hordoznak a testükben, a szívük alatt, ám számukra nagy segítség a különböző hormonkoktélok felszabadulása, a testük fokozatos átalakulása, majd a magzat finom és egyre erősödő mocorgása, rugdosása. Így létre tud jönni a valóban más állapot, a másállapot megélése, a befelé fordulás, és az oly különös erővel való kapcsolódás, amely a szülés aktusa során magával hozza a kisbabát, ezzel egyidejűleg a teljes átalakulást, a mindent elsöprő változást.
Új élethelyzet: szembesülés önmagunkkal is
Gyakran előfordul, hogy az apák nem, vagy nehezen találják a helyüket a várandósság folyamán, a szülésnél pedig ez hatványozódhat. Nem mehetünk el amellett, hogy nemcsak a nők, az anyák, hanem a férfiak, az apák is hordozzák magukkal az otthonról, felnevelő családtól hozott „csomagot”, amely tele van szülői mintákkal, attitűdökkel, várandóssággal-szüléssel kapcsolatos véleményekkel, szokásokkal, és ez bizonyos helyzetekben zsigeri reakciókat eredményezhet.
Ahogy Péter élte meg az erre való ráeszmélést: „Nagyon meghatott, hogy kisbabánk lesz, én is akartam már a kisfiunkat, de nem tudtam, miként fejezzem ki az örömömet. A feleségem sokszor rosszallóan nézett rám, hogy nem örülök vele. Pedig nagyon is örültem, de fogalmam sem volt, hogyan kell ezt megmutatni! Aztán komplikáció lépett fel a szülés előtti hetekben, és meg voltam rémülve. Otthon sírni kezdtem egyedül, és akkor
bevillant apám arca, ahogy azt mondta: »Fiam, mindig légy erős, soha nem gyengülhetsz el, te vagy az örök bástya, ne érzelgősködj!« Abban a pillanatban döntöttem el, én ezt nem akarom a fiamnak továbbadni! Végül megtaláltam a saját utam ebben, de kemény volt.”
Egy apa lelkét is képes beragyogni a társa várandóssága, a jelenléte a szülésnél ezt fokozhatja, majd a családban való aktív feladatvállalása újabb fejlődést hozhat.
Apa lettem! – Útmutató apáknak a szülővé válás folyamatáról, örömteli és praktikus oldalairól
Apás szülések és közös felkészülés
Az 1970-80-as években még elképzelhetetlenek voltak a kórházi apás szülések. A sajnos ma is ismert, tekintélyelvű rendszer nem fogadta el, hogy az apa nem kísérő, hanem az éppen születni készülő család része, így nagyon nehéz volt megnyitni efelé a kapukat. Először szinte illegálisan, „becsempészve” vettek részt az apák a szülésen, majd lassan, megtapasztalva jelenlétük áldásos hatásait, megnyílt az út! Ahhoz, hogy a szülésnél pánik és tehetetlenségérzet nélkül működhessenek közre az apák, nem árt, ha a felkészülés is a párjukkal közös. Ám a hozzáállásuk ehhez ma is nagyon eltérő lehet.
Misi: „Megmondom őszintén, úgy voltam vele, menjen el Évi, hallgassa meg, nekem meg mondja el, ha van valami fontos. Úgyis ő szül, én majd fogom a kezét. Évinek ez nem tetszett, erősködött, hogy én is menjek vele. A legjobb döntés volt! Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent meg fogok ott tanulni. Felszabadultam, és amikor közeledett az idő, magabiztosan tudtam Évi támasza lenni, aki egyre több kétséggel küszködött.”
Tomi: „Fogalmam sem volt, szeretnék-e ott lenni a szülésnél, gondoltam, nem való az nekem, de kíváncsi is voltam. A felkészítő apás részére elmentem és kiderült, más is hezitál, nem vagyok egyedül a dilemmáimmal.
Végül úgy beszéltük meg, ott leszek, de ha nem bírom, kimegyek. Nem is volt olyan rémes, mint gondoltam,
sőt, életre szóló élmény volt!”
László: „Azt hittem, ez az egész valami női dolog, nekem ebben nincs helyem. De a feleségem egyre inkább igényt tartott rám, igényelte, hogy vele menjek az ultra-hangvizsgálatokra, és szerette volna, ha bemegyek a szülésre. Utólag jó döntésnek bizonyult a közös felkészülés, mert a szülés vége császármetszés lett, és nem éreztem magam egy rakás tehetetlen szerencsétlenségnek, hanem tudtam, mi fog következni, és tudtam határozottan kérni, hogy a kisbabánkat tegyék a mellkasomra, amint lehetséges.”
Közös döntés legyen!
Fontos figyelembe venni, hogy a jó, előrevivő döntések úgy születnek, hogy minden érintett számára megfelelnek! A várandósság kilenc hónapja hosszúnak tűnhet, ám sokszor gyorsan elszáll, így érdemes kihasználni a rendelkezésre álló időt a lelki, mentális felkészülésre, időt hagyva erre magunknak is, a társunknak is.
Bennük is hullámozhatnak a kételyek: bemenjek a szülésre vagy ne menjek? Nagyon jó, ha tudunk beszélgetni az érzésekről, aggályokról, félelmekről kettesben, de ugyanezekkel akár a szülésfelkészítőn is lehet foglalkozni. Így sokszor elhárulnak az akadályok – csupán hiteles információra van szükség, és a félelmek átkeretezhetővé válnak. Bizonytalan apáknál nem árt, ha nyitva maradhat egy kiskapu: ne kelljen végleges döntést hozniuk.
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
