És hol fogsz szülni? – Ahogy egyre látványosabban gömbölyödik a pocakod, egyre többen teszik föl neked a kérdést, ami alatt a legtöbben valójában azt értik: melyik kórházban?
Pedig 2011 óta a törvény bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetővé teszi a kismamák egy részének, hogy intézményen kívül, bábai támogatással adjanak életet kisbabájuknak. Egyre többen élnek a lehetőséggel, és növekszik azoknak a száma is, akiket csak a támogatás hiánya tart vissza. A legtöbben azonban még mindig elképzelhetetlennek tartják, hogy egy kisbaba bárhol másutt jöjjön világra, mint egy kórházi szülőszobában. Pedig milyen természetes!
Károlyi Nati írása
A gyermektelenségből babavárásba csöppenve a legtöbb kismama számára magától értetődő: Ha szülés, akkor kórház. Így volt ezzel Borbála is, aki első gyermekét még egy kórház szülészetén hozta világra. Már egyéves is elmúlt a kislánya, amikor egy hordozós csoportban felmerült a kérdés: Vajon hogy reagálnak majd a kórházi dolgozók, ha a friss édesanyák hordozókendőt visznek be magukkal a szülészetre, hogy magukra tudják kötni újszülöttjüket. Egy otthonszülő édesanya erre annyit válaszolt: “Otthon ilyen probléma sincs, hogy ki mit szól.” Borbálában ekkor kezdett el érlelődni az intézményen kívüli szülés vágya. Egyből tájékozódni kezdett, rengeteg szakirodalmon rágta át magát, sok-sok tapasztalatot meghallgatott, és végül úgy érezte: ez lesz az ő útja.
– Amint megfogant bennem az elhatározás, rá egy hétre a kisfiam is – nevet Borbála – A páromban volt ugyan némi ellenállás, látta rajtam, hogy tántoríthatatlan vagyok, és inkább igyekezett abban támogatni, amiben tudott. A védőnőmmel nagy szerencsém volt, végig biztatott. A bábámat megérzés alapján választottam. Nagyon elégedett voltam vele. Bármi kérdésem merült fel a várandósság alatt, végig igyekezett megerősíteni az önbizalmamban.
Biztonságos légkör, és maximális szakmai odafigyelés
Borbála szüléstörténete
– Az első szabálytalan összehúzódások este kezdődtek. Megvacsoráztunk és mindannyian összevackoltunk a családi ágyba. Amint öleltem a kislányomat, az ablakból egy hullócsillagot láttam. Különleges hangulat szállt rám. Ahogy erősödtek a kontrakciók, telefonáltam a bábámnak és a szüleimnek is, hogy vigyék el a kislányunkat. Mire megérkeztek, már nagyon benne voltam a folyamatban. Szüleim először meg akarták várni a bábát, féltettek magunkra hagyni minket, de végül sikerült őket rábeszélni, hogy a kislányunkkal együtt távozzanak. Hajnalban megérkezett a bába. Teljesen másfajta gondoskodást tapasztalhattam ezúttal, mint első szülésem idején a kórházban. A bába muskotályzsályás borogatással enyhített a fájdalmaimon, végig mellettem volt, bátorított. Doppler készülékkel időről időre ellenőrizte a baba szívhangját az összehúzódások közben. Ehhez azonban elég volt a pocakommal felé fordulnom, nem kellett lefeküdnöm. A gátvédelem is sokkal kényelmesebb érzés volt: Segítőm egyáltalán nem nyújtotta vagy tágította a szöveteimet, egyszerűen alátámasztott egy picit. A franciaágy előtt guggoltam, a párom tartott hátulról. Amint kicsusszant a baba, a párom felhúzott az ágyra, és a hasamra kaptam a kisfiamat. Csodálatos volt. Sajnos ezután adódott némi komplikáció: sok vért vesztettem, ráadásul több, mint 2 órával a szülés után sem sikerült pisilni. A bábám mindent megpróbált: itatatott, javasolta, hogy próbálkozzak a zuhany alatt. Semmi sem vált be. Ekkor vetette föl, hogy kaphatok tőle egy katétert is, ha elfogadom. Iszonyú kellemetlen volt, de egyrészt beláttam, hogy ez most tényleg egy indokolt beavatkozás, és nemcsak a protokoll része. Másrészt a pici babám végig a mellkasomon feküdt, és ez rengeteget tompított a fájdalmon. Pár perc múlva lejött a vizelet, és sokkal jobban voltam. Éreztem, hogy most már minden rendben lesz. Kihívtuk a gyerekorvost, aki másfél órán keresztül gondosan megfigyelte a kisfiunkat. Megvizsgálta a légzését, pulzusát, megnézte, hogyan szopik. Mindent rendben talált. Kedvesen bókolt, hogy nem is látszik rajtam, hogy alig 10 órája szültem. Este visszahozták a kislányomat a szüleim, és ők is nálunk aludtak. Nagyon meghitt érzés volt – meséli Borbála.
Tájékozott döntés a biztonság mellett
Puroszné Nagy Magdolna perinatális szaktanácsadó és dúla kilenc éve kísér szüléseket különféle helyszíneken: a szegedi klinikán, az anyák otthonában, és a Vincze Felícia által életre hívott hódmezővásárhelyi Születésotthonban is.
– Dúlaságom egyik fontos eleme az információnyújtás. Sokan azt sem tudják, hogy legális az otthonszülés, nem tudnak arról, hogy Szegedtől 20 km-re (Hódmezővásárhelyen) működik egy születésotthon – számol be tapasztalatairól Magdi. – A kórházban szülők általában egy választott orvoshoz kötődnek és sokszor meglepődnek, amikor megtudják, hogy az orvos kevés időt tölt ténylegesen a szülő nő mellett, inkább a szülésznő az, aki szakmailag nyomon követi az eseményeket.
Az otthonszülőkben többnyire van már egy negatív kórházi tapasztalat, és talán meg is fogalmazódott bennük a felismerés, hogy nem a kórházi helyszín a lényeg. Bíznak a bábai gondozás modelljében és a várandósgondozás során is nagyobb, folyamatos és személyre szabott figyelmet kapnak, ami merőben különbözik az itteni központi terhesgondozástól. Akik Felícia születésháza mellett döntenek, ugyanúgy a bábai modell mellett teszik le a voksukat, ám a lakókörülmények (pl. panelszomszédok) miatt ezt az opciót választják, vagy csak mert úgy gondolják, hogy valahová el kell menni szülni. Sokszor a tágabb család is jobban tolerálja ezt a megoldást, mint az otthonszülést. Holott gyakorlatilag ugyanarról van szó.
Érezhető különbség
– Otthonszüléskor vendég vagyok a család otthonában, kötetlenebb, lazább a légkör. Akár jóval hamarabb is érkezhetek, mint a szaksegítség, ha az anyának egyelőre csak jelenlétre, megerősítő beszélgetésre van szüksége. Ahogy érkeznek a bábák, erősödik egyfajta női energia, amelyben ott az elfogadás, az empátia, a megértés, a bizalom, a megtartás, a „minden rendben van így” nyugalma. Sok a mosoly, az érintés és sok a csend. Mindaz, ami az oxitocin termelődéséhez, vagyis a szülés haladásához szükséges – mutatja be Magdi az otthonszülések hangulatát dúlai szemmel. – A születésházas szüléseknél csak annyi a különbség, hogy van egy megérkezés és egy hazaindulás. A megérkezés izgalma tapasztalatom szerint nem szakítja meg a szülés folyamatát, amint az kórházi érkezésekkor megtörténhet. A hazaindulás, ha minden rendben van, akár már három órával a baba születése után megtörténhet, de leginkább éjszaka látom, hogy kényelmesebb lenne az anyának maradni, ott aludni. Nagy különbség a kórházi szüléshez képest, hogy ez egy családi esemény, hiszen ha vannak testvérek, ott lehetnek, vagy a baba születésekor hamar jöhetnek és együtt örülhetnek. Egy átlagos dél-magyaroszági szülésnél három napig nem láthatja a nagyobb testvér a kistestvérét, csak amikor már hazamentek a kórházból. Azt gondolom, egy ilyen fontos eseménynek a közös megélése mindenképp erősíti a párkapcsolatot és a testvérkapcsolatokat, a család egységét is – foglalja össze az intézményen kívüli szülésre jellemző sajátosságokat a dúla.
Szemléletbeli különbség
– Kórházi és intézményen kívüli szülések között elsősorban nem a helyszín jelenti a különbséget, hanem a szemlélet – vallja Maróy Ditta szülésznő, dúla, szülésfelkészítő, akinek Berlinben volt lehetősége bepillantást nyerni a német rendszerbe is. – Nyugat-Európában nagy hagyománya van a születésházaknak, ahol a kismamák ugyanabban a bábai szemléletű gondoskodásban részesülhetnek, mintha saját otthonukban szülnének. Ezt mindenek előtt a női testbe vetett bizalom és a személyes odafordulás jellemzi. Németországban kórházban csak ügyeletben lehet szülni, ismeretlen a “fogadott orvos” fogalma, fogadott szülésznő is csakis külsős, a kórházzal szerződött szakember lehet. A születésházakban és az otthonszülések zöménél is hasonló ügyeleti rendszer működik: a várandósgondozást hst-nyolc fős bábacsapat végzi. Mire a szülés napja eljön, a kismama valamennyiükkel megismerkedik. Végül az a két bába jön ki, aki épp ügyeletben van. Közülük az egyik látogatja majd a kismamát és a babát szülés után. Németországban a biztosító fizeti a gyermekágyas bábai látogatásokat a nyolcadik hétig, valamint a telefonos konzultációkat is. Korábban jellemző volt, hogy a berlini szülészeteken rossz szemmel néztek azokra a nőkre, akik otthon vagy születésházban akartak szülni, de végül úgy alakult a vajúdásuk, hogy kórházban kellett befejezni a szülést. Szerencsére ez már a múlté: az utóbbi időben már szinte “sportot űznek” a kórházi dolgozók abból, hogy ezeknek az anyáknak minél háborítatlanabb szülésélményt tudjanak adni a lehetőségekhez képest – meséli berlini tapasztalatiról Maróy Ditta.
