Panna vagyok 28 éves, PCOS, inzulinrezisztens és anya! Szeretném elmesélni a mi történetünket és szeretnék reményt adni azoknak, akik PCOS-sal és/vagy inzulinrezisztenciával küzdenek és látszólag reménytelen számukra a teherbeesés.
A kezdet
16 éves koromban menstruáltam először. Azután pedig csak pár alkalommal (szerintem megtudnám számolni a két kezemen…) Sok nőnek természetes, hogy van havi menzesze, nekem nem igazán volt eddig életem során sajnos.
Szinte gyerekfejjel szembesültem
Az első nőgyógyászati vizsgálatom valamikor 15-16 évesen lehetett, csak ultrahanggal vizsgáltak és megállapították, hogy PCOS-om van. Az orvos azt mondta, hogy valószínűleg nem lehet majd gyerekem, általában meddőséggel jár! Érdekes volt a diagnózis, egy ideig elzárkóztam előle, nem is akartam tudomást venni róla – valójában nem is mondott semmit az egész, nem értettem. Hogyan? Miért?
Ideje lett foglalkozni a dologgal
Amikor komoly párkapcsolatom lett, akkor kezdett el érdekelni, vajon miért nem menstruálok? Lehet így gyerekem valaha? Akarok én egyáltalán? – Ilyen kérdések cikáztak a fejemben minden nap. A párom támogatásával és bátorításával elmentem belgyógyászhoz, majd diabetológushoz! A doktornő elmagyarázta, hogy mit is jelent az inzulinrezisztencia és a PCOS:
Koraserdülőkorban a szervezetben olyan hormonok kerülnek túlsúlyba, amelyek megemelik a vércukorszintet. Ez mindenkire jellemző, ám ha mindehhez kedvezőtlen genetika is társul (akár sokadik őstől örökölt cukorbetegség, arra való hajlam), az egy ördögi kört indít be – kóros vércukor ingadozást léphet fel a nap folyamán. Ha a vércukor leesik, az illető kénytelen lesz enni – főleg édességet -, így cukrot visz a szervezetbe, ennek hatására nő a vércukorszint. A következmény: egyrészt a folyamatos étkezéstől egyenes út vezet az elhízásig. Másrészt a normál vércukor szintet a szervezet csak nagyobb inzulinmennyiséggel tudja visszaállítani, ez viszont hormonális.
A policisztás ovárium szindróma gyakran akadályozhatja a gyermekáldást.
Zavaros petesejtérés
A kulcsszó tehát az inzulin. Ha állandóan túl sok inzulin van a szervezetben, az hormonális- és anyagcserezavarokat okozhat kellemetlen tünetek kíséretében, legyen az pattanásos bőr, gyengeség, vagy ájulásszerű rosszullét.
De hogy mindez hogyan kapcsolódik a rettegett négy betűhöz, és hogyan okozhat meddőséget?
A peteérés szabályozása azon alapul, hogy az agyalapi mirigy „figyeli” a tüszőérés során termelődő hormonok szintjét, de ebben a zavaros helyzetben sajnos nem tudja helyesen irányítani a folyamatot. A következmény: petesejtérési zavar, csökkent termékenység, cisztás kórkép. Ez utóbbi azért alakul ki, mert a petefészkekben általában nem érik tüsző, hanem apró, 10 mm-nél kisebb ciszta formájában visszamarad.
Tegyük hozzá: ez a kórkép a betegség névadó, de egyben félrevezető tünete, mert a „cisztásodás” nemcsak ennek a betegségnek a jellegzetessége!
A doktornő 160 grammos diétát, gyógyszert javasolt (Merkformint) és sok sok mozgást. Azt mondta, ezek betartása mellett lehetséges, hogy lehet majd kisbabám egyszer, ha szeretnénk! Elszánt voltam és mindenképp be akartam tartani a doktornő előírásait. Szedtem a gyógyszert, jártam sportolni és megválogattam mit egyek!
Minden étkezést kimértem, becsomagoltam előre a következő napra az ételeket, és napi ötször vagy hatszor ettem!
Ezek mellett természetesen jártam nőgyógyászhoz is, aki mindig elmondta, hogy rendben vagyok, csak hát ugye a ciszták… ott vannak. Menzeszem nem volt magától, így fogamzásgátlót szedtem, ami természetesen „csinált” művérzést. Az érzés már megvolt, viszont nagyon rossz volt, hogy csak is a gyógyszer miatt jön meg a vérzésem.
A cikkünk folytatását itt olvashatod:
Ajánljuk még a témában:
