Vagyis csinálni jobb, mint nézni – foglalhatnánk össze a kutatás lényegét, melybe főként labdasportokat űző illetve sokat tévéző fiatal férfiakat vontak be.
Erre a következtetésre jutott a Rochester University-n végzett kutatás sorozat, melynek célkeresztjében fiatal, 18 és 22 év közötti férfiak álltak. A vizsgálat során a résztvevők közepes vagy annál erősebb fizikai aktivitással töltött idejét és a tévézésre fordított órákat mérték az adatfelvételt megelőző három hónapban, majd mindezt összevetették a spermavizsgálat eredményével, amely a spermaszámra, koncentrációra, mozgékonyságra és a morfológiai épségre terjedt ki. Az eredmények szerint azoknál a fiatalok, akik legalább heti 15 órát fordítottak erős fizikai aktivitásra. 73 százalékkal magasabb spermakoncentrációt produkáltak, mint a heti öt óránál kevesebb időt fizikai aktivitással töltő társaik. A tévézéssel töltött idő pedig fordítottan arányos volt a spermaeredményekkel: a heti húsz óránál többet nézők spermakoncentrációja 44 százalékkal volt alacsonyabb a tévét egyáltalán nem néző társaikénál. Az aktivitásra és ücsörgésre fordított idő azonban nem befolyásolta számottevően a hímivarsejtek mozgékonyságát és alaki jellemzőit.
Folyamatosan romló sperma minőség
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a férfi lakosság spermaminősége a fejlett országokban az utóbbi évtizedekben folyamatosan romlik. Egyes adatok és elemzések szerint a hímivarsejtek minőségi eltérései a férfiak akár negyven százalékát is érinthetik. A spermavizsgálatok során az ondó térfogatot, a spermium koncentrációt, a teljes spermiumszámot, a mozgékonyságukat alaki épségüket és az ondó fehérvérsejtszámát elemzik. Vitatott, hogy mi okozza a romló tendenciát. A környezetszennyezés hatása mellett az egészségtelen, vitaminokban szegény táplálkozást is említeni szokták, ám az egyik lehetséges magyarázat kétségtelenül a fizikai aktivitással töltött idő erőteljes csökkenése, és a nyugalomban töltött idő drasztikus növekedése – valamint ezek negatív élettani hatásai. A fizikai aktivitást számos egészségügyi előnnyel hozzák összefüggésbe egyébként is: csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a túlsúly előfordulását, ugyanakkor az is igaz, hogy az extrém fizikai aktivitást (ide sorolják például a hosszútávfutókat és kerékpározókat) kockázati tényezőnek tekintik a férfi meddőségben az alacsonyabb tesztoszteron szintek és a rosszabb sperma minőség miatt.
A tévézés negatív hatását többek között az ezzel járó hosszas ücsörgéssel, és a herék túlmelegedésével hozzák összefüggésbe. A sport jótékony volta, különösen a futás esetében, az oxidatív stresszt csökkentő hatáson is alapulhat, illetve azon az általános pozitív hatáson, amit a testmozgás az anyagcserére gyakorol.
Érdekes ugyanakkor, hogy más vizsgálatokban ellentmondásos eredményekre jutottak. Az elemzések szerint ugyanis nem mindegy, milyen sportot űz az illető. A sperma minőségre gyakorolt negatív hatást versenyszerűen kerékpározók esetében több vizsgálat is megerősítette, míg az idézett Rochester kutatásban a sportolók többsége labdajátékokkal töltött el kiemelkedően sok időt.
