Friss szülőként számítunk rá, hogy nehéz lesz a babával az első hónapokban, főleg az alvás, altatás terén. De a kihíváscunami a legtöbb fiatal szülőt kibillenti az egyensúlyából. Pedig rengeteg alvásproblémára van megoldás. És vannak helyzetek, amiket problémásnak tartunk, pedig nem is azok, csak az elvárásaink a mai világban nagyon messze kerültek a baba természetes szükségleteitől és a biológiailag normálistól.
Szerző: Kalmár Szandi alvásszakértő, alvastanacsok.hu
Tudjuk, hogy az alvás nagyon fontos, a kisbabáknak főleg. Ha nem alszanak eleget, nem tudnak jól fejlődni, sérül az idegrendszerük. Az interneten és a babakönyvekben számos táblázatot találunk arról, mennyit kell aludnia egy 1 hónapos babának. Ezek jól alkalmasak arra, hogy a legmagabiztosabb szülőt is az idegösszeomlás szélére sodorják, ha az ő gyermeke nem annyit alszik. Csakhogy a táblázatokban átlagokat látunk. Például egy 1 hónapos baba 12-14 órát alszik – átlagosan. Tehát az is normális, ha a miénk csak 8-9 órát alszik, és az is, ha 16-ot.
Nem lehet letenni! Lepedőérzékelő van benne!
Nagyon sok babát egyszerűen nem lehet letenni az első hónapokban, vagy akár még később sem. Szülőként felkészülünk arra, hogy sokat lesz karban a pici, és ez természetes, de amikor alvásról, altatásról van szó, erősen az lehet az elképzelésünk, hogy éjjel-nappal a kiságyban fog majd szundikálni. Mert azt gondoljuk, hogy az a jó alvás, ha a kicsi fekszik az ágyban, és órákig alszik, mint a tej.
Pedig ha megnézzük az embergyerek biológiai szükségleteit, akkor gyorsan átlátható, hogy az evolúció során sok tízezer évig nem volt biztonságos a kisbabának a földön lennie, vagy letéve és a gondozótól távol – ha aludt, ha nem.
Sírva alszik el?
Nagyon félünk a sírástól! Tudjuk, hogy az nem jó, ha a babánk sír, és majd megszakad a szívünk. Pedig ez sokszor elkerülhetetlen. A sírás egy biológiai megküzdési mechanizmus. A könnyekkel stresszhormonok is távoznak a testből. Ezért könnyebbülünk meg felnőttként is, ha jól kisírjuk magunkat. Nem a csönd a cél tehát. Csak az, hogy a babánk ne legyen egyedül a sírással! És az elalvás sok kisbabának csak úgy megy, ha előtte kisírja magát. De lehet jelzés is, hogy a folyó tejre, ringatásra, gondoskodásra van szüksége. A lényeg a baba számára, hogy szülőként próbáljuk minden eszközzel megnyugtatni, elaltatni őt. Hosszú távon ez számít, nem pedig az, hogy azonnal megszűnjön a sírás.
Büfi vagy nem büfi? – Ez itt a kérdés!
De akkor mi van a büfivel? Ha beragad a büfi, akkor fájni fog a hasa, nem? Amikor ez a sok minden megtörténik a mellen, és a baba szépen álomba szenderül, a legtöbb szülő ezt a folyamatot megszakítja, vállra veszi őt és büfizteti. Mert azt hallotta, hogy azt muszáj. És persze hogy azonnal felébred a kicsi, ha függőlegesbe kerül, és máris lehet elölről kezdeni az altatást… Ne büfiztessünk! Ne szakítsuk meg ezt a folyamatot – se éjjel, se nappal. Tudományosan bizonyított, hogy sem- mi szükség rá, csak ártunk vele.
Felcserélte a nappalt az éjszakával?
Gyakori az első hónapokban, hogy a baba egész éjjel fent van, cserébe nappal nagyokat alszik. A bioritmus, vagyis az éjszakák és nappalok váltakozásának rendszere úgy működik, hogy este egy hormonkoktél indul el (részben a sötétedés, naplemente hatására), ami felkészít arra, hogy jön az éjszaka, és annak a nagy részét alvással töltjük.
A pici, pár hetes babáknál ez a rendszer még nem működik, hiszen csak 2-4 hónapos kor között épül ki a hormonális szabályozás. Addig könnyen elcsúszhat az alvási ritmusuk (későn este vagy akár éjfél után tudnak csak elaludni), vagy teljesen fel is cserélhetik az éjszakát a nappallal.
Ébresszük, szoptassuk meg vagy kapjon tejet cumisüvegből, öltöztessük át, vigyük a szabadba. Nem baj, ha gyorsan visszaalszik: a lényeg, hogy szakítsuk meg a nappali alvásokat – és visszaáll a rend!
Alvás – Útmutató altatáshoz – Az alvással, altatással kapcsolatos összes sarkalatos kérdésre választ adunk