„Eljárt felette az idő, elavult a tudása. Nem lehet rá számítani, és biztosan nem is akar dolgozni. A karrierjének már befellegzett” – ezekkel a fülsértő, bántó sztereotípiákkal gyakran találkozhatnak a szülés után munkába visszatérő édesanyák. De vajon tényleg kevesebbet érnek a munkaerőpiacon, mint korábban?
Szerző: Timár-Sneider Zita újságíró, marketing és kommunikációs szakértő
Kisgyermeket nevelő édesanyaként én is új kihívásokkal néztem szembe, amikor három év szülés utáni távollétet követően visszatértem a munkámba. Bár a régi munkahelyemre, a korábbi állásomba vártak vissza, mégis új körülményekhez, új szabályokhoz és kollégákhoz kellett alkalmazkodnom. Ráadásul egy olyan élethelyzetben, amely számomra is ismeretlen volt. Félve, szorongva vágtam neki az újrakezdésnek.
Elég (jó) vagyok egyáltalán?
A munkába való visszatérés óriási stressz volt, és nemcsak számomra, hanem az egész családunknak. Felborult az addig megszokott napirendünk, átrendeződtek a viszonyok a családi erőtérben. Önbizalomhiányosan, komoly kétségekkel és egy nagy adag önmegfelelési kényszerrel tértem vissza a munkahelyemre. Olyan dilemmák között őrlődtem, hogy például el tudom-e végezni újra a rám bízott feladatokat, képes vagyok-e még felelősen munkát vállalni?
És ott volt még a bűntudatom, a szüntelen aggodalmam a kisfiam, a családunk ügyei vagy éppen a házaséletünk iránt. A jogosan vágyott énidőről vagy a munka és magánélet egyensúlyáról nem is beszélve, amelyek az utolsó helyen kullogtak a teendőim listáján.
Új képességekkel felvértezve
Az anyai lét, a nonstop gondoskodás, és ezzel együtt a családdá válás folyamata a kisfiunk megszületése után mind-mind újdonság volt számomra. Új helyzetekben kellett állnom a sarat, új feladatokat kellett megoldanom, ahol elsősorban magamra, a megérzéseimre és a képességeimre számíthattam.
- Fejlődő stressztűrés és problémamegoldás
Kisgyermekemmel rengeteg váratlan és gyors megoldást kívánó helyzetbe csöppentem. Legyen szó a napirend felborulásáról vagy épp egy kéretlen betegségről, fontos volt, hogy nyugodt maradjak, és mihamarabb újratervezzem a napunkat. Csupa olyan helyzet jött szembe velem, amelyre nem lehetett felkészülni, ám kellő rugalmassággal a legjobbat próbáltam belőle kihozni.
- Jól működő időmenedzsment
Szülőként az egyik legnagyobb kincs számomra az idő, mivel csak nagyon kevés van belőle.
- Hosszú távú stratégia
A szülőség arra is rávilágított, hogy nem lehet csak „a mának” élni. A „mát” túl kell élni, a távolabbi jövőbe tekintve. Anyaként megtanultam hosszú távon tervezni, hiszen már nem csak a hétvégék programjáról vagy az ünnepi alkalmak beosztásáról kellett döntenem. Fontos szempont lett a betegségek vagy a szünidő alatti gyerekfelügyelet megoldása, az óvoda- és az iskolaválasztás.
Érzékenyítés és érzelmi intelligencia
Korábban hajlamos voltam arra, hogy elhamarkodottan mondjak véleményt vagy ítéletet egy-egy témáról. Anyaként sokkal empatikusabb lettem, sokkal érzékenyebbek az emberi kapcsolatokban használt receptoraim. Ma már jobban odafigyelek arra, hogy a beszélgetések során aktívan jelen legyek, hogy értően figyeljek, és gyors véleményalkotás helyett igyekszem inkább tájékozódni.
Ne felejtsünk el bízni magunkban!
Szorongva, félelmekkel telve, depresszióközeli állapotban tértem vissza a munkahelyemre. Nem bíztam magamban, túl sokat kérdeztem, rettegtem még a legapróbb felelősségtől is. Idő kellett, amíg rájöttem, hogy valójában sem én nem vagyok kevesebb, sem a képességeim nem lettek azok. Csupán elvesztettem a hitem önmagamban. A szülés utáni szabadságról visszatérve, anyaként, hosszabb kihagyás után hajlamosak lehetünk elfelejteni, mennyi mindenre vagyunk képesek, mitől vagyunk értékesek. Elfelejtünk bízni magunkban.
Ez a bizalom abból táplálkozhat, amit mi, anyák gondolunk önmagunkról, és abból, ahogyan egymáshoz viszonyulunk. Fontos, hogy elfogadjuk az új helyzetet és abban saját magunkat. Tegyük ezt, és éljünk azokkal az új, finomra csiszolt képességekkel, értékekkel, amelyeket az anyaság fejlesztett ki bennünk. Nagy hasznukat vesszük majd, és megleljük a helyüket.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
