Ha van otthon kutya, cica, a kisbaba az első perctől érzékelni fogja, hogy a hozzánk tartozó állatokért felelősek vagyunk. Abba nő bele, hogy látja és tapasztalja, hogy ez nem választható opció, nem csak akkor adok enni a kutyusnak, ha kedvem van. Még az is lehetséges, hogy ő maga is biztonságban érzi magát attól, hogy látja a szüleit másokról gondoskodni, és azt is, hogy tiszteletben tartják az állatok, vagyis az élőlények szükségleteit. Megtapasztalhatja, hogy nagy erény a rugalmasság. Hogy ha az állattal történik valami, akkor a problémát a szülei megoldják, és alkalmazkodnak az új helyzethez. Úgy, ahogy a gyerek körül is bármikor akadhat valami soron kívüli megoldanivaló. És a szülők megoldják.
Sokan mesélik, hogy utólag nagyon örülnek annak, hogy már a baba előtt volt háziállatuk, így megtanultak gondoskodni, megtanulták tisztelni a tőlük függő helyzetben lévő életet. Megtapasztalták, hogy milyen az, amikor valaki felelős valaki más jóllétéért, egészségéért, sőt: életben maradásáért. Amikor a baba megérkezett, már nem taglózta le őket a felelősség súlya.
Tiszta kapcsolat
Az állatok mindig tisztán kommunikálnak, hitelesek, önazonosak. Ha a baba meghúzza a kutya bajuszát, vagy belekap a szemébe, az állat jelzi, hogy ez nem esett jól neki. Ha a kutyus boldog, mert hazaért a család, akkor tetőtől-talpig, őszintén boldog. A tiszta kommunikáció, az igényeink vagy érzelmeink szabad kifejezése a záloga a jó emberi kapcsolatoknak. Ezt remekül modellezi és „tanítja” a kutya.
Honlapunkra is érdemes rendszeresen visszalátogatnod, ha megbízható információkra van szükséged.
