Bármely korosztályról beszélünk is, a mozgás, a sport jó esetben az élet része, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy lételemünk (lenne). Hiszen általában addig tudunk minőségi életet élni, amíg képesek vagyunk megfelelően mozogni. Épp ezért fontos, hogy a sportot minél hamarabb megszerettessük, megismertessük és rendszeresítsük gyermekünknél. A magzat már a kismama pocakjában is ficánkol.
Szerző: Németh Krisztina Aviva-torna oktató
A leendő anyuka pedig a várandósság során is sokat tud tenni saját egészségéért és a kisbabájáért, például azzal, ha kismamatornára jár. Bár nem bizonyított, de okkal feltételezhető, hogy a magzat észleli a különböző hangulatokat, a hangokat, hiszen mindent érez.
Születés után jó lehetőség a baba-mama torna. Az ilyen jellegű órákhoz általában egy kis kényeztető babamasszázs is társul, mellyel támogatható a gyermek mozgásfejlődése, szélesíthető csípőterpesze (a gyermekorvosok is felhívják a figyelmet annak fontosságára, hogy a baba csípőjét napi szinten mozgassuk át a későbbi problémák elkerülése érdekében).
Mondókázzunk, sétáljunk, ugráljunk!
A mozgás, sport alatt 0–3 éves korig nem kell nagy dolgokra gondolnunk: vigyük a gyereket sétálni, ugráljunk, szaladgáljunk vele. Vonjuk be a saját edzésünkbe. Nem szabad elfelejtenünk, hogy bármit teszünk, azt a gyermekünk megjegyzi, sőt mintaként fog rá tekinteni és „lemásolja”.
Amennyiben mindenképp szeretnénk valamiféle rendezett, mozgást tanító foglalkozásra vinni kisgyermekünket, érdemes zenés-mozgásos lehetőséget választani számára, olyat, amelynek során a mozgáskoordinációs készséget és a ritmusérzéket is fejlesztik az oktatók. A gyerekek általában szeretik a zenéket, mondókákat, a höcögtetőket. Ha folyamatosan járunk velük olyan helyre, ahol ezekkel találkozhatnak, nemcsak egyre ügyesebbek lesznek, de örülni is fognak, amikor felismerik az adott mondókát és a hozzá kapcsolt mozgást, tornát.
Óvodáskorban az óvodai időn belül vannak testnevelésfoglalkozások, a gyerekek korához mért fejlesztéssel. Délutánonként lehetőség nyílhat különórákra is, de jellemzően maximum egyfélét javasolnak az óvó nénik, hogy ne terheljük túl a kicsit.
Mit sportoljon a gyerek?
Leginkább azt, amit ő szeretne. Sokszor esünk bele abba a hibába, hogy a szülő nem a gyermek igényeit veszi figyelembe, hanem a saját álmait próbálja ráerőltetni. Ez nem célravezető, hiszen ha a gyerek nem akar focizni, nem fogja kedvét lelni benne, nem lesz benne ügyes, és így az egészet a háta közepére sem kívánja majd. Egy idő után pedig ezt az érzést kapcsolhatja az összes sporthoz. Érdemes figyelnünk a gyermekünkre és megkérdezni tőle, mit szeretne ő. Nem kell kétségbeesni, ha az első vagy a második edzés után már nincs kedve hozzá, legalább megpróbálta (épp ezért nem ajánlott már az első edzésre teljes sportfelszerelést vásárolni). Semmi gond, majd kerestek másféle sportot.
A közös programok ereje
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy 0-3 éves korig nem ajánlott túlterhelni a kicsiket, úgymond elvenni a gyermekkorukat. Nem kell 3-féle sportedzésre járatni őket. Bízzunk bennük és adjuk meg nekik az alapvető feltételeket. Ha rendszeresen kirándulunk, sétálunk velük, ha sokat fogócskázhanak a barátaikkal, meg fogják szeretni a mozgást. Mindenképp érdemes elkerülni, hogy sokat üljenek otthon a képernyő előtt. Azzal, hogy a focimeccset nézik, nem fejlődik se a testük, se a mentális egészségük. Inkább focizzanak a kertben! Mindig ügyeljünk arra, mi az, amit mi mutatunk nekik, milyen szokásokat követünk. Ha mi nem sportolunk, hogyan várhatjuk el tőlük, hogy ők ezt tegyék? A legjobb kiindulópontot, a legnagyobb kincset ez esetben is a közös programok jelenthetik – fűszerezzük meg mindet mozgással, mondókákkal, tornával. Ez nemcsak a gyerekeknek, de nekünk is jól fog esni!
Ajánljuk még a témában:
