Kreatív alkotó, sikeres üzletasszony és ízig-vérig nő. A közelmúltban újabb sikereket aratott a munkájában, és a magánéletében is nagy fordulat állt be: kislánya született.
Szerző: Podonyi Hedvig
Az ország egyik legismertebb cipőtervezője vagy. Mi motivált arra, hogy ezt a nem épp szokványos hivatást válaszd?
Kiskoromtól rajzoltam, rajz tagozatos általános iskolába és gimnáziumba jártam. Bár sok minden más is megfordult a fejemben – például, hogy régész, geológus, kutatóbiológus vagy tűzoltó leszek, végül az Iparművészeti Egyetemre jelentkeztem. De a geológia, a földrajz, a természetrajz mind a mai napig érdekel. Ezenkívül van még egy párhuzamos életem is: a tánc. 5 éves koromtól balettoztam, ebből váltottam a verseny táncra. Egy ponton el kellett döntenem, folytatom-e profi kategóriában, de nem tudtam elképzelni, hogy az életem nagy részét edzőteremben töltsem. Így a versenyszerű sportot abbahagytam, és maradt a cipő. De ebben mindent össze tudok sűríteni, ami érdekel!
Mi a legfőbb szakmai ambíciód?
Hogy olyan tárgyakat hozzak létre, amelyek hosszútávon hasznosak. Ez minden más döntésem egyik mozgatórugója is. Jó minőségű, hosszan hordható, kényelmes, jól kombinálható, a lábat széppé tevő cipőket akarok készíteni, amelyeket öröm hordani. Ugyanezt a törekvést a cipőimhez kapcsolódó egyéb termékeknél, szolgál tatásoknál is érvényesítem.
Továbbá szem előtt tartom a fenntarthatóságot, ezért olyan alternatív megoldásokat keresek alapanyagokra, gyártástechnológiára, amik kevésbé terhelik a környezetet.
Nemrég a Batznak is készítettél terveket. Mennyire vagy elégedett az eredménnyel?
Nagyon elégedett vagyok, és a csapat is az. Kiváló team munka, workflow alakult ki közöttünk. Hamar megtaláltuk azokat a pontokat, amelyek mentén fel tudtam építeni a kollekciót, és csodálatos, hogy szabad kezet kaptam a tervezéshez.
Idei saját tavaszi-nyári kollekciód a színekről, a jó pillanatokról, a finom hangulatokról szól – jut időd arra, hogy a nem épp kevés munkádon kívül is megélhesd ezeket?
Persze, nem is tudnék máshogyan dolgozni. A tervezési folyamatom eleve úgy épül fel, hogy annak része az elmélkedés. Elsősorban a természet tölt fel és lazít el, de imádom a képzőművészetet, a színházat, a zenét, a baráti beszélgetéseket, figyelem a kortárs tervezőket is – mindezek ihletőek, inspirálnak, és hatásukra kiapadhatatlanul jönnek, jönnek az ötletek.
A kollekciód bemutatója május 12-én volt, néhány napra rá született meg a kislányod. Hogyan voltál képes várandósan ilyen intenzíven élni, ennyire aktív maradni?
Valószínűleg jó géneket örököltem. Anyukám egy húszassal volt fiatalabb, mint én, amikor szült, de állítólag ő is mesésen jól bírta a terhességét. A szülés után 2 héttel már ráment a farmerja; sportos, stramm nő volt. Ő is szinte végigdolgozta a várandósságát velem és az öcsémmel, Szabolccsal. Reménykedtem benne, hogy ez nálam is így lesz, és valóban problémamentesen zajlott a babavárásom, nem voltam rosszul, nem híztam.
Tényleg nagy mázli, hogy ennyire jól bírtam; nem hiszem, hogy el tudtam volna elengedni a munkát, mert nagyon szeretem, amit csinálok.
Igaz, fáradékonyabbnak éreztem magam, illetve a végén, nagy pocakkal már kevésbé éltem aktívan. De tény és való, hogy pont a szülés előtt került sor a május 12-i kollekcióbemutatómra. Egyébként május 30-ra írtak ki, de már 16-án megszületett a kislányom. Azon a héten volt egy csomó programom, forgatás, kollekcióbemutató, voltak fotózások, családi események, de ő mindent kivárt.
Hogy érzed: változtál-e azáltal, hogy anya lettél?
Hát hogyne! Aki anya lett, az mind tudja, hogy változott. Amúgy is változunk, a nagy fordulatok az életben pedig még látványosabban formálnak át minket. Márpedig a gyermek születésénél nagyobb fordulat egy nő életében nincs. Pontosan látom, miben lettem más emberileg, pszichésen. Bár most még picike a babám, abba is betekintést kaptam, hogyan kell átszerveznem az életemet a továbbiakban. Miközben a munkaerőpiac többnyire tart a kismamáktól és a kisgyerekes anyukáktól, sok nagyobb cégnél dolgozó barátom mondja, hogy milyen jó dolgozni velük, mert iszonyú hatékonyak. Amikor 3 perc van egy telefonos megbeszélésre, akkor 3 perc alatt oldják meg.
Nyilván nekem is át kell gondolnom, melyek azok a feladatok, amelyeket érdemes delegálnom, amelyeket jó lesz elengednem, és mi az, amit én tudok és akarok meg csinálni.
Ezzel együtt nyilván komoly versenyfutásban vagyok és leszek az idővel. Gyakran mondják: „Ember tervez, Isten végez.” Nálunk én tervezek és a kislányom végez. Ha a viszonylag jól beállt rendszerünk felborul, mert meleg van, vagy fáj valamije, amikor nem akkor eszik, nem akkor alszik, amikor szokott, vagy csak rossz napja van, akkor teljesen mindegy, hogy különben mit találtam ki, mert azt azonnal át kell szervezni. Szerencsére ez a fajta gyors reagálás és spontaneitás – habár szeretem a kiszámíthatóságot – nekem a munkámból adódóan készségszinten megy. Sok segítséget kapok a családtagjaimtól is.
Legfontosabb közelebbi és távolabbi terveid?
Közeli tervem a magánéletben: az első közös családi nyaralásunk. Már nem is emlékszem, mikor mentem legutóbb 2 hétre nyaralni, úgyhogy nagyon várom! Szakmailag pedig a közelebbi tervek között az új kollekciók elkészítése szerepel: ismét lesz saját REKAVAGO kollekcióm és a Batzzal is folytatódik az együttműködésem. Ezeken dolgozom. A távolabbi tervek között pedig mindkét vonalon fejlesztések várhatók. Úgy gondolom, ez a számomra új élethelyzet hosszú távon sok izgalmas változást fog hozni a márka életébe, bízom benne, hogy a vásárlóink is szeretni fogják!
Anyaság és karrier: hogyan lehet a kettőt összehangolni? • Hogyan lehet aktív anyaként énidőt, mi-időt teremteni? • Hogyan lehet valaki jó anya? Nyári Fruzsival, Vágó Rékával és Juhász Ágnessel beszéltünk a témával kapcsolatban.
