A várandós nők egyik leggyakoribb félelme a szüléssel kapcsolatban, hogy hogyan fogják kibírni azokat a fájdalmakat, amik rájuk várnak. Nem ritka, hogy valaki évekig halogatja emiatt a teherbeesést, vagy épp kiköti, hogy ő márpedig mindenképp császárral fog szülni, hogy a vajúdást elkerülje. Mások a szülés közben adható fájdalomcsillapító szerekben bíznak.
Szerző: Juhász Ágnes life- és karriercoach
A rossz hír az, hogy a fájdalmat teljesen megúszni és ezen a téren biztosra menni szinte lehetetlen. Egyrészt a programcsászárra készülő hölgyeknél is előfordul, hogy a kiírt időpont előtt váratlanul, spontán beindul náluk a szülés, másrészt a császármetszés komoly hasi műtét, amiből felépülni sokaknak egyáltalán nem vidám, főleg nem fájdalommentes. Továbbá: a hüvelyi úton szülő nők esetében a fájdalomcsillapítót csak a szülés egy bizonyos szakaszában lehet alkalmazni, van aki például erről “lecsúszik”.
Mentális, pszichés felkészülés
Ért-e minket vagy a családban valakit olyan trauma, ami az átlagosnál nagyobb aggódást indokolhat ebben a témában? Van-e valami konkrét rémtörténet, ami nagyon mélyre ment és azóta bénít? Amennyiben a válasz igen, akkor érdemes szakember segítségét kérni az élmény feldolgozásához, hiszen a traumák okozta túlzó reakciók nemcsak a szülés során, hanem később is megkeseríthetik az életünket, akár teljesen váratlanul.
Ha nem szükséges szakember segítsége, akkor is érdemes „házilagosan” mentálisan erőforrásokat gyűjteni a nagy napra (és azt követően az anyaság során folyamatosan, újra és újra felbukkanó fizikai és lelki kihívásokhoz), és végiggondolni a következőket.
- Mi az a teljesítmény az életünkben (legyen az fizikai, például sportteljesítmény, vagy mentális megmérettetés, esetleg érzelmi munka), amire igazán büszkék vagyunk?
- Milyen tulajdonságaink, készségeink segítettek az arra való felkészülésben vagy annak megélésében?
- Milyen tanulságokat tudunk levonni a saját képességeinkre vonatkozóan?
Átkeretezés, szóhasználat
A másik nagyon hasznos felkészülési módszer, ha sikerül fejben átkereteznünk a vajúdási és szülési testérzeteket.
A fájdalomról ugyanis a legtöbben automatikusan valami rosszra asszociálunk, nem véletlenül, hiszen a fájdalommal általában azt jelzi a testünk, hogy valami baj van: betegség vagy sérülés, esetleg valamiből hiány van a szervezetünkben.
Ezenkívül kifejezetten a segítőnk, informátorunk, hiszen a testérzetek mondják meg, hogy hol tartunk a folyamatban, és minden egyes újabb összehúzódással közelebb kerülünk ahhoz a semmihez sem fogható, leírhatatlan boldogsághoz, amikor a babánkat megpillanthatjuk és a mellkasukra kerül. Ezért aztán érdemes a szóhasználatot is megváltoztatni. Ne fájás (azaz valamiféle vészcsengő) legyen, hanem kontrakció, méhösszehúzódás, hiszen valójában ez történik.
A vizualizáció segítő ereje
Ha már az agyunknál tartunk: ne elégedjünk meg a szóhasználat megváltoztatásával, vessük be a vizualizáció eszközét is. A méhösszehúzódások ritmusára érdemes egy nyíló virágot, vagy például az óceán hullámzását magunk elé képzelnünk. A szülésre való felkészülés időszakában hasznos lehet tematikus relaxációkkal gyakorolni, ami segít a folyamatos jó lelkiállapot elérésében és fenntartásában, és abban is, hogy szülőszobára érve már profi módon menjen a javasolt vizualizáció.
A megfelelő légzéstechnikával és egyéb praktikákkal együtt, amelyeket egy igazán jó szülésfelkészítőn megismertetnek, kifejezetten azt éli meg a kismama, hogy egyszerre hullámzik az eseményekkel, együttműködik a saját testével, a babájával, „vállt vállnak vetve” dolgoznak azon, hogy a természet adta erőknek teret engedve békésen világra jöhessen egy új kis élet.
Aki ezt az emelkedett élményt átéli, az utána is bátran erőt meríthet belőle, hiszen az igazi utazás csak ezután kezdődik, testi-lelki-mentális kihívásokból bőven akad majd még. Ettől is olyan gyönyörű az anyává válás!
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
