Az amerikai bába Ina May Gaskin, aki a háborítatlan szülés úttörője és szószólója immár több, mint ötven éve. Idén a harmadik könyvét is olvashatjuk magyarul: Minden szülés számít címmel.
Podonyi Hedvig válogatása
„A szülés mikéntje azért is fontos, mert a várandósság és a szülés pótolhatatlan és egyedülálló lehetőséget biztosít a nőknek arra, hogy felfedezhessék legmélyebb valójukat: elméjüket, testüket és ösztönös természetüket. Az önmegismerés belső útja segít felkészülni az anyaság nehéz és alábecsült munkájára egy olyan modern világban, amely tele van még az emberiség történelmében is különlegesnek számító, összetett kihívásokkal.”
Ina May Gaskin gondolataiból, dióhéjban
- Ismerjük fel saját testünk képességeit.
- Legyen sürgetésmentes, örömteli és
biztonságos a szülés. - Legyen bizonyítékokon alapuló, gondoskodó
és tisztelettudó az ellátás. - Mellőzzék a vizsgálatok, gyógyszerek,
korlátozások rutinszerű alkalmazását. - Ismerjük fel test és tudat egységét.
- Tudatosítsuk az apa szerepének fontosságát
a vajúdáskor, a szüléskor.
Idézetek a könyvből
„Nem csoda, hogy egyre több nő vesz igénybe dúlát, aki rendelkezik azokkal a készségekkel, amelyeket korábban a szülésznővéreknek is tanítottak: a nők vajúdásának támogatását a lehető legkényelmesebb és leghatékonyabb módon, érzéstelenítő gyógyszerek használata nélkül.”
„Nők vagyunk, nem gépek. Ha a vajúdás háborítatlanul, a saját medrében halad, gyakran nem lehet modellezni olyan előrehaladási görbével, amely például egy mérnök számára kielégítőnek tűnne. Ám ez nem azt jelenti, hogy tökéletlenül volnánk megtervezve, hanem csupán annyit, hogy érzelmeink és záróizmaink vannak, nem pedig mechanikus részeink, mint a gépeknek. És még egy apró trükk: a nevetés segíti a záróizmok nyílását és nyitva tartását.”
„Az apákat a múltban nagymértékben elszigetelték gyermekük születésének valóságától, mivel még a szülést követő néhány napban is el voltak választva fizikailag mind a feleségüktől, mind a kisbabától. A szülővé válás élménye már csak a biológia miatt is távol áll tőlük (az apák nem érzik a növekvő magzatot saját testükben), tehát a szülés alatti és utáni ilyenfajta elkülönülés következményei óriási horderejűek lehetnek. Amikor a hetvenes évek elején elkezdődött a kórházi gyakorlat felülvizsgálata, a kutatók megfigyelték, hogy azok az apák, akik jelen voltak gyermekük születésénél, és korán fizikai kapcsolatba kerültek a babával, sokkal nagyobb valószínűséggel ölelték meg gyermeküket, beszéltek hozzá, vagy énekeltek neki, és hatékonyabbak voltak a megnyugtatásában, amint azok az apák, akiknek nem volt erre lehetőségük.”
Fordította: Béres Edina
Ajánljuk még Ina May Gaskin könyve kapcsán készült interjúnkat:
