Reggelenként összezsúfolódva, köhögő, tüsszögő gyerekek és felnőttek között tesszük meg az utat az iskolába, óvodába, munkahelyre és délután haza.
Sokakban élhet ez a kép, akik a tömegközlekedési eszközöket használják. A téli időszakban sokan küzdenek megfázással, talán egy kicsit elgondolkodnak az okokon, hiszen nem is fáztam… el sem áztam… akkor miért? Hogyan lettem beteg? Emlékeznek még gyermekkorukból a mesebeli boszorkányokra, akik szélsebesen közlekednek seprűnyélen? Szinte ugyanez történik ekkor is, csak a seprű parányi, nem is látható nyálcsepp, a „boszorkány” pedig maga a fertőzést terjesztő vírus vagy baktérium. Így utazva jutnak el különböző helyekre, például a közlekedési eszközök kapaszkodóira is amelyeket az utazásunk során megfogunk. De ugyanilyen jó hely egy bevásárló kocsi tolókarja vagy egy kosár füle, munkahelyünkön az ajtók kilincsei, a sokak által használt telefon és egyéb tárgyak.
Gyermekkorunk óta tanuljuk, hogy a levegőbe köhögni, tüsszögni nem szabad. „Tedd a szád elé a kezed”- tanítják gondosan az édesanyák. Igen, a kezed! Sajnos nincs mindig idő előkapni egy zsebkendőt, ezért a kézben találják magukat a parányi betegségokozók, majd a kézről a különböző tárgyakra, felületekre kerülnek. Olyan ez, mint amikor a mézes csuporból a méz valahogy a csupor külső részére kerül, és onnét érthetetlenül a konyhába sok más helyre is a teán kívül. Persze a gondos édesanyák tanítása folyamatos és mindenre kiterjed. Moss kezet, ha hazaérsz! Ez legyen az első, ha letetted az iskolatáskát.
IGEN, MOSS KEZET, DE HOGYAN ÉS MIVEL?
Tartsuk magunk felé a tenyerünket, kifeszítve és szétnyitva az ujjakat, majd ugyancsak a tenyeret magunk felé fordítva zárjuk össze az ujjainkat és hajlítsuk be azokat. Ugye milyen nagy a különbség? Az első esetben egy viszonylag sima felületetet látunk, a másodig esetben pedig mélyedéseket, árkokat és hasonlókat figyelhetünk meg. Fordítva is igaz, ha a kézhátat nézzük meg.
A kezünk tehát nem egy sima, könnyen tisztítható felület, hanem „dombokkal, völgyekkel” szabdalt, ezért a kézmosásnál ezt figyelembe kell venni. A kézmosásnál nem elég, ha a tenyerünkbe teszünk szappant és a tenyeret dörzsöljük csak össze, hanem meg kell mosni külön a szétnyitott ujjak közét, a körmöknél az ujjbegyet, a kézhátat, és érdemes külön figyelmet szentelni a hüvelykujjnál lévő párnára is.
ELÉG-E CSAK FOLYÓ VÍZZEL KEZET MOSNI?
Ezt is érdemes kipróbálni. Ha nem használunk semmilyen szappant, alig történik valami. A víz szinte „tisztán” folyik a lefolyóba. Félórás utazás elég a városban, hogy a bőrünkre por, korom tapadjon. Ezt a sima víz nem távolítja el. Szappanos kézmosás esetén a kézmosó víz szürke lesz.
AKKOR FELTÉTLENÜL FERTŐTLENÍTŐ HATÁSÚ SZAPPANT KELL HASZNÁLNI?
Nem, erre normál körülmények között nincs szükség. Az emberi bőr egy kicsit „savanykás”; ezt nem szeretik a kórokozók. Ahogy azonban szennyeződik a bőrünk, úgy veszít a savanyúságából, ami már kedvez a baktériumoknak. Amikor azonban szappanos kézmosást végzünk, visszaadjuk a bőr savanyúságát.
Ez az egyszerű módszer egy normál immunállapotú embert elég jól megvéd a cseppek által terjesztett betegségektől.
