Ilyenkor tavasz táján rengeteg kérdés érkezik a tartósítószermentes befőzéssel és lekvárkészítéssel kapcsolatban. Aki nem próbálta még, nehezen hiszi el, hogy valóban működik, és nem is kell hozzá extra eszköz vagy hozzávaló.
Van azonban néhány nagyon fontos szabály, amit szigorúan be kell tartani annak érdekében, hogy biztosan ne legyen hiábavaló a munkánk.
Szerző: Ambrus Éva, ManóMenü alapítója
Fontos szabályok
- Mindig új tetőt (lapkát) kell használni, akkor is, ha szemmel láthatólag nincs rajta semmiféle sérülés. Ez azért fontos, mert a tetők minden használat után deformálódnak, és a teljesen légmentes lezárást már nem tudják biztosítani, ami az egyik legfontosabb „hozzávalója” lesz a lekvárunknak.
- Kis űrtartalmú üvegeket válasszunk! A tartósítószer nélkül eltett lekvárok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a felbontást követően hűtőben 3-5 napig tarthatók el. Ezért okos dolog 1, maximum 2 étkezésre elegendő mennyiséget porciózni belőlük, hiszen nem fognak hetekig elállni.
- Nagyon alaposan mossuk el az üveget és a tetőt is! Érdemes akár forrásban lévő vízbe is belemerítenünk az üvegeinket, majd egy tiszta konyharuhára tenni lefelé fordítva és hagyni, hogy leszáradjanak. Így biztosítjuk, hogy az üvegek és a tetők is teljesen csíramentesek legyenek.
- Legyen friss a felhasznált gyümölcs! Abból a gyümölcsből, amiben már találtunk penészes, romlott részeket, ne főzzünk lekvárt.
Hozzávalók
Gyümölcs, pektin (a csomagoláson feltüntetett adagolást használva), kisméretű befőttes üvegek, új lapkák/tetők, az ízesítéshez cukor, vanília, fahéj ízlés szerint.
Az így készült lekvár hűvös, sötét helyen tárolva évekig eláll (persze még valószínűbb, hogy sokkal hamarabb elfogy majd).
Elkészítés
A gyümölcsöt (eper, cseresznye, meggy, áfonya, szeder, sárgabarack, stb.) válogassuk át és alaposan mossuk meg, a csonthéjas gyümölcsöket magozzuk ki. A nagyobb méretű gyümölcsöket érdemes lehet felezni, negyedelni, így gyorsabban elkészül a lekvárunk. Tegyük a tűzhelyre egy magasabb falú lábasban, és kezdjük
közepes lángon melegíteni a gyümölcsöket. Amikor már levet eresztettek, tehetjük kicsit nagyobb lángra. Ha szeretnénk édesíteni, akkor a cukrot az elején tegyük hozzá nyugodtan, így finoman összeérnek az ízek, mire elkészül a lekvár.
Ha természetesen szeretnénk ízesíteni a lekvárunkat, akkor egy kis vanília és/vagy fahéj hozzáadásával kiemelhetjük a gyümölcs természetes ízét, vagy keverhetjük a savanyúbb és az édesebb gyümölcsöket (pl. alma és eper).
Amennyiben kicsit sűrűbb lekvárt szeretnénk, tehetünk egy kevés pektint a lekvárhoz, így az állaga kicsit kocsonyásabbá válik. Ne féljünk ettől az alapanyagtól, mert teljesen természetes eredetű dologról van szó, és már 1 éves kor alatti gyerekek is ehetnek ezzel készült ételeket.
Ha felforrt a lekvár és a kóstolás után ízlik, valamint az állaga is megfelelő, akkor elkezdhetjük kiadagolni az üvegekbe. Vigyázzunk, ilyenkor lehetőleg viseljünk termokesztyűt és a pici se lábatlankodjon körülöttünk, nehogy gond legyen. A forró lekvárból annyi kerüljön az üvegekbe, hogy az üveg tetejétől maximum 1-2 mm-rel maradjon el, tehát szinte teljesen csurig kell tölteni. Majd ezt követően az alaposan megtisztított, új tetőket nagyon erősen rá kell tekerni még forrón az üvegre (használjunk továbbra is kesztyűt), és fordítsuk fejre az üveget! Erre azért van szükség, hogy az üvegben lévő levegő is biztosan csíramentessé váljon, hiszen mire áthalad a lekváron, ez megvalósul, illetve így alakulhat ki vákuum az üvegben, ami a légmentes zárást biztosítja.
Bevallom, én szeretem anyukám módszerét használni, ami nem más, mint az, hogy egy paplanba teszem ilyen-
kor a lekváros üvegeket, és 1-2 napig így pihentetem. Végül ezt követően felcímkézem őket (például: Szeder 2022), így mindenki más is tudja majd, milyen finomságot rejt a csinos kis üveg, és melyik évben készült.
Ajánljuk még Ambrus Évától a ManóMenü receptjét:
