Valóságos genealógiai láz fogta el az utóbbi években a franciákat: tízből legalább hatan már megpróbálták kideríteni nevük vagy családjuk eredetét. A lelkesebbek díszes családfákat dolgoztak ki, így például a Rapin-család a XVIII. századig visszamenőleg nyomozta ki őseit: a 22 méter hosszú papírszalag 2600 nevet tartalmaz.
Manapság, amikor az önazonosság témája mindinkább előtérbe kerül, amikor az életmód egyre hajszoltabb, a családok mind kisebb elemekre bomlanak, minden eddiginél erősebb az emberek vágya arra, hogy egy pillanatra megálljanak és visszatekintsenek a múltjukba. Az ősök, rokonok kutatása, a családi életrajz egyre divatosabb, mindenki a származási vonalat keresi – írja a Figaro Magazine.
Az Ipsos francia közvélemény-kutató intézet 2010 márciusában a genealogie.com portál számára végzett felmérésében kimutatta, hogy ez a témakör a franciák 79 százalékát foglalkoztatja, és a megkérdezettek 60 százaléka már maga is végzett kutatásokat neve vagy családja eredetének felderítésére. Az ily módon a családfa-kutatás maga is megfiatalodik. Meglepő módon a 35 éven aluliak egyáltalán nem maradnak el az idős korosztálytól, 65 százalékuk végzett már többé-kevésbé alapos kutatást felmenői után.
Vajon mi magyarázza ezt a tömeges érdeklődést egy olyan műfaj iránt, amely a múlt felé fordul?
A Le Figaro által megszólaltatott szakértők szerint a mai világban sokak számára szinte minden eddigi bizonyosság viszonylagossá válik, nehéz eligazodni. Az emberek már nem tudják, melyik szenthez fohászkodjanak, a társadalom nem is hagy számukra időt arra, hogy elgondolkodjanak a változásokon. Ebben a környezetben csak a család marad meg menedéknek, viszont az is átalakul. “Az apa-anya-gyermek hármasa már nem az egyedüli modell, a családok felbomlanak és átalakulnak, így valamilyen szilárd pontot a már nem változó ősök jelenthetnek” – jegyezte meg a francia szakértő.
