A párommal tervezgettük az esküvőt, nagyon boldogok voltunk! Természetesen szóbakerült a gyerekvállalás is, nagyon megijedtem és féltem, hogy mi lesz, ha nem fog sikerülni? Mi van, ha meddő vagyok? Ha nem tudok teherbe esni?
Sokat beszélgettünk róla, bátorított, hogy ne gondoljak rosszra, kitart mellettem, bárhogy is alakul az életünk! Megbeszéltük, hogy abbahagyom a fogamzásgátló szedését, nézzük meg, hogy lesz e menzeszem, peteérésem.
Abba is hagytam 2016 januárjában! Az esküvőnkre ősszel került sor, úgy terveztük, hogy utána bele is vágunk a családalapításba! Ebben az évben párszor megjött a menstruációm, nagyon örültem neki, sokat jártam futni, igyekeztem fejben is ott lenni, pozitívan állni a dolgokhoz! Beiratkoztam Aviva tornára is, ahol elvégeztem egy 1 napos kurzust, majd a könyvből tornáztam otthon is, hetente több alkalommal.
Rendeltem ovulációs teszteket, gyakran használtam is őket. Sajnos egyszer sem láttam, hogy mutatott volna bármit is. Bevallom elkeserítő volt! Igyekeztem nem rágörcsölni, de nyilván ilyenkor csak ezen jár az ember esze! 6 hónapig figyeltem, teszteltem, vezettem az együttléteket, ahogy írtam is, többször meg is jött a vérzésem- de inkább 60- 90 naponta.
2018 második felében munkahelyváltásra szántam magam, nagyon izgultam, csak erre koncentráltam, minden rosszat kizártam és elengedtem! A terhességen sem kattogtam, csak a munkára figyeltem. Úgy éreztem, ha jönnie kell jönni fog!
Annyira sikerült belefeledkeznem az újdonságba, hogy azon kaptam magam, hogy elröppent két hónap és nagyon- nagyon jól érzem magam! Állandóan boldog voltam, nem voltam ideges, kiegyensúlyozott lettem!
Augusztusban többször is furcsán éreztem magam, nagyon fájtak a melleim, soha nem tapasztaltam magamon ezelőtt ilyesmit, mondtam is a férjemnek, hogy biztosan valami daganatom van/ vagy csomóm, mert rettenetesen fáj! Azt javasolta, hogy vegyek egy terhességi tesztet, lehet, hogy terhes vagyok. Gondoltam magamban, hogy biztosan nem, hiszen alig menstruáltam ebben az évben, mikor és hogyan történhetett volna? De, gondoltam nem múlik rajta semmi, vettem egy tesztet.
El is felejtettem, otthon volt a fürdőszobában. Mikor újra eszembe jutott gyorsan magammal is vittem a mosdóba és megcsináltam! Visszatettem a papírjába, kivittem magammal és elkészítettem a reggeli kávémat. Közben felkelt a férjem is, meséltem neki teljesen lazán, hogy most teszteltem egyet, ahogy kérte. Nézett rám: És? Megnézted? Én: Még nem.
Megnéztem.
Na igen, a teszten két csík volt, ami a csomagolás szerint pozitív, azaz kisbabát várok! Azt hiszem nem igazán tudtam szóhoz jutni, csak néztem a férjemre és azt mondtam: ez két csík.
Valahogy ő sem számított rá, hogy így és most, de később, amikor magunkhoz tértünk rettenetesen boldogok voltunk! 😊
Azóta sem hiszem el, hogy ekkora szerencsénk volt! Hogyan eshettem teherbe? Mikor volt peteérésem? Sosem volt normális ciklusom, nem értem a mai napig, viszont nagyon hálás vagyok, hogy megtörténhetett velünk ez a csoda!
A kisfiam születése volt számomra a legcsodálatosabb ajándék ezen a földön! Mindenkit bíztatni szeretnék, hogy van remény, még akkor is amikor minden jel arra mutat, hogy nincs! Ne adjátok fel, higgyetek és próbálkozzatok!
Azóta már 14 hónapos Botond, én elkezdtem a diétát újra és meg is jött a menzeszem! Vannak még csodák? Szerintem igen! 😊
A cikk első része: https://hellobaby.hu/a-pcos-es-en-1-resz/
A cikk a HelloBaby! magazinban jelent meg! Legyél te is előfizetőnk!
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez