„A szoptatás fájdalmasan korán véget ért, de a tejem jó helyre került.” Másképp is lehet teljes az életünk, mint ahogyan azt megálmodtuk. Az anyaság az adás mellett az elfogadásról is szól.
Károlyi Nati írása
Imola története
Imola féléves kislánya vajúdás nélkül, programcsászárral született, ami mind az édesanyát, mind a babát megviselte. A neheze azonban még ezután következett.
Kevés gyarapodás – tápszeres kiegészítés
Ráadásul a kislányom gyarapodása is elmaradt a kívánatostól: hiába fejtem szoptatások között végül szinte egész nap, nem lakott jól a mellemen. Ráadásul a lefagyasztott anyatejet el is utasította. Maradt a tápszeres kiegészítés, ami szép lassan szinte kiszorította a szoptatást. Mire kiderült, hogy a kisbabámnak le volt nőve a nyelve, és egyetlen, fájdalommentes rutinbeavatkozással megoldották ezt a problémát a szakemberek, már menthetetlennek bizonyult a szoptatás: a kislányom már a cumisüveghez szokott, a tejtermelésem drasztikusan megcsappant.
Lelkifurdalás és gyász
Gyász lett úrrá a lelkemen. Így, hogy korábban megélhettem a szoptatás alatti természetes ősállapotot, azt a sajátos intim közelséget, amikor belőlem eszik, a szemembe néz, simogatja a bőröm a kis kezével, még nagyobb veszteségnek éltem meg, hogy ezt a csodát elvesztettem. Igyekszem odafigyelni az etetések hangulatára, csak a lányomra figyelni, szeretetet és gondoskodást sugározni, de ez sosem lesz ugyanaz. Hetekig nem éreztem magam anyának, sőt nőnek sem. Mardosott a lelkifurdalás. Azt tudtam, hogy szeretetből mindent megkap a kislányom továbbra is, de az immunitása hiányt fog szenvedni. Az segített feloldani a rossz érzéseket, amikor a bespájzolt hét liter fagyasztott anyatejet elajándékoztam egy örökbefogadott kisbaba részére.
A gyászt felváltotta a béke és a hála, hogy a fájdalmamból és a veszteségemből értékes ajándék tudott válni. Hisz végül is az anyaság lényege az önzetlen adás.
Ajánljuk még írásunkat:
