A szeparációs szorongás lényegében az elválástól, elszakadástól való félelem, mely a személyiségfejlődés természetes része. Jellemzően két fő hullámban jelentkezik 8 és 18 hónapos kor táján.
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
A kisbaba az első hónapokban – csakúgy, mint az anyaméhben – egynek érzi önmagát az édesanyjával. Hat-nyolc hónapos kora körül azonban mindinkább ráébred, hogy ez nem biztos, hogy így van.
Az első hat-hét hónap után, melyet anya és baba sokszor valódi szimbiózisban él át, a teljes egység kezd repedezni, mind fizikai, mind érzelmi értelemben. Mahler – amerikai pszichológus – az első hat hónapot a paradicsomi idill állapotának nevezte.
Mit is tapasztal a szülő?
Az elszakadástól való félelem jele, amikor a baba riadtan reagál arra, ha az anya nincs a közelében.
De anyukája ölében, karjában, közelében rögtön minden helyrebillen, hiszen ő a megnyugvás, a biztonság forrása. Mindannyian tapasztalhattuk, hogy a békésen játszó baba, egyszer csak sírva fakad, mert kimentünk a szobából, amikor visszamegyünk hozzá, ölbe kapjuk – minden újra a legnagyobb rendben van. Gyermekenként eltérő mértékű és intenzitású lehet a szorongás és a reakciók. A nyolc hónapos babák másik jellemzője, hogy már nem olyan barátságosak minden idegennel, nem mosolyognak bárkire, nem veheti ölbe akárki – ez is az anya preferálásához köthető.
A baba önállósodásának/távolodásának első fontos állomása, amikor a kúszás-mászás révén önállóan el tud távolodni valamelyest fizikailag az édesanyjától. Eddig a mozgásban is segítségre szorult, most először ér el magától dolgokat, ez egyszerre nagyon izgalmas, de valamennyire rémisztő is lehet számára. Nem véletlen, hogy korban épp erre az időszakra esik a szeparációs szorongás első megjelenése.
Elmúlik!
Amikor tehát a kúszó majd mászó kisbaba el tud távolodni az anyától, addigra sokszor az édesanya is elfárad már, hiszen nagyon megterhelőek az első hónapok egy csecsemővel. Így ő is örül, hogy lassan valamivel több szabadságban lehet része, időnként szusszanhat egy kicsit. Az anya tehát menne, ám ez a babát sokkal jobban megviseli, mint korábban, így többnyire a szülők is nehezen viselik a „visszaesést”; hiszen korábban lehet, hogy már többször a nagymamára hagyhatták.
Nem könnyű!
Természetes dolog az is, hogy a gyermek szeparációs szorongása megviseli a családot. Ebben az időszakban gyakran más újdonságokkal is meg kell birkóznia a babának és a családnak is: a mozgásfejlődés mellett zajlik a fogzás, a hozzátáplálás következtében az emésztés is változik, fejlődik – ezek mind-mind megterhelőek lehetnek és nehezíthetik például az éjszakák nyugalmát.
Nem érdemes ebben az időszakban átszoktatni külön szobába/saját kiságyba, vagy épp a bölcsödét elkezdeni. Előfordul, hogy épp ebben az időszakban munka- vagy más ügyben el kell mennünk otthonról, vagy akár hosszú idő után épp az első közös kimozdulást tervezzük a párunkkal, a baba számára nehéz lehet az elválás, ezért érdemes jól előkészíteni.
A szoros kapcsolat, a biztonságos kötődés stabil alapot ad a nehézségekkel való megbirkózáshoz. A biztonságosan kötődő gyermek bízik abban, hogy a dolgok jóra fordulnak. A korai kötődés ebben az időszakban még alakul – nagyjából egy éves korra tehető az, amikor a kötődés típusa már megállapítható: biztonságosan kötődő, vagy bizonytalan-elkerülő, esetleg bizonytalan-ambivalens.
Cikkünk – bővebb verzióban – az új Gyermekpszichológia című kiadványunkban olvasható:
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
Ajánljuk még a témában:
