Van, amit el sem tudunk képzelni másképp, de bizony van, amit felülír az élethelyzetünk. Olvassátok pszichológus szerzőnk saját tapasztalatairól!
Szerző: Sződy Judit pszichológus
3. Sminkelni gyerekkorában
Ez a kérdés persze a lányomnál merült fel. Mivel én sem voltam nagy sminkelős, sőt, (akkor) kimondottan hazudós dolognak tartottam a sminkelést, így nyilván nem is tartottam otthon sminkkészletet. Nagyon nem kellett rá figyelnem tehát, és a dolgot csont nélkül be is tartottuk egészen három éves koráig.
A valóság
Aztán átment a szomszéd kislányhoz, és bíborban, bársonyban, talpig sminkben tért haza, kezében egy Barbi babával, és elképesztően boldog volt! Eddig tartott a tilalom. Persze, otthon továbbra sem volt sminkkészlet, de a szomszédban mindig. Majd öt éves korában már ritmikus gimnasztika versenyre járt, ahol a színpadi fények miatt a smink szinte kötelező része lett az életnek.
Utóirat: Most 20 éves, és kizárólag a versenyeire sminkel. Én meg sokkal több éves vagyok, és majdnem minden nap sminkelek.
4. Állatot bántani, kiszolgáltatott lénynek fájdalmat okozni
Minden, de minden gyerek kíváncsi arra, hogyan működik a kutya, hogy a macskát vissza lehet-e tartani a farkánál fogva, mit csinál a katicabogár láb nélkül… Az én értékrendem egyik alapvető pillére, hogy nem bántunk szándékosan senkit, de főleg olyat nem, aki erejénél vagy helyzeténél fogva kiszolgáltatott.
A valóság
Az igazság az, hogy ezt a fogadalmamat sikerült betartanom, annak ellenére, hogy a négy gyerekkel vidéki környezetben éltünk, a környéken sok állattal, többször fialt a macskánk, befogadtunk kóbor kutyát, és így tovább.
Utóirat: Azt a fogadalmat könnyű betartani, ami nagyon mélyen és stabilan él benned.
5. Hogy csak úgy lógjanak az oviból, iskolából, mert nincs kedvük menni
Alapvetően engedelmes lány vagyok, ráadásul nem szeretem a sumákolást, a hazudozást, így azt sem viseltem volna jól, hogy a gyerekeim a sumákolók, hazudozók táborába tartozzanak. Természetesen, ha jó oka volt a hiányzásnak, akkor persze bevetetettem a szülői igazolást.
Utóirat: A legkisebb gyerekem roppantul szenvedett az iskolában, az osztálytársai alulmotiváltsága és a frontális oktatás miatt, úgyhogy ő maga döntött úgy, hogy magántanuló lesz. Mivel elmúlt 18 éves, meg is tehette. Nagyon jó döntés volt, sokkal többet megtanult a saját óráin, utazásain, kirándulásain, mint amennyit a saját tanóráin.
