A rajzeszköz használatát eleinte mindössze a mozgás és a nyomhagyás öröme kíséri, csak később alakul ki a valóságábrázolás igénye, az önkifejezési szándék. A tudatos emberábrázolás 3-4 éves kor körül veszi kezdetét, jellegzetes szakaszokon megy át, és sokat elárulhat a gyermek készségfejlődéséről, egyéniségéről.
Szerző: Podonyi Hedvig
Az első emberrajzok még mozdulatlan, merev vonalvezetésű, viccesnek tűnő figurák. Általában nagy a fejük, nagyok a szemeik, nagy a szájuk, és ha van orruk-fülük, az is. Törzsük, amennyiben megjelenik, kisméretű, karjuk hosszú, lábuk jellemzően rövid. Tipikusan 5-6 testrész figyelhető meg rajtuk. Az ábrázolókészség megfelelő fejlődése esetén a továbbiakban egyre differenciáltabb, részletgazdagabb, felismerhetőbb megoldásokkal találkozhatunk – persze fontos szem előtt tartani, hogy az egyéni eltérések a személyes adottságoktól, a motiváltságtól és más tényezőktől függően nagy eltérést mutathatnak. Szintén jó tudni, hogy a fiúknál az érés más tempójú lehet, mint a lányoknál, a hatékony eszközhasználat szempontjából fontos szerepet játszó kéztőcsontosodás is később indul meg náluk. Ebből adódóan a lányok egy ideig lekörözhetik őket, de emiatt nincs ok az aggodalomra.
5 éves kor körül a mozdulatlanság, a merev testtartás továbbra is jellemző az ábrázolt emberfigurákra. Ám már kisebb lesz a fej, amelyen haj is található. Láthatóvá válhat a nyak is, helyükre kerülhetnek az ujjak. A törzs sem hiányzik, illetve nem csupán egy kósza vonalból áll, hanem síkidomszerű. Gyakran fedezhető fel rajta a ruházat ábrázolása – például gombsor formájában. A ruha akár mesebeli formát is ölthet: tündérek, királyok, királylányok bukkanhatnak fel a papíron.
6-10 éves korban a ház mellett az ember a leggyakoribb téma a gyermekek rajzain. Mindinkább sikerül a testhelyzetek ábrázolása, és akár a belső szervek megjelenítésével is szembesülhetünk. 6 éves kor körül körülbelül 9 testrész különböztethető meg a gyermekrajzok emberalakjain. Javarészt már látható a nyak, a homlok, az áll, a keszekusza hajból frizura lesz. Új törzssémák alakulnak ki, a végtagok kétdimenzióssá válnak. Hangsúlyt kap a kéz, amelynek a részletei is világosan kivehetők. Eleinte napocskaformát ölthet: a tenyér egy kör és az abból sugárszerűen kiindulóvonalak az ujjak. Ebben a fejlődési fázisban szokott megjelenni az úgynevezett lámpaember, kis fejjel és hosszú törzzsel. A figurák még mindig merevek, de ha nem mozognak is, már bizonyos élethelyzeteket idézhetnek fel.
A 7 éveseknél többnyire 10-11 testrészből áll a lerajzolt emberi alak. Kidolgozottabb a fej, a szájvonal, arányosan elhelyezettek a fülek. Az arckifejezésből jól kivehetők az érzelmek. Megszületnek az első profilrajzok. A kézen az ujjak száma a valóságnak megfelelően rendszerint már öt. Az öltözet ábrázolása egyre gazdagabb; a ruhát a gombok mellett változatos mintázat, masni, fodor díszítheti, a cipőre cipősarok kerülhet. 8 évesen a gyerekek még több fontos testrészletet ábrázolnak: felismerhető rajzaikon a váll, a könyök, a térd. Arányosabb a kar, finomul a nyak vonala, a profil.
9 éves kor környékén már 14-15 testrész figyelhető meg a rajzokon. Az arc egyre kifejezőbb, oválissá formálódik a szemnyílás, gondosabban kivitelezettek a kontúrok. Hatékonyabb a mozgásábrázolás, a kapcsolati összefüggések megmutatása.
10-12 éves korban mind kevesebb a sematikus rajzi megoldás, kezd körvonalazódni az egyéni stílus, jól érzékelhető, milyen hangulatot, emberi kapcsolatot-kölcsönhatást fejez ki az adott kép. 10-11 évesen az emberalakok még arányosabbak, arcuk és ruházatuk is karakteres. Egyre ügyesebb a mozgásmegjelenítés, egyre realisztikusabb az ábrázolásmód.
A 12 év körüli gyerekek rendszerint már kifejezetten igyekeznek megragadni az ábrázolt személyek jellegzetes külső vonásait, azokban tükröződő személyiségét. Nemcsak a mozgás, de az összetettebb érzelmek ábrázolásában is eredményesek lehetnek.
Mint tudjuk, a későbbiekben előbb vagy utóbb rendszerint megszűnik az, amit gyermeki ábrázoló tevékenységnek nevezünk; más formát ölt a kreatív tevékenység, az alkotómunka, megváltozik az önkifejezés módja. De addig is számos pozitív hatása van.
Kellenek-e ennél jobb érvek ahhoz, hogy minél több lehetőséget teremtsünk hozzá gyermekeinknek?
LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Könyvünkben a gyermek fizikai, érzelmi és értelmi fejlődés útját követjük nyomon a születéstől egészen 6 éves korig
