És napirendetek van már? Jó baba? Hogy alszik éjszaka, hányszor ébred? Még felkel szopizni?! – A hasonló ártatlan kérdések könnyen ébresztenek rossz érzéseket az édesanyákban.
Sződy Judit pszichológus, szoptatási szaktanácsadó IBCLC írása
Az anyák szükségletei
Természetesen nem élünk az őskorban, ma már másféle környezethez kell alkalmazkodnia a kisgyereknek. Nagyon fontos tehát, hogy amikor napirendről beszélünk, ne a gyerek igényeire hivatkozzunk, hanem az anya vagy a család igényeire. A gyereknek csecsemőkorban nincs igénye napirendre, az anyának viszont nagyon is lehet, főleg, ha már anyasága előtt is úgy érezte jól magát, hogy mindent előre megtervezett, és a tervei szerint élt. Ebben az esetben legjobb, ha az anya átgondolja, hogy mennyit tud engedni a rend és rendszer iránti vágyából legalább az első fél évben, hogy a baba elemi igényeit ki tudja elégíteni. Biztató, hogy valójában főleg az első heteket érezzük káosznak, utána már szépen ráérzünk, hogy a babánk milyen természetű, mikor mennyit szeret aludni, mi nyugtatja meg, mennyire könnyen alkalmazkodik, illetve, hogy mi magunk hogy tudjuk az eltervezett feladatainkat mégis elvégezni, hordozókendő vagy külső segítség bevetésével.
Legalább az első fél évben törekedjünk arra, hogy a baba elemi igényeit ki tudjuk elégíteni. (ölelés, hordozás, szoptatás, sok-sok testkontaktus.)
Amikor már-már rend van
Azokban a családokban, ahol fontos a tervezés, és szeretnének minél előbb napirendet kialakítani, az első kapaszkodó az esti fürdés lehet, aztán a délelőtti és délutáni kimozdulások, séták, majd a második félévben: az ebéd. Amikor megkezdődik a hozzátáplálás, dönthetünk úgy, hogy nagyjából ugyanabban az időben adjuk néhány hétig az ebédet, majd utána az uzsonnát, és így tovább.
Igény szerinti szoptatás
Akinek az igény szerinti szoptatás továbbra is megfelelő, az persze a legjobban teszi, ha nem rendszabályozza a babát szoptatás terén. Ám ő is jól teszi, ha lassan beiktatja azt, hogy amikor a család eszik, a baba is asztalhoz ül. Így szépen, fokozatosan felveszi a ritmust a család legkisebb tagja is, és hipp-hopp kialakul a napirend, mégpedig olyan, ami csakis arra a családra jellemző.
