Egy távoli ország egész más kulturális közeg, ott anyává válni minden bizonnyal még nagyobb kihívást jelent. Egy dél-koreai-magyar család születésének fontos eseményeiről olvashattok.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
Világra jött a kisbaba
Kris energikusnak és fittnek érezte magát a szülés után, így egyetlen bánata az volt, hogy a gyermeke nem lehetett vele. Végre este 7 órakor visszakapta és kezében tarthatta őt – csodaszép volt! Koreában nem szokás a gyermekkel egy kórteremben lenni. Általában az anyák az többi anyukával vannak együtt; választható, hogy egyedül, ketten, hárman, négyen vagy hatan kerülnek egy szobába. A gyerekeket külön kórteremben helyezik el és a nővérek telefonon szólnak, ha éhes a pici. Az etetéshez át kell menni egy szoptatóhelyiségbe.
A gyermekéről ez idő alatt mások gondoskodnak. Kris ezt a lehetőséget nem vette igénybe, örült, ha a gyermekével lehetett. A gyermek megszületésével a kulturális különbségekből adódóan további több furcsa dologgal is találkozott.
Vissza a szoptatáshoz
A koreai anyák körében az elmúlt időszakban nem volt túlságosan népszerű a szoptatás, mostanában kezdik újra egyre többen elkezdeni. Aki szoptatja a babáját, az jellemzően megpróbálja legalább 6 hónapon át. Az anyukák egyébként maximum 3 hónapig maradnak otthon a gyermekükkel – utána, ha nincs segítő nagymama a közelben, a pici bölcsődébe kerül.
Második baba -felkészültebb anyuka
Kris csak 2 és fél évesen adta óvodába a lányát, akinek ezután egy évvel született meg a kistestvére. A második terhesség gyorsan eltelt, Kris az utolsó pillanatig dolgozott. Külföldi tanárként óvodákban angol nyelvet tanított, így az anyagi körülményeik is stabilizálódtak. Ez alkalommal Kris már privát nőgyógyászhoz járhatott. A kormánytól a munkaviszonyának köszönhetően 300 ezer won támogatást kapott (ez mai árfolyamon körülbelül 100 ezer forintot jelent), bankkártyára feltöltve. Ez az összes privát vizsgálatot fedezte.
Kris ezúttal egy „Women” kórházban szült, és teljesen más élményekkel gazdagodott. Ezen a helyen a szülés abszolút zárt körben folyt. Lehetőség volt apás szülésre is és Yup vághatta el a köldökzsinórt. Krisnek három szülésznő segített, egészen az utolsó pillanatig, amikorra az orvos is befutott. Ők vezényelték le a szülést, ami Kris szerint szuper volt. De a kedvezőbb körülmények ellenére akkor érezte a legjobban magát, amikor a kisfiával végre hazamehetett.
Szülés után Koreában algalevest adnak enni a kismamáknak, ezt kapják a kórházban reggel, délben és este, sőt később otthon is, amíg csak a varratok be nem gyógyulnak. Ez az étel puhítja a székletet, így ürítéskor nem feszül és fáj annyira a varrat helye.
A vizsgálatokért, az oltásokért fizetni kell, de az anya előző munkaviszonya alapján biztosítottnak számít, így a gyermekorvosi költségekre támogatás jár.
Kris mindkét gyermeke könnyen kezelhető, mosolygós baba volt, persze a másodikkal sokkal könnyebben ment minden, hiszen Kris addigra tapasztaltabbá vált. Már második szülése után 6 héttel visszament tanítani heti 10 órában; ez alatt az idő alatt a babára az anyósa vigyázott.
Újra Magyarországon
Később újabb nagy fordulat következett e az életükben: Kris és családja 2013-ban Magyarországra költözött. Kislánya, Grace zenél, kisfia, Christian tornázik, mindketten tehetségesek és kitartóak – bízni lehet abban, hogy szorgalmuk, sok munkájuk meghozza majd a gyümölcsét. Kris és a férje most azért dolgoznak, hogy megteremtsék a feltételeket gyermekeik álmainak beteljesüléséhez.
A család történetéről itt olvashattok:
