És hol fogsz szülni? – Ahogy egyre látványosabban gömbölyödik a pocakod, egyre többen teszik föl neked a kérdést, ami alatt a legtöbben valójában azt értik: melyik kórházban?
Szerző: Károlyi Nati
Pedig 2011 óta a törvény bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetővé teszi a kismamák egy részének, hogy intézményen kívül, bábai támogatással adjanak életet kisbabájuknak. Egyre többen élnek a lehetőséggel, és növekszik azoknak a száma is, akiket csak a támogatás hiánya tart vissza. A legtöbben azonban még mindig elképzelhetetlennek tartják, hogy egy kisbaba bárhol másutt jöjjön világra, mint egy kórházi szülőszobában. Pedig milyen természetes!
Kórház után otthon
A gyermektelenségből babavárásba csöppenve a legtöbb kismama számára magától értetődő: ha szülés, akkor kórház. Így volt ezzel Borbála is, aki első gyermekét még egy kórház szülészetén hozta világra. Már egyéves is elmúlt a kislánya, amikor egy hordozós csoportban felmerült a kérdés: Vajon hogy reagálnak majd a kórházi dolgozók, ha a friss édesanyák hordozókendőt visznek be magukkal a szülészetre, hogy magukra tudják kötni újszülöttjüket. Egy otthonszülő édesanya erre annyit válaszolt: “Otthon ilyen probléma sincs, hogy ki mit szól.” Borbálában ekkor kezdett el érlelődni az intézményen kívüli szülés vágya. Egyből tájékozódni kezdett, rengeteg szakirodalmon rágta át magát, sok-sok tapasztalatot meghallgatott, és végül úgy érezte: ez lesz az ő útja.
A védőnőmmel nagy szerencsém volt, végig biztatott. A bábámat megérzés alapján választottam. Nagyon elégedett voltam vele. Bármi kérdésem merült fel a várandósság alatt, végig igyekezett megerősíteni az önbizalmamban.
Biztonságos légkör, és maximális szakmai odafigyelés
Borbála szüléstörténete
Az első szabálytalan összehúzódások este kezdődtek. Megvacsoráztunk és mindannyian összevackoltunk a családi ágyba. Amint öleltem a kislányomat, az ablakból egy hullócsillagot láttam. Különleges hangulat szállt rám. Ahogy erősödtek a kontrakciók, telefonáltam a bábámnak és a szüleimnek is, hogy vigyék el a kislányunkat. Mire megérkeztek, már nagyon benne voltam a folyamatban. Szüleim először meg akarták várni a bábát, féltettek magunkra hagyni minket, de végül sikerült őket rábeszélni, hogy a kislányunkkal együtt távozzanak. Hajnalban megérkezett a bába.
Doppler készülékkel időről időre ellenőrizte a baba szívhangját az összehúzódások közben. Ehhez azonban elég volt a pocakommal felé fordulnom, nem kellett lefeküdnöm.
Amint kicsusszant a baba, a párom felhúzott az ágyra, és a hasamra kaptam a kisfiamat. Csodálatos volt. Sajnos ezután adódott némi komplikáció: sok vért vesztettem, ráadásul több, mint 2 órával a szülés után sem sikerült pisilni. A bábám mindent megpróbált: itatott, javasolta, hogy próbálkozzak a zuhany alatt. Semmi sem vált be. Ekkor vetette föl, hogy kaphatok tőle egy katétert is, ha elfogadom. Iszonyú kellemetlen volt, de egyrészt beláttam, hogy ez most tényleg egy indokolt beavatkozás, és nemcsak a protokoll része. Másrészt a pici babám végig a mellkasomon feküdt, és ez rengeteget tompított a fájdalmon. Pár perc múlva lejött a vizelet, és sokkal jobban voltam. Éreztem, hogy most már minden rendben lesz.
Kedvesen bókolt, hogy nem is látszik rajtam, hogy alig 10 órája szültem. Este visszahozták a kislányomat a szüleim, és ők is nálunk aludtak. Nagyon meghitt érzés volt – meséli Borbála.
9 HÓNAP – Szükséges alapinformációk a terhességről, szülésről és a babaápolásról
