A gyerekek tökéletesen érzékelik, hogy aggódunk, szomorúak vagyunk. Elkerülhetetlen, hogy ne halljanak róla akár már a kisebb gyermekeink is, hogy valami rossz történik. A háború szó ijesztő lehet számukra éppúgy, mint mindannyiunknak.
Hogyan segíthetünk nekik, hogy biztonságban érezzék magukat?
A mi dolgunk, az hogy ne féljenek a gyerekeink. Ne hagyjuk bekapcsolva a televíziót a hírek idején, ne elöttük beszélgessünk a háborúról, elemezzük részletesen a dolgok lehetséges kimenetelét. Ez nem is olyan könnyű!
De beszélgessünk velük! A legfontosabb az, hogy őszintén, de ne túl sokat mondjunk nekik a helyzetről. Jó taktika visszakérdezni, hogy kipuhatoljuk, ők mit hallottak, mit gondolnak. Őszintén kell válaszolnunk, mert a “Nincs semmi baj!” – úgy hogy közben magunk is komolyan aggódunk nem segít nekik abban, hogy ne szorongjanak.
Őszintén, de tömören
Röviden, számukra jól érthetően meséljük el, hogy tőlünk pár száz kilométerre zajlik valami szomorú dolog, de éreztessük azt is, hogy mi itt biztonságban vagyunk és segítünk azoknak, akik eljönnek onnan, ahol veszélyben lehetnek, akik menekülnek a háború elől.
Cselekedjünk!
Segít a saját aggodalmaink legyőzésében is, ha teszünk valamit konkrétan. Gyűjtsünk a segítségre szorulóknak ruhát (akár a gyerekekkel közösen válogassunk a kinőtt ruhák közül), vásároljunk tartós élelmiszert, adományozzunk pénzt és erről is nyugodtan beszélgessünk a kisgyermekünkkel.
Ajánljuk még a témában: