Ha egy szülő úgy dönt, hogy kézjelek segítségével is fog kommunikálni pici gyermekével, akkor a kezdeti időszakban számos kérdés merülhet fel benne. Cikkemben most összefoglaltam a legfontosabbakat, és meg is válaszolom azokat.
Szerző: Puskás Krisztina Katalin kézjeles kommunikáció oktató, Te vagy a jel
Az egyik gyakran felmerülő kérdés: milyen jelkészletet használjon a szülő? Érdemes tudni, hogy a kicsiknek tanítandó jelek legtöbbször valamilyen jelnyelvhez kötődnek. Sokan nem gondolnák, de minden országnak saját jelnyelve van. A babáknak tanított kézjelek esetében az egyik legfontosabb dolog, hogy olyan kézformákkal képződjenek, amit ők is könnyedén tudnak mutatni. Mindemellett a részletekre is figyelni kell, nem mindegy például, hogy hogyan állnak az ujjak – ha mondjuk, minden ujjam nyújtva van és egymáshoz zárom őket, akkor az a „B” kézforma, viszont ha minden ujjam kitárom, az az 5-ös.
Ezért fontos az egységes rendszer
Ez utóbbi azért lényeges, mert ha innen-onnan vesszük a jeleket, akkor nagyjából 30-40 elsajátítása után (igen, ilyen sokat tud megtanulni egy 1 év körüli gyermek) azt lehet tapasztalni, hogy a hasonlóan képzett jeleknél már szaporodnak a tévesztések. Egységes rendszerbe foglalt kézjelek esetén ez nem történhet meg.
A kézjeles kommunikáció a magyar nyelvre épül, mely a jelnyelvek sorában különösen képszerű. A jelek 60%-a ikonikus, ami azt jelenti, hogy ha most megmutatnék 100 jelet, akkor ezek jelentéséből 60-at kapásból jól tippelne meg a kedves olvasó.
A felnőttek által használt magyar jelnyelv 54 darab kézformából épül fel, míg egy tanulmány szerint a gyerekek mindössze 16-félét tudnak megmutatni 1 és 6 éves kor között. Mivel e két szám között igen nagy az eltérés, erre az aspektusra különösen érdemes odafigyelni.
Mikor használjuk napközben a jeleket?
Véleményem szerint a legjobb stratégia az, ha napirendhez kötjük a jelek használatát. Az étkezések alkalmával használhatjuk az „enni”, „inni”, „még”, „elég” szimbólumai mellett az egyes ételek jeleit is. Útnak indulás előtt, öltözködéskor lehet használni az egyes ruhadarabokét, várhatóan ezzel egy picit el tudjuk terelni a gyermek figyelmét az öltözködés nyűgéről. Hamar be lehet vezetni a „menni” jelét, sőt azt is a csemete tudtára lehet adni, hogy hová megyünk: például a „nagyihoz”, „orvoshoz”, vagy épp a „játszótérre”. A pelenkázáskor, a bilire szoktatáskor használhatjuk a „pisi”, a „kaki”, a „pelenka”, a „krém” jeleit, az esti menetrendhez pedig jól jöhetnek a következők: „fürdés”, „mese”, „alvás”.
„Beszéd” szavak nélkül
Mikor fog rájönni a kicsi, hogy ezen a különleges csatornán keresztül kommunikálni tud a körülötte élőkkel?
A gyerekek egész korán „veszik a lapot” a jelzések kapcsán. Sokszor olyan érzése támad az embernek, hogy szinte már az anyaméhben elsajátítottak erről egyet s mást. Az első jelek értelmezése általában 6-8 hónapos korban történik meg. Ahogy nő a baba, egyre több jelet sajátít majd el, 9 és 12 hónapos kora környékén várhatóan vissza is jelel.
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Könyvünkben a gyermek fizikai, érzelmi és értelmi fejlődés útját követjük nyomon a születéstől egészen 6 éves korig
