Egy újszülött kisded szinte még csak szopizik, alszik és sír. Ám, ha jobban megfigyeljük kiderül, hogy valójában hétről hétre nyiladozik számára a világ. Friss anyukaként talán ritkán gondolunk bele az ő helyzetébe.
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Nyiladozó értelem
Ha figyelmesek vagyunk, a baba elárulja, mi a jó neki. Láthatjuk, hogyan merül álomba, milyen mélyen alszik, mi látszódik közben az arcán. Megfigyelhetjük, hogyan jelzi, ha eleget szopott. Szereti-e a tisztába tételt, az öltöztetést vagy a fürdetést. Ha úgy látjuk, alakíthatunk az eredeti terveinken, alakíthatjuk másképp közös szokásainkat, a napi ritmust. Ha például nagyon sír fürdetéskor, nem kell minden este erőltetni, sőt… A napirend nagy segítség a babának, mert meg tudja tanulni, mikor mi történik vele; nekünk pedig azért, mert jobban be tudjuk osztani az időt. Amihez azonban ne ragaszkodjunk azért olyan nagyon.
Beszéd előtt is: kommunikáció
Bár a kisbaba még nem lát túl élesen, az arcra, arcmozgásra odafigyel. Felismeri a magzatkorában hozzá legtöbbet szóló édesanya, édesapa hanglejtését. Az újszülöttek velük született tanulási stratégiája az utánzás, mely az első hónapban még lassan és következetlenül működik. A legfontosabb kommunikációs forma a testi kontaktus, az érintés, valamint a sírás. A magzatot az anyaméh melege, védelme, biztonsága veszi körül, amely letompítja a külvilágból jövő ingereket. A születés maga számára is nagyon nagy erőfeszítést igényel, egyáltalán nem csupán passzív részese a folyamatnak. Születéskor ráadásul sokként hat rá a külső környezet „hidege”, erős fénye, zajai, a légnyomás hirtelen növekedése.
Nem csupán világra jöttekor, hanem utána is, újra és újra. Így alakul ki a mély bizalom, amely a gyermek számára az első kapcsolati minta. A szülők által gyakran használt „dajkanyelv” (élénk gesztusokkal és mimikával, kifejező hanglejtésekkel kísért beszéd) erős felhívó inger a „társalgásra”, mélyen bevésődik a gyermek kommunikációs mintái közé.
Reflexek és ösztönök
Az újszülött idegrendszerének első feladata az alkalmazkodás az új, külső környezethez. Bár még nagyon kiszolgáltatott, ám számos idegrendszeri funkció segíti viszonylagos önállóságát – így a mozgások automatikus, reflexes szabályozása is. A megszületést követően az első szabályossá és ritmikussá váló mozgás a légzés, mely hamar automatikussá válik. A légzés-szopás-nyelés összehangolása bonyolult folyamat, de az érett újszülött ezzel is hamar boldogul. Testtartására jellemző, hogy végtagjaik hajlítottak, némi ellenállás után mi is ki tudjuk nyújtani a baba karját, lábát, ő maga is nyújtogatja néha, ám rugószerűen visszapattan a hajlított helyzetbe. Keze-lába egyszerre jár, ritmikus mozgássorok váltják egymást. Fejét hason és háton fekve is el tudja fordítani- ez a szabad légutak biztosítása miatt is fontos.
Minden információ egy helyen a szoptatásról és babatáplálásról
