Hagyjuk békén a szülőnőket! – ez lehetne a mottója Michel Odent francia gyermekorvos és születésspecialista Magyarországon is megjelent, Születés és evolúció című könyvének, melyről a Jaffa Kiadó kommunikációs munkatársával, Mörk Leonóra író-újságíróval beszélgettünk.
Szerző: Podonyi Hedvig
Miért és kiknek ajánlanád ezt a könyvet?
Mindenkinek ajánlom, aki valaha szült, aki még fontolgatja, hogy szülni fog, de annak is, aki nem, mert sosem lehet tudni. Engem teljesen lenyűgözött. Én nem tegnap szültem, a lányom már 30 éves, de egy nő sosem felejti el a gyermeke születését, hiszen fizikailag is, érzelmileg is rendkívül erős élményről van szó. A könyvet olvasva sorra köszöntek vissza azok a helyzetek, amiken annak idején keresztülmentem. Utólag, a könyv segítségével tudtam reflektálni számos akkori dologra: „Aha, ezt tényleg így éreztem! Vagy: „De jó lett volna, ha ezt akkor tudtam volna!”
Mit tartasz Odent legfontosabb mondandójának?
Amit nagyon sok helyen hangsúlyoz: a szülőnőket békén kell hagyni. Ez nyilvánvalóan nem a patológiás terhességre, a komplikációkkal járó szülésre értendő, hanem a teljesen átlagos lefolyású vajúdásra és szülésre – márpedig a szülések többsége ilyen. Emlékszem, annak idején nem született meg a lányom a kiírt időre, ezért kórházba kellett mennem. Azt mondták, 2 hetet várnak és ha ez idő alatt nem indul el magától a szülés, akkor megindítják. Na hát, én mire sem vágytam kevésbé, és a végén már zokogtam, mert aki az utcáról „esett be” szülni, az is rég hazament, és nálam még semmi nem történt. Végül a 12. napon született meg Fruzsina.
Elmondhatatlanul hálás voltam azért, hogy hagytak nyugodtan vajúdni. Időnként bejöttek hozzám, megnézték, hogy mi van, de nem akarták, hogy lefeküdjek, nem szereltek rám műszereket, nem kötöttek belém infúziót. Persze ez lenne a normális.
Adott-e számodra új információt a kiadvány?
Ezért nem kell állandóan magyarázni a vajúdó kismamának, hogy mit csináljon, nem kell folyton verbalizálni. Olyan hangulatot érdemes teremteni, amiben ellazulhat és kikapcsolhatja az erős tudatos kontrollt. Így a magzatkilökő reflex is hatékonyabban működhet.
Mit érdemes tudnunk a szerzőről?
Nagyon régóta foglalkozik ezzel a témával, a háborítatlan szülés egyik úttörője. Már akkor hallottam róla, amikor a lányomat vártam, de újságíróként is többször foglalkoztam mindazzal, amit ő képvisel. Neki is köszönhető, hogy lassanként világszerte változik a szüléssel kapcsolatos szemlélet, beleértve Magyarországot. Ma már egyre többféle alternatív módszert lehet igénybe venni szülőnőként. Tőlem még rögtön elvették a gyerekemet szülés után. Emlékszem, hasadozott a szívem, amikor elvitték tőlem; ő meg, gondolom, ordított valahol egy másik kórházi szobában. Pedig semmi baja nem volt, és nekem se volt semmi bajom. Nagyon remélem, hogy ma már ilyen nincs. Egyre inkább köztudott, hogy az aranyóra mennyire fontos a gyermek és az anya korai kötődésének kialakulásában. Remélem, hogy sokak kezébe eljut ez a fontos könyv, és a jövőben egyre többen azonosulnak Odent látásmódjával.
Részlet a könyvből:
„Amikor az emberi evolúció aktív irányításáról van szó, a célt pozitív módon kell megfogalmaznunk.
Ehhez pedig újra fel kell fedeznünk, milyen alapvető igényei vannak egy vajúdó nőnek. Utópisztikus elképzelés?”
– Michel Odent: Születés és evolúció Fordította: Rézműves László
Ajánljuk még a témában:
