Amikor elmesélem, hogy a lányaink 30. hétre születtek, ami miatt 6 hetet kórházban töltöttünk a születésük után, kivétel nélkül mindenki szörnyülködni kezd. Számomra viszont volt ennek a 6 hétnek jó oldala is. Rengeteget tanultam a babák gondozásáról, igazán hozzáértő emberektől.
Szerző: Varga Kata blogger
Mikor kiderült, hogy ikreket várok, izgulni kezdtem, hogyan fogunk felnőni ahhoz a feladathoz, hogy megfelelően tudjuk őket gondozni, és közben mi is kiegyensúlyozottak maradjunk. Nem tudtam elképzelni, milyen lesz, amikor itthon leszünk? Hogyan fognak zajlani a napi rutinfeladatok két babával? Hogyan fogunk fürdetni? Etetni? Tisztába tenni, sétálni… stb.
Gyakorlat teszi a “mestert”
Végül a kórházban tanultaknak köszönhetően úgy jöttünk haza, hogy én már sok mindent begyakoroltam. Tudtam őket pelenkázni, etetni, fürdetni. Lehet, hogy ezek banális dolognak tűnnek, de amikor ott áll egy elsőgyerekes anyuka az újszülött babájával, pláne ha kettesben vannak, akkor igenis nagy segítség a szakértői támogatás. Pont ezt kaptam a PIC-es nővérkéktől. És még így is kaotikusak voltak az első napok, hetek – abban az értelemben, hogy a két picivel minden nagyon sokáig tartott. Mintha nem lett volna elég a napi 24 óra. Mire befejeztem az etetést, szinte rögtön kezdhettem újra. Természetesen a valóságban nem így volt, de én így éreztem. Az esti fektetés előtti szeánsz mindennap egy örökkévalóságnak tűnt. A kezdetektől fogva rendszert, rutint akartam kialakítani, ezért mindennap pontosan ugyanazokat a dolgokat csináltuk.
És nem, nem akartam elengedni ezekből semmit amiatt, hogy fáradt vagyok! A babamasszázsról például már a terhességem előtt hallottam. Akkor azt hittem, hogy ez csak kellemességet jelent a babának, később derült ki számomra, hogy emellett sok egyéb jótékony hatása van. Nagyon jó például hasfájás esetén, hasfájós babáknál. Így fel sem merült, hogy ne masszírozgassam a babáinkat csak azért, mert ez plusz feladat az esti rutin során.
Álmosak és fáradtak voltunk, mindig
Nem mondom, hogy könnyű időszak volt ez. Úgy emlékszem, bármikor el tudtam volna aludni állva is. Az éjszakai 3 óránkénti kelés volt a legmegterhelőbb. Nem elég, hogy napközben mindig volt feladat, még éjszaka is folyton fel kellett ébredni. Visszanézve nem is értem, hogy is nem estem össze a fáradtságtól, de azt végképp nem tudom, hogy a férjem hogyan volt képes dolgozni járni. Állandóan álmosak voltunk. És: hiányzott a változatosság.
Szerencsére nyárra esett a pár „első” közös hetünk a picikkel, így le tudtunk menni a Balatonra, a nagyszülői nyaralóba. A napi teendők ott sem változtak, ugyanaz a rendszer működött ott is, mint itthon, de legalább én élvezhettem a környezetváltozást. Ez sokat segített nekem lelkileg. Apának pedig fizikailag, mert ő nem jött, hisz dolgozott, de így többet pihenhetett. Bár sok segítségünk volt, így is nehéznek bizonyult ez az időszak.
Ennek ellenére hetekig olyan érzésem volt, hogy csináljuk-csináljuk a napi kötelező feladatokat, de nincs időnk élvezni azt, hogy szülők vagyunk. Hónapoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy a babák körüli teendők tényleg a kisujjunkban legyenek.
Ha valaki most készül arra, hogy ikrekkel megy haza, akkor szerintem a következőkre érdemes figyelnie.
Másodszor: fogadja el mások segítségét! Nem kell mindent egyedül megoldva hőssé válni. Valójában ez nem is hősiesség, hanem hülyeség. Persze kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy egyedül marad ikrekkel és kénytelen mindent egymaga intézni, de ha van lehetőség másokat bevonni a feladatok megoldásába, azt mindenképpen el kell fogadni. Harmadszor: nem szégyen, ha nincs idő a házimunkára. Nem baj, ha ebben az első pár hétben úszik a lakás. A rendnél sokkal fontosabb a gyerekeknek, hogy (már amennyire lehet) kipihent, nyugodt anya és apa legyen mellettük.
Figyelj magadra is!
Természetes, hogy a babák körüli teendők oroszlánrésze anyáé, pláne ha apa napközben dolgozni jár. Amikor viszont otthon van és részt vesz a feladatok elvégzésében, az segítség, de nem kegy. Anya és apa együtt van ebben a történetben! Ha valaki elmegy egy újszülött ikreket épp hazavivő családhoz, kérdezze meg, hogy miben segíthet. Mindenkinek másra lehet szüksége. Van, akinek arra, hogy elvégezzék helyette a mosást, másnak arra, hogy a gyerekeket elvigyék mellőle egy délutáni sétára, és ezalatt ő pihenhessen. Nem vagyunk egyformák, legjobban a szülő fogja tudni, mit igényel.
Leendő anyukák, ne legyenek illúzióitok, fárasztó lesz! Sokkal fárasztóbb, mint egyetlen gyerekkel, és sokkal fárasztóbb, mint ahogy azt várandósan elképzelitek. De megoldjátok! Mindannyian megoldottuk! Letelik az a pár első hét, kialakul a napi rutin, kiismeritek a babáitokat, és fokozatosan át fog alakulni bennetek a mókuskerék taposás érzése azzá, hogy “Úristen, de cukik – hogyan tudtam eddig létezni nélkülük?!”
Minden információ egy helyen az ikrekről!
IKREK különszámunk megvásárolható websopunkban!
