És ha te dönthetnél a neméről? A születendő gyermek nemének befolyásolására való igény gyakorlatilag egyidős az emberiséggel.
Szöveg: Károlyi Natália
Szakértők:
Illés Szilvia klinikai pszichológus
Kékesi Anna biológus
Sándor Judit bioetikus
A természet rendje
Szinte minden kultúrában találunk különféle népi praktikákat, amikkel a leendő szülők érvényesíteni remélték kívánságukat. Ezeket a recepteket aztán sorra megcáfolta a modern tudomány.
Úgy tűnik, ez a misztérium örökre kibontatlan marad – legalábbis természetes körülmények között. Mesterséges megtermékenyítés esetén ugyanis a tudományos-technikai háttér már adott, hogy akár ezen a fronton is beavatkozhassunk a természet rendjébe. Vajon érdemes volna?
Kalandozás a vágyak útvesztőjében
– A gyermek nemével kapcsolatos vágyakat számos tényező befolyásolhatja: a kulturális közeg, az egyéni és családtörténet, a környezet elképzelései és a pár közös identitása. A leendő szülők gyakran saját pozitív tulajdonságaik megjelenését remélik a gyermekben is, és többnyire a közös életvitelükbe jól illeszkedő gyerekre számítanak. Például egy aktív, kirándulni kedvelő pár jó eséllyel egy vagány, kalandvágyó, mozgékony gyermek érkezésében bízik – osztja meg tapasztalatait Illés Szilvia, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika pszichológusa. –
Fiú, vagy lány?
Sok családban az ősi öröklési szokások alapján elsőszülött gyermekként fiút várnak, és a család vagyonának, értékeinek továbbörökítőjét, a leendő családfőt látják benne. Ilyen esetekben előfordul, hogy kezdetben csalódással fogadják egy kislány érkezését. A fiúgyermek után vágyó nők gyakran említik, hogy számukra izgalmas lenne bepillantást nyerni az ellenkező nem fejlődésébe, a férfivá válás folyamatába, ez főleg azok számára motiváló, akik a környezetükben nem láttak kisfiúkat felnőni. A lányokkal kapcsolatos preferencia általában szintén kulturális hiedelmeken alapul: a lányokat könnyebb nevelni, szelídebbek, szófogadóbbak, sokszor gondolják, hogy az apuka jobban kötődik majd egy kedves, simulékony leánygyermekhez, mint egy eleven, lázadó fiúhoz.
Ha kimondottan az egyik nem ellen szól egy szülő vágya, annak általában élettörténeti oka van: Nagyon rossz személyes tapasztalat, vagy generációkon átívelő hatás. Utóbbira példa lehet, ha valaki csupa egynemű testvér között nőtt föl, és gyerekkora óta azt hallgatta a szüleitől, hogy milyen kár, hogy egyikük sem lett más nemű. Sokszor nem is vagyunk tudatában annak, milyen erős késztetés van bennünk felnőttként is, hogy teljesítsük szüleink régi vágyait – fogalmazza meg a pszichológus.
A természet bölcsessége
A tudomány jelenlegi álláspontja szemben áll a fentebb részletezett régi mítosszal, mely szerint az anya dicsősége vagy kudarca volna a kívánt vagy kevésbé kívánt nemű gyermek világra hozása.
– Az új egyed nemét kizárólag a hímivarsejt határozza meg: Ha XX kromoszómát hordoz, kislány, ha XY kromoszómát, akkor kisfiú indul fejlődésnek az édesanya méhében – szögezi le Kékesi Anna, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum biológusa.
– Bár molekuláris szinten a nők is képesek “beleszólni” a magzat nemének meghatározásába, ugyanis a női szervezet az Y kromoszómás spermiumok ellen képes ellenagyagot termelni az által, hogy felismeri az Y kromoszómás spermiumokra jellemző specifikus sejtfelszíni fehérjéket. Léteznek elméletek, melyek szerint a megtermékenyítő aktus megfelelő időzítésével lehet növelni a kívánt nemű utód fogamzásának esélyét, ám ezek tudományosan nem bizonyítottak – állítja a szakember.
Folytatás következik!
A cikk a HelloBaby! magazinban jelent meg.
Légy Te is előfizetőnk!
Ajánljuk még:
https://hellobaby.hu/varandossag-babonai-ti-hisztek-ezekben-a-babonakban/
