“Minden eddigi tudásunk arra mutat, hogy természetes körülmények között egyáltalán nincs ráhatásunk erre.
Az eredmény teljesen véletlenszerű, ám cseppet sem önkényes”
Szöveg: Károlyi Natália
Szakértők:
Illés Szilvia klinikai pszichológus
Kékesi Anna biológus
Sándor Judit bioetikus
Kékesi Anna biológus így folytatja: – Centrumunkban az a megfigyelésünk, hogy a természet gondoskodik a nemek kiegyensúlyozott arányáról: az évenként többezres mintaszámunk alapján elmondhatjuk, hogy közel 50-50 százalékban diagnosztizálunk fiú illetve lánymagzatokat. Persze ez az arány családokra bontva nem mindig mutat ilyen egyenlő eloszlást. Gyakran kapunk olyan megkereséseket, hogy több egynemű gyermek után a szülők szeretnének “biztosra menni”, vagy épp csak bizonyos nemű gyermeket lennének hajlandók bevállalni. Ezeket a kéréseket minden esetben elutasítjuk. A genetikai törvény kizárólag olyan esetekben enged beavatkozást az utódok nemébe, ha 10 százaléknál magasabb a kockázat nemhez kötötten öröklődő rendellenességre, és én ezzel teljes mértékben egyet is értek – foglal állást a biológus. – Hasonló okokból nem szabad felfednünk a magzat nemét a 12. hét előtt, annak ellenére sem, ha a mai géndiagnosztika eszközeivel már korábban is közel 100 százalékos bizonyossággal ki lehet deríteni azt. Ugyanis a magyar törvények eddig teszik lehetővé a pusztán szülői kérésre végzett terhességmegszakítást, ettől kezdve csak súlyos egészségügyi indokkal kérhető.
Etikai és jogi szempontok
Dr. Sándor Judit, bioetikus, a CEU tanára, a CELAB igazgatója, Az én molekulám című könyv szerzője szintén azon az állásponton van, hogy a legbölcsebb, ha megállunk a jelenlegi, az Oviedo-i egyezmény 14. cikkében is rögzített határon – vagyis a nemi szelekciót továbbra is kizárólag bizonyos öröklődő betegségek megelőzésére használnánk.
Felborul a nemek aránya
Intő példaként Kínát említi, ahol az egyke-politika folyományaként néhány évtized alatt a nemek aránya annyira felborult, hogy mára a kínai férfiaknak komoly kihívást jelent a párválasztás. A szakember úgy véli, amennyiben a párok mintegy “szolgáltatásként”, egészségügyi indok nélkül is kérhetnék a nemi szelekciót, hasonló veszély fenyegethet minden olyan társadalmat, ahol a nőket és a lánygyermekeket még mindig hátrányos megkülönböztetések sújtják. Itt ugyanis a szülők túlnyomó többsége fiút szeretne.
Ezen túlmenően további fontos érveket sorakoztat föl:
– A nemi szelekció révén tovább medikalizálódna a reprodukció, hiszen ha ezt engedélyeznék, akkor nemcsak meddő párok, hanem csak meghatározott nemű gyermeket kívánó emberek is költséges, és a nő számára megterhelő, például hormonkezeléssel járó reprodukciós eljárásokat kérnének. Az is felvetődik, hogy a gyermek iránti vágytól vajon nem tér-e el a nemi preferencia igénye, azaz, ha nem gyermeket, hanem csak lányt, vagy csak fiút szeretne valaki. S mi történik akkor, ha mégsem sikerül, és “nemkívánatos” nemű gyermek születik?
Amikor a cél szentesíti az eszközt
– Léteznek olyan genetikai rendellenességek, amik az X kromoszómához kapcsolódva öröklődnek – tájékoztat Kékesi Anna. – Legismertebb példa rá a vérzékenység. Ilyenkor, ha az utód lány, és hordozza a hibás gént, örökítheti, de ő maga nem lesz beteg, mivel a hibás gént hordozó X kromoszómát ellensúlyozza a másik X kromoszóma. Fiú esetében viszont nincs ilyen segítő tényező, hiszen neki csak egyetlen X kromoszómája van. Ilyenkor sajnos súlyos, potenciálisan életveszélyes betegséggel születhet a gyermek. Ha a szülőknek több, mint 10 százalékos esélyük van örökíteni ezt a rendellenességet, két eljárás közül választhatunk: Mindkét esetben IVF megtermékenyítést követően válogatjuk át a sikeresen fejlődő embriókat. Az egyik lehetőség, hogy csak a nemük alapján szelektálunk, azon az alapon, hogy ha lány, biztosan nem lesz beteg. Ez az egyszerűbb megoldás, ám komoly hátránya, hogy így az egészséges fiúk sem kerülnek visszaültetésre. A másik út, hogy kimondottan a problémás génre szűrjük őket. Ily módon a beteg fiúembriók egyszerűen nem kerülnek visszaültetésre, ami minden szempontból egyszerűbb, és kíméletesebb megoldás, mint egy későbbi abortusz – foglalja össze a preimplantációs (azaz beültetés előtti) genetikai szűrések lényegét röviden a biológus.
A cikk a HelloBaby! magazinban jelent meg!
Légy Te is előfizetőnk!
Cikkünk első részét itt olvashatod:
