Bár a szülés természetes folyamat – lehetne -, Magyarországon nagyon magas, negyven százalékos a császármetszések aránya, és a szülészeti ellátás, a szülés után kórházban töltött napok sok tekintetben elmaradnak attól, ami az anyának és az újszülöttnek is a legjobb lenne.
Dobiné Olasz-Papp Nóra tudósítása
A kedvezőtlen tendenciák azonban nem csak Magyarországot érintik: a legtöbb fejlett országban nehéz megtalálni az egyensúlyt az orvosi szempontok és a nők természetes képességét, életadó erejét tisztelő, azt érvényesülni engedő szüléstámogatás között. Világszerte viták kereszttüzében áll, hogy vajon melyek az igazán szükséges és előnyös beavatkozások a vajúdás és a szülés során, és melyek azok, amelyek szükségtelenül növelik a szövődmények gyakoriságát, miközben a nő maga is kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget és félelmet él meg a beavatkozások és az irányítottság következtében. Árulkodó a szóhasználat is: a szülést vezetni, vagy támogatni, kísérni célszerű?
2016.03.20. vasárnap – különleges dátum sok család életében, különösen azok körében, akik részt vettek azon a hatszáz fős megmozduláson, amelynek célja az volt, hogy felhívja a közvélemény, az egészségügyi vezetés és a szülész szakma figyelmét ezekre a negatív tendenciákra.
A Másállapot(ot) mozgalom friss szerveződés, ám szorosan kapcsolódik a Rózsák forradalma elnevezésű megmozduláshoz, melyet 2014-ben alapított Jesusa Ricoy Olariaga Spanyolországban. A nők elleni erőszak felszámolásának világnapján szülészeti erőszakot túlélő nők egy szál rózsát vittek arra a szülészetre, ahol elszenvedték a traumát. Sajnos, Magyarországon sem kevés azon nők száma, akik a szülészeti erőszak valamely formájának terhét cipelik magukkal. Országunk kiemelkedik a császármetszések egyre növekvő számával, indokolatlannak érzett beavatkozások sokaságával. Az érintett családok, nők, férfiak és gyermekek vettek részt a megmozduláson Budapesten, Székesfehérváron és Debrecenben, ahol hangot adtak a változás szükségességének. A rendszer működésének jelenlegi állapota sem a szülés körüli segítők, dolgozók, sem a családok, szülő nők folyamatait nem támogatja, sőt, ellehetetleníti körülményeit, természetes szükségleteiket figyelmen kívül hagyja!
Közösségi oldalon futótűzként terjedt a felvonulás híre, az utolsó pillanatig nőtt a támogatók száma. Számtalan szülésélményt osztottak meg ezen az oldalon, míg sokan mások üzenetüket töltötték fel, kérésüket, melyek teljesülésével létrejöhetne a szülés természetes folyamatának támogatása, tiszteletben tartása, egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen lenne az újszülött és az anya összetartozása, az aranyóra zavartalansága, a szoptatás körülményeinek és zavartalanságának biztosítása.
Adrienn három gyermekes édesanya, ő azért jött el a megmozdulásra, mert szerinte egy család életében a gyermek születése a legnagyobb csoda. Fontos, hogy mindenki átélhesse a maga csodáját és lehessen döntési szabadsága erről!
Zsuzsi most várja első babáját és teljes szívvel-lélekkel vett részt a sétán, egyáltalán nem mindegy számára sem, milyen élménnyel emlékezhet vissza majd a megismételhetetlen szülésre, születésre, mely szerinte egy életre meghatározó történés. Érzi lénye mélyén, saját születésének körülményei, az indított szülés, nehéz és hosszú vajúdás, mennyire befolyásolja mai napig életét. Zsuzsi úgy látja, a nők, anyák jelenleg inkább elszenvedői az orvosi aktussá vált szülésnek, és ez nem maradhat így! A szülés, születés mindenki legfontosabb ügye lehetne, a nők tudnak szülni!
A séta, melynek során a Nyugati tértől a Szabadság térig jutottak el a résztvevők, bánat- és örömkönnyekkel tarkított, összességében jó hangulatú együttlét volt, összekovácsolta az embertömeget a közös célkitűzés és a reménység, hogy az illetékes, döntéshozó szervek meghallják a segélykiáltást és sürgős változtatásokat eszközölnek. Kicsik és nagyok egyaránt lelkesen lépkedtek a sorban, az egyik üzenet értük szólt: “Azért is sétálunk, hogy gyermekeinknek már más legyen!”. A pontokba szedett kérések egy-egy példányát a főszervezők az Emberi Erőforrások Minisztériumánál és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala előtt, rózsákkal összefűzve helyezték el. Ezt követően a résztvevők a rózsaszálakból kialakított, szülőcsatornát szimbolizáló kapun haladhattak át. Az esemény a Szabadság téri célállomáson folytatódott, ahol több szervező beszédet mondott, majd kiállítottak egy szülőágyat is, amelyen bárki kipróbálhatta a felrakott lábas szülési pozitúrát. Ezt követően a résztvevők a magukkal hozott rózsákkal borították be az ágyat a szüléshez kapcsolódó traumatikus élmények és érzések kifejezéseként.
A közös vonulás a három nagyvárosban remélhetőleg csupán látványos kezdete egy valódi reformfolyamatnak, mely az anya és a csecsemő, valamint a családok érdekeit helyezi a középpontba.
