Az elmúlt évtizedek drasztikus császármetszésarány növekedésének köszönhetően ma Magyarországon a nők több mint harmada műtéti úton szül, az egyetemi városokban ez az arány pedig már-már megközelíti a 40-45 százalékot. A műtétek leggyakoribb indoka egy korábbi császármetszés, ezt követi a másodlagos fájásgyengeség vagy hosszas tágulási szakasz, és csak ezek után jönnek az életmentő beavatkozások.
sokáig tartotta magát az a szokás, hogy egy császármetszés után a következő babák is csak műtéti úton jöhettek világra. Azonban egy anya ismételt császármetszésével a műtéti technika is egyre komplikáltabbá válik. A hegek és összenövések minden újabb alkalommal egyre jobban megnehezítik az operáló orvosok dolgát, nem beszélve arról, hogy sok anya számolt be olyan tapasztalatról, mikor a második harmadik alkalommal kapott érzéstelenítés sem hatott már úgy, ahogy először. A műtéti szövődmények drasztikus következményeként akár az is előfordulhat, hogy a többedszeri császármetszés során az orvos kénytelen a méhet is eltávolítani, ami után az újabb gyermek vállalása lehetetlen.
Miért jó természetes úton születni?
Ezért az elmúlt évtizedben a szülészeti szakma is felismerte a császár utáni hüvelyi szülés előnyeit, és támogatja, hogy lehetőség szerint a további gyermekek már természetes úton jöjjenek világra. Ennek számos előnye mutatkozik mind a baba, mind az anya fizikális és mentális egészségében. A vajúdás során termelődő hormonok felkészítik az anya és a baba szervezetét is a rájuk váró feladatokra. A testi folyamatokon túl a szülési hormonok egészséges alakulása az állatvilághoz hasonlóan hatással van az anya pszichés állapotára és utódgondozási ösztöneire, míg a babák az ugyanezen hormonok okozta jótékony stressznek köszönhetően könnyebben alkalmazkodnak a külvilág viszonyaihoz. A természetes úton világra jött babák olyan baktériumflórával találkoznak, ami a későbbiekben védi őket a külső kórokozókkal szemben és segíti az anyatejes bélflóra gyorsabb kialakulását. Megszületésünk élménye egy életre kihathat. Az élet első komoly küzdelme a szülőcsatornán való sikeres áthaladás. Ilyen szempontból a babák számára a születés nem szenvedés, hanem egy olyan tapasztalás, amelynek végeredménye egy „Megcsináltam!”-élmény.
VBAC
Ugyanakkor továbbra is el kell fogadnunk, hogy egy császármetszés után minden további szülés eleve kockázatosabb, ezért a császármetszés utáni hüvelyi szülésnek (a gyakran látható VBAC angol rövidítése mögött ez a kifejezés rejtőzik) szigorú szakmai feltételei vannak. A méhen ejtett korábbi sebnek tökéletesen gyógyultnak kell lennie, és a magzat megfelelő fekvése és a szülés időben történő, spontán indulása is előfeltétel.
Nem mindegy az sem, hogy egy orvosnak mekkora tapasztalata van a korábbi c sászár utáni szülés kísérésében, ezér t mindenkinek, aki erre készül, érdemes olyan szakembert keresnie, aki megfelelő tapasztalatok bir tokában támogatja ezt az elképzelést.
A VBAC legnagyobb kockázata a korábbi műtéti heg szétválása, ami azonban nemcsak vajúdás során, hanem egy újabb tervezett császármetszés során is bekövetkezhet. Ez gyakran „némán”, minden fájdalom vagy egyéb egyértelmű jel nélkül történik meg, mivel a hegszövet nem tartalmaz idegeket, a kisbaba pedig a magzatburok és magzatvíz védelme miatt nem érzékel változást. Ezért nagyon fontos a kisbaba szívhangjának folyamatos monitorozása, hogy változás esetén minél hamarabb megfelelő intézkedéseket tehessenek.
Nem mindegy az sem, hogy egy orvosnak mekkora tapasztalata van a korábbi császár utáni szülés kísérésében, ezért mindenkinek, aki erre készül, érdemes olyan szakembert keresnie, aki megfelelő tapasztalatok birtokában támogatja ezt az elképzelést. Nagy segítséget jelenthet, ha sikerül elemezni a korábbi szülés eseményeit, és ezalatt megérteni az okokat, és feldolgozni az esetleges csalódásokat. Ebben hatékony támaszt nyújthat egy szakmai csoport, vagy egy témában gyakorlott pszichológus, esetleg hasonló tapasztalatokkal rendelkező anyák támogató közössége – ilyet például a közösségi médiában is találni.
Segítség az elfogadáshoz
Bodor Andrea Lili pszichológus többéves tapasztalattal rendelkezik a szülésfelkészítésben és olyan anyák támogatásában, akik VBAC-ot terveznek. Őt arról kérdeztem, véleménye szerint mi motiválja a leginkább az anyákat a császár utáni sikeres hüvelyi szülés megvalósításában? – A császármetszést nem élik meg szükségszerűen traumatikus élményként az anyák, főleg ha egyértelmű orvosi indok áll mögötte. Az utóbbi évek folyamatosan növekvő császáraránya azonban azt is maga után vonja, hogy egyre többen nem tudnak megbékélni a történtekkel. Kudarcélmény, önvád, önbizalomhiány, csalódás és szomorúság kavaroghat az érintettekben. Fontos, hogy ezeket az érzéseket nem szabad elnyomni vagy a „bébi-blues” számlájára írni. Sokszor mondják ilyenkor a laikus segítők, hogy „Örüljetek inkább, hogy mindketten jól vagytok!”, pedig kifejezetten káros ilyenkor elbagatellizálni az anya érzéseit. A fájdalmat, csalódást, dühöt meg kell élni, a veszteséget elgyászolni, és innen újra építkezni a következő várandósság során. Könnyebb pozitívan állni egy újabb szüléshez, ha sikerül megfelelő indokot találni a korábban történtekre.
Eszter története
– Mikor az első gyermekem megszületett a 36. héten sürgősségi császárral, altatásban, akkor a „mindenrendbenvanveleazalényeg” hajtogatása után mindig maradtak bennem kérdőjelek, egyszerűen hiányérzetem volt! Mikor először kelhettem fel, fogtam az üres, fájó pocakomat és elbőgtem magam! Itt bukott ki először belőlem a mondat: „Én annyira nem így terveztem!” Utána a fenti szállóigével éltem a hónapjaimat. Nagyon fájt, hogy a gyermekemet „kikapták” belőlem minden előzmény nélkül. A második baba tervezésekor egyszer kimentem az erdőbe, és hangosan kimondtam: megbocsátok a testemnek. Megbocsátom, hogy nem tudta táplálni a gyermekemet. Ezután lefeküdtem a földre, és elképzeltem, ahogy eltűnik a hegem és a méhem is ép. Elengedtem ott minden múltbéli dolgot. Utána sosem néztem egy percre se hátra. Új terhesség, tiszta lap. Meg se fordult a fejemben, hogy másodjára ne természetesen szüljek. A hegmérés eredményét leragasztattam egy post-ittel, hogy még csak gondolatban se befolyásoljon semmi. Semmi, ami a múltra utal. Végül a hitem, a szívem győzött. A hitem, hogy lehet másképp!
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez