Hallottad már ezt a kifejezést? Akkortájt szokták emlegetni, amikor a babával elkezdik a kóstolgatást legalább hat hónap szoptatás vagy tápszer adás után. BLW = baby led weaning, azaz baba irányította hozzátáplálás. Ez valami extrém divatirányzat?
W. Ungváry Renáta írása
Kóstolgat a baba
Az érvényes szakmai ajánlások szerint betöltött hat hónapos korban kezdjük a kóstoltatást a csecsemővel. Ám gyakori tapasztalat, hogy a baba a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatja a szokványos turmixolt pürék és a kanállal evés iránt, nyelvével inkább szopó mozgást végez az etetési kísérletek során, s ezzel ki is tolja a szájából azt, amit sikerült kanállal belejuttatni.
BLW módszer
A BLW módszerének szülőanyja, Gill Rapley 2008-ban jelentette meg könyvét, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a baba igényei szerint célszerű alakítani a szilárd ételek kóstoltatását, elsősorban rá bízva a választást többféle nyersanyag közül, olyan formában kínálva az ételt, hogy meg tudja fogni és a szájába tudja venni.
Az előzmények
A mai anyák generációját még nagy valószínűséggel jóval azelőtt elkezdték tejbegrízzel, répapürével és reszelt almával kínálni, mielőtt elérték volna azt a fejlődési szintet, amikor már képesek megragadni és a szájukhoz emelni az ételt, valamint ülő testhelyzetben elidőzni. Azt a kisbabát, aki még nem tud aktívan közreműködni saját etetésében, meg szokták etetni: becsomagolják valami védőöltözetbe, amelybe kapálózó keze is belekerül, hogy ne lökhesse vele egyenesen a falra a kanál tartalmát. „több megy mellé, mint a szájába” – így szokták jellemezni az első hetekben, van akinél hónapokban, az etetés hatékonyságát. Néhány évtizeddel ezelőtt a babaetetés komoly szertartás volt, a baba saját edényekkel rendelkezett, csak azokban volt szabad főzni, rendszeresen ugyanazokban az időpontokban kellett megkapnia az adagját – és persze a soron következő szoptatás helyett. Az alapanyagok bevezetéséhez meglehetősen bonyolult táblázatok álltak rendelkezésre, s még az is elő volt írva, hogy milyen korú babának mennyit kell megennie. Ez szükségtelenül bonyolulttá és kellően életidegenné tette az evést, az anya számára pedig meglehetősen bosszantóvá, ha a baba mindezek ellenére nem fogadta el a pürét. A „kanálhoz szoktatást” időben (értsd: jóval hat hónapos kor előtt) el kellett kezdeni, mert azt feltételezték, hogy ellenkező esetben nem fogja megszokni, megkedvelni az evést a baba.
Az „igény szerintiség” térhódítása
Végül is nem új divatról van szó, ahogy azt egyesek állítják, hanem a mindig is jellemző normális viszonyok helyreállításáról. Ahogy a szoptatás, úgy az evés terén is az az ésszerű megoldás, hogy a baba annyiszor és annyit ehessen (és szophasson továbbra is), amennyire neki szüksége van a jóllakáshoz, optimális fejlődéshez.
A baba tudja, mi kell neki?
A természetes módszer buktatója az lehetne, ha a gyerekek nem tudnák, mi a jó nekik. Ha nem tudnák, mennyit, mit és mikor kell enniük. Csakhogy – hasonlóan a többi életképes, egészséges emlőskölyökhöz – tudják! A baba irányította hozzátáplálás, a BLW, éppen ehhez az ősi tudáshoz, tapasztalathoz kanyarodik vissza.
Az alapelvei pedig a következők:
- Az igény szerinti szoptatás készíti elő legtermészetesebben és az embergyerek igényeinek leginkább megfelelő módon a szilárd ételek fokozatos elfogadását és fogyasztását. A változó összetételű anyatej tartalmazza a család étkezésére jellemező ízanyagokat (is), és így előkészíti a családi étkezésekre való zökkenőmentes áttérést. Az igény szerintiség megtanítja a babát éhsége és jóllakottsága felismerésére és jelzésére, a számára megfelelő táplálékmennyiség elfogyasztására.
- A baba képes arra, hogy az egészséges kínálatból kiválassza a számára megfelelő ételeket a számára megfelelő mennyiségben, és akkor, amikor ennek eljön az ideje, képes azt el is fogyasztani.
- Célszerű biztosítani neki az egészséges választékot és a lehetőséget az önálló kóstolgatásra, evésre – a családra jellemző keretek között.
NE TEDD!
1. Ne adj a babának cumisüvegből vagy ahhoz hasonlító eszközből hígított püréket, tejpépet – mondván, hogy így majd biztosan elfogadja. Az evés a szopástól eltérő érettséget és képességeket igénylő tevékenység.
2. Ne cukrozd meg az ételt annak érdekében, hogy a baba hajlamosabb legyen elfogadni. Egyáltalán ne adj neki cukrozott ételeket, amíg csak lehetséges. Ide tartoznak az édességek, sütemények, desszertek.
3. Kerüld azokat az ételeket, amelyek mesterséges adalékanyagokat tartalmaznak a fogyasztás serkentése érdekében: ide tartoznak az ízfokozók, aromák, színezékek.
4. Ne változtass a kialakult szoptatási gyakorlaton! Az evést kezeld ettől függetlenül: törekedj a baba fokozatos bevonásába a családi étkezésekbe. A szopás szabályozását – hacsak nincs kényszerítő okod az elválasztásra – nyugodt szívvel rábízhatod a babára.
5. Ne stresszelj azon, hogy a baba eszik vagy sem, és ha igen, mennyit. Ha rendszeresen lehetőséget biztosítasz neki az evésre és arra, hogy szüleit, testvéreit és adott esetben más embereket is lásson evés közben, biztos lehetsz benne, hogy fog enni, amikor ennek eljön az ideje. Mit jelent az, hogy „rendszeresen lehetőséget biztosítani”? A baba életkorától, fejlődő képességeitől függően vond be naponta többször is a családi étkezésekbe. Nagyon fontos, hogy lásson benneteket enni, halljon evéssel kapcsolatos beszélgetéseket, lássa az ételek elkészítését, tálalását, érezze, hogy ez örömteli tevékenység.
6. Ne várd el a babától, hogy olyasmit egyen, amit ti, a szülei, a mintái soha nem esztek.
7. Soha ne hagyd egyedül étellel, ne engedd, hogy futkosás, fekvés, játék közben egyen. Jó, ha az evésnek családi keretei vannak: például asztalnál, ülve, együtt.
Mit ajánl a WHO?
Az Egészségügyi Világszervezet nem részletezi a táplálékok bevezetésének kívánatos sorrendjét hat hónapos kor után. Az adott kultúrára jellemző, helyben termelt, biztonságos, tápláló, lehetőleg otthon elkészített ételek kínálását ajánlja a gyermek számára szükséges mennyiségben.
Bébiétel vagy házi koszt?
Az otthon készülő ételekre mindig egyedi ízvilág jellemző, mindig kicsit másképp sikerülnek. Ez az, amire már a magzati kortól kezdve készül a baba: ezekkel az ízanyagokkal ismerkedik a magzatvíz és az anyatej közvetítésével. A házi kosztot sokféleképpen kínálhatod a babának, tetszőleges kombinációkat és tetszőleges állagot.
Darabosat vagy pépet?
A BLW a babaököl méretű, megragadható, nem kemény állagú ennivalók kínálását ajánlja. Nem szükséges tehát pici darabokra vagdosni az ételt, például azért sem, mert a pici dolgok megragadásának képessége, az úgynevezett csipeszfogás, későbbi fejlemény. Nem tekintik ideálisnak a pépes ételek kanállal adását mindaddig, amíg a baba nem képes magától is kanállal enni pépes ételeket vagy például levest. A darabos ételek evésének nem előfeltétele, hogy foga legyen a babának. A kéz ügyes használata sokkal fontosabb fejlődési mérföldkő. Amíg azonban nincs (elegendő) foga, olyan puhaságú ételt érdemes kínálni, ami elcsócsálható az íny ügyes használatával is. Ilyen például a párolt vagy sütőben sütött zöldség nagyobb darabokban: répa, brokkoli, karfiol, zeller, burgonya, édesburgonya, sütőtök, vagy a párolt alma, nyers barack, kajszi, narancs és mandaringerezd.
Rakd a kínálatot tálcára, és tedd a baba elé. Engedd szabadon ismerkedni vele! Jó megoldás lehet a házi készítésű, például kizárólag almából, zabpehelyből sütött házi keksz, a sűrűre főzött és kihűtött zabkása golyónak formázva.
És mivel a legtöbb baba arra kíváncsi, amit a szülei esznek, és nyújtogatja a falatok után a kezét, nyugodtan kínáld meg, ha nem számára nyilvánvalóan nem megfelelő ételről, például csípős kolbászról van szó.
Ha allergia fordul elő a családban
- akkor nem árt, ha óvatos vagy a kínálgatással. Ha például tehéntejfehérje allergiára utaló tüneteket tapasztaltál korábban gyermekednél, inkább később, egyéves kor felé közeledve kínálj tejterméket.
- Kérj tanácsot a gyermekorvostól, védőnőtől vagy szoptatási tanácsadótól, ha kétségeid támadnak, jó ötlet-e adnod valamelyik ételféleséget a babának.
Mit szeret az én gyerekem?
Nagyon is helyes, ha ezt a kérdést újra és újra felteszed magadnak, mindenféle módszertől függetlenül, különösen akkor, ha egyik vagy másik megoldás nagyon nem működik. Vannak kisbabák, akik szívesebben veszik az etetést, kanalazást, mások, éppen ellenkezőleg, akkor kapnak igazán kedvet az evéshez, ha maguk kísérletezhetnek vele.
Ne légy módszerek rabja, próbálkozzatok kíváncsian és nyitottan!
A témában ajánljuk még:
Falatkák, lepénykék, golyócskák – ötletek, ha a baba egyedül eszik
