HÍRDETÉS

Hogyan meséljünk a gyereknek – 10+1 tanács a szakértőtől

HÍRDETÉS
Sok szülő átkölti a népmeséket vagy a nagy klasszikusokat. Cenzúrázza benne a boszorkát, a gonoszt, a szörnyetegeket, hogy ne ijedjen meg tőle a gyerek. A szakemberek szerint hiába jó a szándék, mégis rosszul sül el. Ugyanis ha valami megtestesíti a félelmeiket, sokkal jobban kezelik a szorongásaikat is. A mese csak akkor éri el jótékony hatását, ha csonkítatlanul jut el a gyerekhez.

1. Ne szépíts, mesélj!

A gyerekek szimbolikus úton dolgozzák fel a mesét, azokból az érzésekből alkotnak belső képek formájában illusztrációt, amelyeket te közvetítesz számukra. Lehet, hogy felnőttként brutálisnak tűnik egy-egy motívum, de a gyerek számára a sárkány pont annyira lesz félelmetes, mint amennyit fel tud dolgozni belőle.

2. A jó mese feszültséget teremt – és feszültséget vezet le

A gyermeki hit alapja, hogy a világban rend van, és ha az egyensúly meg is bomlik, a harmónia helyreáll.

A mesei világban mindig rend van, és a gyermek ugyanerre vágyik a saját életében is: egyértelmű és kiszámítható dolgokra.

3. Minden mesélés újraalkotás, a mese egy variációjának a bemutatása, különösen akkor, ha szabadon mesélsz

Fontos, hogy lásd magad előtt a képeket, a mese cselekményét, és ráérezz arra, milyen eszközökkel tudod a szereplőket megeleveníteni, miként kell bánnod a hangoddal, hogy a hősök életre keljenek. Így a gyermeknek is lehetősége van arra, hogy a mese hatására létrehozza a saját belső képeit. A jó mese eligazítja érzelmeiben, megbékíti félelmeivel és vágyaival, komolyan veszi nehézségeit, problémáit, erősíti az önbizalmát.

4. A mese a gyermek szemével nézett világ

Ebbe a sajátos gondolkodásba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli. A jó mese nem oktat ki, nem didaktikus. A mesékben gyógyító erő lakozik. A meséknek hatalmuk van fölöttünk, miközben nem követelik meg, hogy bármit is cselekedjünk. A rossz mese ebben a tekintetben kioktató módon viszonyul a bennünket foglalkoztató kérdésekhez.

5. A meséléshez szorosan hozzátartoznak a közös rítusok, szertartások

A „bevackolás”, elcsendesedés, egy rövid bevezető mondat, versike vagy dalocska, gyertyagyújtás vagy mesetakaró használata, mind segíthetik a ráhangolódást. Én például a kislányom arcára szoktam rajzolni a napocskát, holdat, bajuszt, szemüveget, szakállat, tengert, napraforgót, utána pedig az alábbi mondókát mondom:

Erdő-erdő meseerdő,

benne mese, tizenkettő.

Itt kopogtat most is egy,

gyere gyorsan, hallgasd meg!

6. Mesélés közben gyakorold a tudatos jelenlétet! Itt és most!

Akkor tudsz jól mesélni, ha te magad is megnyugszol, elcsendesedsz. A legfontosabb, hogy a meséléshez idő kell – olyankor semmiképp ne mesélj, amikor fél szemeddel az órát lesed.

A gyermek megérzi, ha sietni akarsz, és le akarod rázni. Ahhoz, hogy ne törd meg az élményt, a mesét elejétől a végig, megszakítások nélkül mondd el, és mesemondás után hagyj időt a feldolgozására is. A meséléshez szorosan hozzátartozik az összebújás, simogatás, babusgatás, cirógatás, a felhőtlenül együtt töltött idő.

7. Lassan, ráérősen mesélj!

Te magad is képzeld el a mesét, így segítheted a gyermek belső képalkotását. A mese dallama, ritmusa, az ismétlődő szófordulatok utat találnak a szívébe. A megteremtett belső képeknek hatalmas erejük van, ezzel álmodjuk meg az égig érő vágyainkat, céljainkat, ezzel képzeljük el az élettervünket, ezzel szelídítjük meg frusztrációinkat.

8. Engedd át a szíveden a mesét, és hagyd, hogy a belső gyermeked, a „csodagyermeked” meséljen!

Ehhez meg kell óvnod a szabad, játékos gyermeki énedet, aki hisz a csodában, a varázslatban, a változásban, akinek merész álmai vannak, fantáziája határtalan, álmai égig érnek. A gyermek, amikor az anyja hangját hallja, nemcsak Piroska vagy Hüvelyk Matyi történetével ismerkedik meg, hanem az anyja önmagáról is mesél neki. A mese nemcsak annak a története, aki hallgatja, hanem azé is, aki meséli, azáltal, hogy mindketten átélik az eseményeket. A felnőtt sok mindent közöl magáról azzal, hogy milyen mesét választ, és azt hogyan meséli el a gyermekének. Kezdetben a mindennapi életeseményekből indulj ki. Nagyszerű, ha magad találod ki a mesét, esetleg egymásra hangolódva alkotjátok meg a történetet, mert ez lesz az egyik legszemélyesebb élménye. Ha ez nem megy, akkor se keseredj el, akár olvashatsz is, de az általad ismert mesét is elmondhatod a saját szavaiddal. Nem baj, ha nem gördülékenyen mesélsz, mindenképp élvezni fogja. Még akkor is, ha úgy érzed, hogy habogsz és unalmas vagy.

9. Minden apró történet mesévé válhat

A könyvből mondott mesék mellett felidézheted a gyereked napját, egy eseménysorrá összefűzve azt, ami történt. Nem szabad kilúgozni a negatív eseményeket sem. A gyereket a mese vezeti saját történetei megalkotása felé. Az elbeszélés, mesélés képessége azonban hosszú ideig tart. A jó mese megfelel a gyermek életkori sajátosságainak és érdeklődésének.

10. A mese ajándék!

Nem didaktikus tanmese kell a gyerekeknek, és pláne nem kell tanulságot megfogalmazni a végén. Csak hagyd, hogy hasson. A mese semmilyen pótszerrel nem helyettesíthető! Mesélni bárhol lehet, nemcsak este, a nap zárásakor. Mesélhetsz a buszmegállóban, séta közben, amikor főzöl. A mesének nincsenek helybeli és időbeli korlátai. A mesének varázsereje van: mesélj minél többet!

+1 Ne azt kérdezd meg tőle, hogy mi volt az óvodában vagy az iskolában!

Hanem azt: mi volt ma a legörömtelibb és legszomorúbb pillanata. És akkor végre ő is tényleg tényleg elkezd mesélni…

Dr. Kádár Annamária

Forrás: wmn.hu

Következő bejegyzés

Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez

FACEBOOK

HÍRDETÉS

Legfrissebb bejegyzések

HÍRDETÉS
HÍRDETÉS

Login to your account below

Fill the forms bellow to register

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.