Mindannyian kerülhetünk olyan élethelyzetbe, amikor csak az elszántságunk vihet minket tovább… Dóriék a második inszeminációra készültek.
Szerző: Zimmerer Anita
Folytatás:
Egy hónappal később ugyanazokat a gyógyszereket adták neki és injekciókat kapott. Az újabb inszemináció napját az ultrahangvizsgálatok alapján jelölték ki akkorra, amikor a legkedvezőbb állapotban voltak az érett tüszők. Reggel a férjének le kellett adnia az ondómintát, azt megvizsgálták, a legerősebb spermiumokat kiválasztották, amelyeket azután ambulánsan helyeztek fel.
Kellett a lelkierő is
Dóri eközben kiszolgáltatottnak, elesettnek, magányosnak érezte magát. Meghittebb lett volna
számára, ha a férje is bent lehet vele, de Janinak kint kellett várakoznia abban a húsz percben, amit Dóri mozdulatlanul töltött a vizsgálóasztalon. Bár betakarták, egyedül hagyták. Fizikailag viszont jól érezte magát, és tudta, érezte, hogy sikerülnie kell a beavatkozásnak.
Sikerült!
Bár csak tíz nap múlva kellett volna elvégeznie a terhességi tesztet, nem bírt addig várni. Egy hét után izgatottan tesztelt, és már látszott is az eredmény: ismét babát várt!
Derűs várakozás
A terhesség elején pecsételő vérzés jelentkezett, így Dóri pár hétig nem dolgozhatott, amit nem bánt, mert akkor már csak az volt fontos neki, hogy vigyázzon a megvalósult álomra. Ezután problémamentes volt a várandóssága.
Energikus, fitt kismama volt. Minden munkát elvégzett mindvégig, a kerti munkákat is, amelyekben a legnagyobb kedvét lelte.
Imádott füvet nyírni, virágot ültetni, de még kapálni is. Ezeket az utolsó hetekben már nem engedték neki, pedig úgy érezte, bírta volna. Férjével és nagylányaival izgatottan várták a kicsi megszületését.
Programozott császármetszésre készültek.
A 38. hétre tervezték a születést, mert Dóri méhfala az előző terhességek után nagyon elvékonyodott, és nem szerették volna, ha probléma adódik. A nagy napon a második műtét volt az övé. Reggel hét óra tájban előkészítették: megkapta az infúziót, majd a CTG-gépre kötötték. A férjével együtt várakozott, közben sokat nevettek. Előző éjjel beszorult a levegő a bordái közé – annyira, hogy csak pihegni tudott, és ez fájdalommal is járt. Nem sokat aludt. Ebben az állapotban már önmagán is csak nevetni tudott – amitől persze még jobban fájt az oldala.
Valóra vált álom: Szofi baba
Végre megszületett Szofi; 3250 g súllyal, 50 cm-es hosszal. Az 1 perces Apgar-értéke 8/10, az
5 perces 9/10 volt.
Dórinak már az első napon, a kórházban sikerült őt mellre helyeznie, a szopóreflex kialakult.
A baba rengeteget aludt, de szépen szopizott; nem kapott tápszert. (Még másfél év elteltével,
napjainkban is szopik reggel és este.)
Hazatérésük után a hétköznapok nyugodtak voltak. Szofi 2 hónapos koráig még felébredt éjjel, azután átaludta az éjszakákat. Nagyon kiegyensúlyozott, rendes kisbaba volt. Szépen fejlődött. A szülők sok helyre vitték magukkal őt, és kezdettől fogva gyakran utazott, hiszen az apai nagyszülők távol élnek és a család gyakran látogat el hozzájuk. A kislány egyévesen elindult, és minden mozgásfejlődési állomást a megfelelő időben ért el. Talán a beszédkészsége fejlődik a leggyorsabban. Már 7 hónaposan neveket mondott, egyévesen két hangból álló dallamot produkált. Most, másfél évesen naponta gyarapodik új szavakkal, mindent ismétel, amit az édesanyja mond. Felismerhetően adja elő kedvenc dalait, mondókák elejét vagy részleteit. Ügyesen képzi a hangokat, régóta utánozza az állathangokat is. A könyveket nagy érdeklődéssel lapozza.
Családi összefogással
Mivel Dóri mindenben számíthatott a férjére, a szülés után gyorsan talpraállt. Az anyai nagymama is mindig kéznél volt, ha kellett; az első hetekben ő főzött a családra. Azóta is jó segítség a hétköznapok megszervezésében, a három gyerek életének logisztikájában, legyen szó a különórákra járásról vagy épp a hatékony tanulás megszervezéséről.
Dóriék hamar belerázódtak a „háromgyerekes életbe”.
Kezdettől sokat segítettek a nagylányok is, nagyon szoros kapcsolat van köztük és a húguk között. Szofi baba szerencsés, hogy ilyen testvérekhez érkezett. Pelenkázás, fürdetés, öltöztetés, később etetés – a nővérek mindennel megbirkóztak; persze azért az édesanyjuk mindig felügyelte őket. A ma már másfél éves Szofi mosolygós, barátságos, kezdeményező kisgyerek. Bárkivel szívesen játszik, kapcsolatot alakít ki. Szeret táncolni, énekelni. Ritkán sír – ha érvényesíteni szeretné az akaratát. Délutánonként egy kis nehézséget okoz, hogy megszervezzék a nagylányok otthoni tanulását, mert náluk nincs olyan, hogy csend. Úgy kell tanulni, hogy közben a kistesó a két szoba között járkál.
Igazi happy end
Szofinak könnyebb, mint egykor a testvéreinek, mert ő boldog családba, jó légkörbe érkezett. A nagyok korábban feszült helyzetben éltek, amelyben édesanyjuk próbálta nagy erőkkel fenntartani a boldogságot és a szeretetet, szükség esetén pedig elővenni az „apai szigort”. Dóri sokat tanult az elmúlt években, és úgy érzi, mára sokkal türelmesebb, érettebb anya lett.
Saját tapasztalataiból pedig már azt is tudja: nem szabad feladni a reményt!
Írásunk első részét itt olvashatod:
