Ugye te is érezted már úgy, hogy egy neked szánt, vagy akár egy csak úgy elejtett mondat megváltoztatta a hozzáállásodat valamihez, a szemléletedet vagy akár az életedet. A szavaknak ereje van.
Sződy Judit pszichológus írása
A szavak ereje
Nehéz helyzetben jól megválasztott szavakkal erőt lehet adni, de ki is lehet húzni a talajt az ember lába alól.
Régen mindenki számára természetes volt, hogy az átok, ráolvasás, rontás, áldás, ima sorsdöntő hatással lehet az emberek életére. Ahogy Csipkerózsikát megátkozta a hívatlanul beállító, sértett tündér, úgy bárki áldozatul eshetett ilyesminek. Ma már a legtöbben úgy érezzük, ez a múlté, az életünket mi magunk irányítjuk, az átok nem fog rajtunk. Az igazság középen van. Nyilván nem rohanunk a nemibeteg-gondozóba, miután valaki az öklét rázva utánunk kiabálja, hogy „a fene essen beléd!”. De szinte mindenki fel tud idézni az életéből olyan mondatokat, amelyek a padlóra küldték, vagy felszabadították, mert éppen egy erre érzékeny pillanatban érkeztek.
Szómágia és szuggesztió
A néprajztudomány szómágiának nevez minden olyan „technikát” amely bizonyos szavak sorsfordító erejét feltételezi. A pszichológia pedig elismeri, hogy bizonyos feltételek között létezik ez a jelenség, és van rá magyarázat. Egyes élethelyzetekben sokkal érzékenyebbek vagyunk a környezetünk hatásaira, ezek a külső hatások akár tartósan is megváltoztathatják viselkedésünket, gondolkodásunkat. A külső hatások a szuggesztiók, az érzékenyebb állapot pedig az erősebb szuggesztibilitás.
Anyaság
És már el is érkeztünk a témánkhoz, az anyasághoz. Mikor nő meg minden embernél a szuggesztiókra való fogékonyság?
Tehát ne csodálkozz, ha többször is úgy érzed, hogy egy-egy mondattal valaki képes erőt önteni beléd, vagy éppen a padlóra küldeni.
Átkeretezés – ami segít!
Sokszor mi magunk vagyunk a szenvedő vagy örvendező alanyok, máskor akaratlanul is mi okozunk nehézséget vagy éppen megkönnyebbülést egy-egy megjegyzéssel. Így vagy úgy, jó ha tudatosítjuk magunkban, hogy a szavainknak hatalmuk van, a döntés a miénk, hogy hogyan élünk ezzel. Alap, hogy nem teszünk megjegyzéseket, és nem osztogatunk kéretlen tanácsokat, nem ítélkezünk. Ám ha valamit mondanunk kell, átgondoljuk, hogy az milyen hatással lehet az illetőre. Ha tanácsot kér, azt úgy adjuk, hogy a tanácskérőt közelebb vigyük a megoldáshoz. Segítünk neki nézőpontot váltani, átkeretezni a helyzetet. Ami számára probléma, azt inkább feladatként közelítjük meg: „Nem tudja bekapni a mellem a kisbabám.” Ha erre azt válaszoljuk, hogy „Igen, látom, hogy ügyetlen, ez így aztán tényleg nem fog menni.” akkor elmélyítjük a problémáját.
Átkeretezhetünk akár egy egész élethelyzetet, ami eddig zavaró volt, mostantól jutalmazó lehet: „Emlékszem, amikor panaszkodtam, hogy nem érek rá semmire, és fáradt vagyok, azt mondta a védőnőm, hogy a szoptatás legális pihenés. Attól fogva nem akartam sürgetni a gyerekemet, és nem gondoltam arra, hogy a maratoni szoptatás elvesztegetett idő, hanem vártam, hogy ledőlhessek vele, és elengedhessem magam.”
Folytatás következik…
Neked ajánljuk még az alábbi írásunkat:
