A legtöbb ifjú pár eufórikus és idilli időszaknak képzeli el azokat a hónapokat és éveket, amikor szerelmük gyümölcse anyatejillatú édes kis csomagból életvidám óvodássá cseperedik. A statisztikák mégis arról árulkodnak, hogy a válások illetve szakítások jelentős része éppen ebben az időszakban történik.
Károlyi Nati összeállítása, szakértő: Czikora Dávid pszichológus
A szakértő szerint a válság elkerülhetetlen, de ha igazán komoly az elköteleződés, kis segítséggel szinte mindenki átsegíthető ezen az egyszerre gyönyörű, és embert próbáló időszakon.
Ez krízis
– Egy gyermek születése kivétel nélkül minden párkapcsolatot megvisel – szögezi le Czikora Dávid, pszichológus, család- és párterapeuta jelölt.
Amikor “minden borul”
A zökkenőmentes átmenet például egy baba születése után szokatlan és “gyanús” – véli a szakember. – Ideális esetben az első baba érkezése előtt volt egy működő egyensúly a párkapcsolatban a közös és a privát idő elosztását illetően. Most mindez borul, mert a babára sok időt kell fordítani. Társadalmi berendezkedésünk tálcán kínál egy kész megoldást: a nő mostantól fordítsa minden idejét a harmonikus családi háttér elrendezésére, a férfi pedig az anyagi biztonság megteremtésére és fenntartására. Generációk óta öröklődik ez a minta, ám napjaink modern igényeire nem ad választ.
Ez az ellentmondás óriási feszültséget és elégedetlenséget generál friss szülőkben.
Olyan, mintha a nemzedékek óta gondosan összeállított és megőrzött szakácskönyvről kiderülne, hogy ma már nem lehet főzni belőle, más receptforrásokat pedig nem ismernénk. Nem véletlenül szoktak meglepődni a hozzám forduló párok, mikor felteszem nekik a kérdést: “Mikor döntötték el, hogy az anya fog otthon maradni a gyerekkel?” A legtöbben ekkor döbbenek rá, hogy bizony ez az ő döntésük volt, még ha nem is tudatosan hozták. Nem pedig arról van szó, hogy ez az egyetlen lehetséges és törvényszerű következménye annak, hogy szülők lettek – számol be tapasztalatairól a szakember.
Nehezítő körülmények
A kisgyermekes szülők érzelmi eltávolodásában nem csupán a belsővé tett minták, nemi szerepek játszanak közre.
– A legújabb kutatások arról számolnak be, hogy a mai apák többsége szeretne több időt tölteni a családjával – tájékoztat Czikora Dávid. – A munkahelyek zöme azonban figyelmen kívül hagyja az apai igényeket, ha műszakcseréről vagy szabadságolásról van szó. A legtöbb munkaadó abból indul ki, hogy van annak a gyereknek anyja is, törődjön a családdal ő. Minél kevesebbet van otthon a férfi, annál kevésbé érzi magát kompetensnek az otthoni teendőkben és a gyerekével való kapcsolatban. Könnyen beindul a negatív spirál: A férfi a munkába menekül, a nőnek pedig egyre inkább az anyaság válik az identitásává. Egyre inkább úgy érzi, hogy kettőjük közül egyedül ő ért a babához illetve a háztartás menedzseléséhez. A nők munkája ráadásul “láthatatlan munka”: a társadalom természetesnek veszi, hogy az anya nevel, főz, kitakarít, rendben tartja a lakást.
Tegyük meg, amit meg lehet tenni!
Évike Dia és Áron második gyermekeként érkezett a családba , mégis az újdonság erejével hatott a szülőkre erős temperamentuma. Bátyja, Bálint igazi “kedvcsináló” gyermek volt: evett, aludt, mosolygott. Évike egész nap szopizott, vagy a szülei karjaiban volt, és még így is sokszor kis megszakításokkal végigbömbölte az éjszakákat.
Áron egy ideig próbálta tehermentesíteni Diát éjszakánként, majd inkább a munkájára próbált összpontosítani: folyton túlórázott, hétvégén is bement dolgozni, alig volt itthon. Évike féléves volt, mikor bejelentette, hogy megtalálta az igazit egy másik hölgy személyében, és elköltözött otthonról.
Az új románc múló szalmalángnak bizonyult: 3 hónap sem telt bele, és a férfi már Dia bocsánatáért esedezett.
Párterápiára van szükség!
– Amikor Áron elhagyott, úgy éreztem, nincs semmi beleszólásom a kapcsolatunk sorsába. De mikor vissza akart jönni, nem akartam, hogy azért legyen vége mindennek, mert én nem tudok neki megbocsátani – eleveníti fel a múltat Dia.
– Viszont azt is éreztem, hogy egy ekkora törés után képtelen lennék ott folytatni, ahol abbahagytuk. Így aztán a békülést ahhoz a feltételhez kötöttem, hogy csináljunk végig egy párterápiát.
Így is sokszor annyira nehéz volt, hogy komolyan elgondolkoztam, vajon megéri-e az egész. De mindig arra jutottam, hogy amit meg lehet tenni, azt tegyük meg – önti ki a szívét Dia. – Áronnal nem tudtam nyíltan beszélgetni érzéseimről, csak a terapeutáink jelenlétében.
Bennem túl nagy volt a sértettség, benne túl nagy volt a szégyen. A terapeuták nagyon hasznos feladatokkal segítettek át minket ezen az időszakon: volt, mikor szobrokként kellett felállnunk egymás mellé, hogy kifejezzük a hangulatunkat, meg, hogy milyen közel érezzük magunkat egymáshoz, máskor rövid listát kellett írni egymás pozitív illetve negatív tulajdonságairól.
Nem volt egyszerű, hiszen a saját önbecsülésem is romokban volt, Áronra pedig rettenetesen haragudtam.
Amikor a dühöm félrevitte volna a beszélgetést, a terapeuták empatikusan, de határozottan visszaterelték a fonalat. Egyértelműen megérte a ráfordított pénz, idő, és energia! Egyrészt, mert ma már bátran ki merem mondani az érzéseimet és a szükségleteimet Áronnak. Másrészt, mert Áron sokkal jobb apjává vált a gyerekeinknek. Azelőtt amolyan régimódi apuka volt: hazajött, szólt két szót a gyerekhez, aztán leült a tévé elé és magára csukta az ajtót. Ma naponta játszik velük, beszélgetünk, és mindannyian élvezzük egymás társaságát.
(Minden szereplő nevét megváltoztattuk)
Neked is segíthet
Czikora Dávid azt vallja, az önismereti munkától csak épülni és gazdagodni lehet. – Ahogy az egyéni terápiához sem előfeltétel valami komoly és súlyos diagnózis, úgy elhozhat egy párt terápiába a normális élet részét képező krízis is. Elég indok a kölcsönös igény is erre a fajta közös munkára. Fontos tudni, hogy az egyéni terápia alkalmas lehet a belső lelki folyamatok részletes feltérképezésére akár a párkapcsolati nehézségek kapcsán is, hogy az egyén mit tud kezdeni belül egy-egy helyzettel. De a személyiség egészének működésével kapcsolatos kérdések is elérhetők általa.
A párterápia viszont rendszerként gondolkozik a családi kapcsolatokról, az egyéni működés kérdései kevésbé kerülnek előtérbe.
Ezért sem tudja a kívánt hatást produkálni azokban az esetekben, amikor az egyik fél elcipeli a másikat “megszerelni” a párterapeutákhoz. Olyan esetekben, amikor egy konfliktus annyira elmérgesedett, hogy a felek nem tudnak, vagy akarnak egy asztalhoz sem leülni átbeszélni a problémájukat, inkább mediátorhoz érdemes fordulni. Neki sokkal több eszköz áll rendelkezésre, mint egy párterápiával dolgozó szakembernek.
– Sajnos még mindig sok az előítélet és a gátlás – főleg a férfiak fejében – a terápiákról. “Nekem ne mondja meg senki, hogyan éljem az életemet.”- mondogatják gyakran. Pedig a párterápiának nem az a célja, hogy minden párkapcsolatot egyen-formájúra nyírjon, hanem ahhoz próbál kapaszkodót adni, hogy az adott pár megtalálja a saját egyedi megoldásait – osztja meg szemléletének alapfilozófiáját a pszichológus.
–
De akiknek sikerül elfogadniuk, hogy kéthetente 90 perc nem fog azonnal minőségi ugráshoz vezetni, sőt előfordulhat, hogy az első két-három hónapban egyáltalán nincs változás, esetleg visszaesés történik, valamint, hogy akár tizenöt-húsz terápiás ülés is szükséges lehet, amiből esetleg kettő-három csak a célok megfogalmazása jegyében zajlik, nos, velük általában kifejezetten jó eredményeket lehet elérni – zárja szavait a szakember.
Ajánljuk még a témába:
