Nemcsak azért, mert ez egy elsöprő fontosságú dátum a család életében, hanem azért is, mert az anya és baba szervezete fantasztikus átváltozáson megy keresztül. Pillantsunk bele az aranyóra rejtelmeibe!
Babaszemmel
Ez aztán az igazi környezetváltozás! Amikor a baba kibújik, szinte az egész szervezete másképp kezd működni. A tüdőfolyadékkaltelt tüdőbe levegő áramlik, ez nemcsak a légzést teszi lehetővé, hanem alapjaiban megváltoztatja a vérkeringést. Záródik a nagyvérkört és a kisvérkört összekötő Botallovezeték, és a két pitvar közötti átjáró (foramen ovale) is lezárul. Ahogy a tüdőbe áramló levegő biztosítja a bőséges oxigénellátást, már nincs szükség annyi vörösvértestre, mint a magzati életben, amikor az anyai vérből jutott oxigénhez a magzat. A fölösleges vörösvértestek elkezdenek lebomlani, ez nagy munkát ad a májnak. A baba az anyaméhben állandó hőmérsékletű magzatvízben lebegett. Amint megszületik, a környezet hőmérsékletéhez kell alkalmazkodnia, de ezt csak szűk határok között képes megtenni. A megfelelő hőszabályozáshoz mindenképpen külső segítségre van szüksége, az anyai (szülői) test melege, takarók, ruhácskák segítik ebben. Odabent folyamatos volt a tápanyag- és folyadékellátása. Érzékszervei tompán kaptak csak ingereket, most bőre, szeme füle szűrő nélkül találkozik az erőteljes érintésekkel, fényekkel, hangokkal.
Felkészülten érkezik
Ennyi változás minket, felnőtteket biztosan földhöz vágna. A baba azonban felkészülten érkezik. Az alkalmazkodás sikeréhez a mellékvesékből és paraganglionokból rettentő nagy mennyiségben szabadulnak fel stresszhormonok (katekolaminok), ez, amellett hogy segíti átvészelni a változásokat, éberré teszi a babát, nagyjából a szülést követő két órában. Ezután a stresszhormonszint csökken, a babák többsége álomba merül. A szülés utáni első órát „aranyórának” hívja a szakma, hiszen a baba ebben az időszakban aktív, éber, ilyenkor képes kapcsolatot teremteni
a szüleivel, és megtalálni az anyamellet.
Szívélyes fogadtatás
Mire vágyhat egy kisbaba a rengeteg próbatétel közepette? Nyugalomra, csendre, félhomályra, melegre, biztonságra. Ezt mind megkaphatja akkor, ha az édesanyja mellkasára kerülhet nyomban a megszületése után. Igen: hasból hasra. Ha a babát nem zavarják meg, útközben meg-megpihenve elkúszik az édesanyja melléig, és szopni kezd. A mell már a második trimeszterben képes tejet termelni, így az aktívan szopó újszülött biztos, hogy anyatejhez jut. Ehhez a folyamathoz teljes zavartalanság és jó sok türelem kell, hiszen a legtöbb babának majdnem egy órára is szüksége lehet ahhoz, hogy eljusson a mellig. Sokan azt gondolják – és ez megfontolandó –, hogy egyáltalán nem életszerű ez a hosszas kúszás-mászás. A legtöbb anya szülés után ösztönösen felül és magához öleli kisbabáját. Ha látja, hogy a pici keresi a mellet, akkor segít neki úgy helyezkedni, hogy elérje. Tégy a szíved szerint, a babádnak remek lesz, ha hozzád bújhat és szopizhat. Fontos, hogy ne sürgesd, hagyd pihenni, ne várj el tőle semmit. Az is lehet, hogy még nem áll készen az első szopizásra. Várj nyugodtan, ne aggódj, megfelelő folyadék és energiatartalékkal érkezik.
Folytatását megtaláljátok a Baba első éve HelloBaby! különszámunkban! www.hellobaby.hu/elofizetes
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez