„A szoptatás fájdalmasan korán véget ért, de a tejem jó helyre került.” Másképp is lehet teljes az életünk, mint ahogyan azt megálmodtuk. Imola története arról mesél, hogy az anyaság az adás mellett az elfogadásról is szól.
Szerző: Károlyi Nati
Imola féléves kislánya vajúdás nélkül, programcsászárral született, ami mind az édesanyát, mind a babát megviselte. A neheze azonban még ezután következett.
Kevés gyarapodás – tápszeres kiegészítés
Ráadásul a kislányom gyarapodása is elmaradt a kívánatostól: hiába fejtem szoptatások között végül szinte egész nap, nem lakott jól a mellemen. Ráadásul a lefagyasztott anyatejet el is utasította. Maradt a tápszeres kiegészítés, ami szép lassan szinte kiszorította a szoptatást. Mire kiderült, hogy a kisbabámnak le volt nőve a nyelve, és egyetlen, fájdalommentes rutinbeavatkozással megoldották ezt a problémát a szakemberek, már menthetetlennek bizonyult a szoptatás: a kislányom már a cumisüveghez szokott, a tejtermelésem drasztikusan megcsappant.
Lelkifurdalás és gyász
Gyász lett úrrá a lelkemen. Így, hogy korábban megélhettem a szoptatás alatti természetes ősállapotot, azt a sajátos intim közelséget, amikor belőlem eszik, a szemembe néz, simogatja a bőröm a kis kezével, még nagyobb veszteségnek éltem meg, hogy ezt a csodát elvesztettem. Igyekszem odafigyelni az etetések hangulatára, csak a lányomra figyelni, szeretetet és gondoskodást sugározni, de ez sosem lesz ugyanaz. Hetekig nem éreztem magam anyának, sőt nőnek sem. Mardosott a lelkifurdalás. Azt tudtam, hogy szeretetből mindent megkap a kislányom továbbra is, de az immunitása hiányt fog szenvedni. Az segített feloldani a rossz érzéseket, amikor a bespájzolt hét liter fagyasztott anyatejet elajándékoztam egy örökbefogadott kisbaba részére.
A gyászt felváltotta a béke és a hála, hogy a fájdalmamból és a veszteségemből értékes ajándék tudott válni. Hisz végül is az anyaság lényege az önzetlen adás.
Minden információ egy helyen a szoptatásról és babatáplálásról
