Biztosan hallottatok már két anyukát arról beszélgetni, mennyire okosak, ügyesek és aranyosak a gyerekeik. De el tudjátok képzelni, hogy egyikük egyszer csak azt mondja: „És tudod, mit imádok? Hogy annyira makacs! Egyszerűen képtelenség rávenni, hogy elrakja a játékait, és elinduljon fürödni!”
Nem, nem és nem!!!
Mindannyiunk fejében él egy kép az ideális gyerekről. Aki mindig kedves, udvarias és szófogadó, akivel soha nem kell szócsatákat vívnunk, akit soha nem kell a kezénél-lábánál-ruhájánál fogva vonszolni magunk után, mert magától nem akar jönni. De mi történik, ha a gyerekünk nem felel meg a hagyományos „jó gyerek” mintaképnek?
Vannak gyerekek, akik a veleszületett temperamentumuknak köszönhetően erősebb akarattal rendelkeznek, mint hasonló korú társaik, és ezt az erős akaratot többnyire keresztül is viszik. A szülők pedig jó néhány kihullott hajszállal szegényebben, vesztes félként hagyják el a csatateret, míg a makacs csemete vígan babrál tovább a játékaival.
Egy pillanatra tekintsünk el a folyamatos harctól, és nézzük meg, vajon lehet-e a makacsságnak pozitív oldala!
Az önfejűség haszna
Egy nemrégiben publikált kutatási eredmény szerint azok a gyerekek, akik hajlamosak ellenkezni a szüleikkel és akár a szabályokkal is szembeszegülni, jobb eredményeket érnek el a tanulmányaikban, és felnőttként magasabb fizetést kapnak majd.
A kutatás különlegessége, hogy az eredetileg 8 és 12 éves koruk között vizsgált gyerekeket a szerzők negyven évvel később újra felkeresték. Ily módon évtizedek múltával ismét meggyőződhettek arról, hogy a felnőttkori magasabb összegű bevétel legpontosabb előrejelző faktora a gyerekkori makacsság.
A kutatók szerint a magyarázat abban rejlik, hogy az akaratos gyerekek jellemzően versengőbbek, és keményebben küzdenek a jobb jegyekért. Felnőttként pedig hatékonyan képviselik az érdekeiket, ha a fizetésről kell tárgyalniuk egy munkahelyen.
„Kettő… kettő és fél…”
A makacs gyerekek szülei a fenti adatokat hallva valószínűleg fáradt mosollyal nyugtázzák, hogy gyermekükre fényes jövő vár. Majd felteszik a kérdést: de mi lesz a jelennel? Egy akaratos gyerekkel minden perc egy újabb csata lehetőségét rejti magában. A forgatókönyv többnyire ugyanaz: megkérjük, hogy tegyen meg valamit, ő pedig nemet mond.
Újra és újra, amíg a szülő türelmét vesztve elő nem húzza a tarsolyából a híres „Háromig számolok… Egy… Ne akard megtudni, mi jön a három után!” kezdetű monológot. Szerencsés esetben a gyerek nem akarja megtudni. Kevésbé szerencsés esetben azonban szembe kell néznünk azzal, hogy mi sem tudjuk.
Az akaratos gyerekek hamar rájönnek, hogy a szülői utasítások korántsem megszeghetetlenek. A felismerés birtokában pedig szívesen próbálgatják a határaikat. Ha azonban a rettegett „három” után nem jön semmi, a gyerek gyorsan megtanulja, hogy bármikor szembeszállhat a szüleivel – következmények nélkül.
Trükkös szülők
Sharon Silver amerikai nevelési tanácsadó szerint a makacs gyerekekkel szemben a szülőknek legcélszerűbb a „trükkös nevelés” stratégiáit alkalmazniuk. A trükk ebben az esetben nem azt jelenti, hogy megtévesztjük vagy becsapjuk a gyereket, sokkal inkább – ahogy Silver is fogalmaz – egyfajta „okos nevelésről” van szó, ahol egy kis kreativitással, kerülő utakon érjük el a célunkat, nyílt összecsapás nélkül.
A makacs gyerekekből az olyan közvetlen utasítások, mint például a „Pakold el a játékaidat, indulunk lefeküdni!”, vagy az „Azonnal ülj le és csináld meg a házidat!” törvényszerűen tiltakozást váltanak ki. Ahhoz, hogy a szülői tekintélyünk csorbulását elkerüljük, érdemes a szigorú parancsok helyett más módszerekkel próbálkoznunk.
Folytatás ITT!
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
